egyszer én is kikelek a bábomból,
s valóságot csinálok az álomból,
ma még fiatal s tiszta lelkű vagyok,
a szememben az ártatlanság ragyog.
de egyszer majd megemelem a hangom,
talán az ördögöt csókolom ajkon,
egy nap pillangóként fogok ébredni,
szállni fogok, nem kicsiket lépkedni.
szebb napokat, változást hozok rátok,
én leszek egyben a gyógyír s az átok,
vigyázz, súlyosak lesznek a szavaim,
mikor lebontom világunk falait.
