Orvosnál(Hitoshi Shinsou x reader)

339 19 0
                                    

ShiroNeko1204 kérésére
Remélem nem lett elcsépelt!^^'

T/N - te neved
V/N - vezeték neved
K/N - kereszt neved
B/N -bece neved
Sz/Sz - szem szín
H/Sz - haj szín
H/H - haj hossz

~T/N~

Már megint ide kell,hogy jöjjek.Pedig múlt hét pénteken voltam és ma hétfő van.Csak 2 kibaszott nap telt el!Nem hiszem el.Utálom ezt a helyet.Az embert aki kezel és ezt a förtelmes gyógyszer szagot is.A nevem V/N K/N és 24 éves vagyok.Balesetem volt a front vonalon.A társam egy taposó aknára lépett és az így keletkezett robbanás megölte.Ő szerencsés volt,nekem sajnos mind a két lábam szétroncsolodott.Az orvosok szerint van esélyem újra járni,csak küzdenem kell és sikeres lehet a rehabilitáció,de ez az orvos mellett a küzdelem átmegy kínszenvedésbe.Hitoshi Shinsou,a fizikoterapeutám egy elég magának való alak.Utasítgat,hajszol, próbál ösztönözni a kiabálásával, mindhiába.És ez megy úgy kemény 2 és fél hónapja.Most azt mondta egy új módszert fogunk alkalmazni.Eddig volt gyógytorna,mágnes terápia, szauna és vizi kezelés.Javulás körülbelül egyelő a nullával vagyis meg tudok állni a lábamon egy darabig.A rögzítők segítségvel most már huzamosabb ideig is.Begurulva a rehabilitációs központba(igen egyedül,mivel nincs családom) egyből a rendelője felé veszem az irányt.Majd be is kopogok ajtaján.
-Oh V/N végre itt vagy.Gyere velem.-mondja és elindul az egyik irányba és én követem.Megáll egy közepes méretű terem előtt.Kitárja nekem a nyilászárót,amit halkan megköszönök. A terem közepén két korláttal határol terület volt(nem találtam rá megfelelő elnevezét,de remélem értitek mire gondolok(a biztonság kezvéért csatoljunk ide egy képet)).

 A terem közepén két korláttal határol terület volt(nem találtam rá megfelelő elnevezét,de remélem értitek mire gondolok(a biztonság kezvéért csatoljunk ide egy képet))

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

A végében pedig különböző gépek/eszközök.Futópad, szobabicikli, lépegető, több méretben gimnasztikai labdák és bordásfalak.
-Ez most komoly?!-akadok ki.Ezen biztos,hogy nem fogok tudni végig menni!
-Igen.-feleli halál nyugodt pofával.Mozdulatlanul csak nézem őt még pislogni is elfelejtek.Nem gondolhatja komolyan.Kész őrület!!
-Na mi lesz?-kérdez kezemet megragadva,hogy felsegítsen a tolószékemből.Próbáltam ellenkezni,de nem nagyon használt vele szemben.Orvos létére elég izmos férfiról van szó.Oda vezetett az egyik végéhez majd bekötötte a szemem.
-Ez meg mire jó?-kérdezem kissé furcsálva a helyzetet.
-Nem szükséges látnod a távolságot csak meg kell tenned.Most pedig  kapaszkodj és indul el.-már megint dirigálni kezd,el se hiszem.-Gyerünk!
-Jól van,jól van.-sóhajtok fel frusztráltan.Megfogom a korlátot jó erősen megszorítom és lépek egyet.
-Áájhh!-ordítok fel fájdalmasan.-Ez nem fog menni,doki!
-Tudom,hogy fáj,de ne add fel!Gyerünk,menj tovább!-biztat-A szívedből szerzel erőt.Képes vagy rá!-erőt veszek magamon és megpróbálok még egy lépést teszek.
-Ahnnyira fááj!-könnyezek be,ami szerencsére nem látszik.
-Csak még néhány lépés!Tudom,hogy meg tudod csinálni T/N.-teszek még pár lépést, iszonyúan fáj a térdem és megállok.-Már nem kell sok!Ne állj meg,képes vagy rá!Bizz magadban!-nagy nehezen teszek meg további két-három létést,de lábaim összecsuklanak.Hitoshi-san időben el tudott még elkapni.
-Hol tartunk?Nagyon elcsesztem?-tudakolom csalódottan.Leveszi a szemem elől a kendőt és így szól.
-Néz fel!Megcsináltad.-mosolyog rám,ami nagyon meglepett.
-H-hogyan?-dadogom.

• Három héttel később •

A kezelések végre javulást mutattak,de kevésnek tartom a heti 3 alkalmat.Ezért most újra ide jövök,csak Hitoshi-san tudomása nélkül.Nagyjából este fél nyolc van,de az a szerencsém,hogy ez a hely 0-24 órába nyitva van.A recepciós hölgyhöz megyek segítséget kérni.
-Jó estét!Elnézést!Tudna nekem segíteni és megkérhetném valamire?-kérdezem meg kedvesen.
-Ohh igen,persze.-vágja rá mosolyogva a névjegyéből következtetve Mina.
-Az lenne a kérésem,hogy ne mondja meg a kezelő orvosomnak,hogy itt tartozkodok.Megtenné ezt nekem?
-És ki lenne a maga orvosa?-kérdi kiváncsian tekintettel.
-Hitoshi Shinsou.
-Érthető.-neveti el magát-És mit tehetek még magácskáért?
-Ki tudná támasztani minden alkalommal nekem azt az ajtót?-mutatok a terem felé.
-Ez csak természetes.-indul el kitámasztani.És én megyek is utána.
-Köszönöm.-somolyodok el halványan.S aztán elvonultam gyakorolni.Az elején elég nehéz volt egyedül,utána már minden alkalommal egyre könnyebb és könnyebb lett.Hogy még három hét után már fesztelenül tudtam járni a korlátokat elengedve.
De az egyik ilyen alkalomnál görcsbe rándult a lábam.

~Hitoshi~

Ma túlóráznom kell így csak este kilencre végeztem a papírmunkával. Kifele menet megláttam B/N-chant a gyakorlóterembe, amint épp összeesni készült.Egyből rohantam is felé.
-T/N-chan!-kiáltom kétségbe esetten.Ijedten kapja felém fejét s csak döl tovább.Sikeresen elkaptam vagyis majdnem.Ugyanis nem birtam megtartani magunkat így mind a ketten a földön kötöttünk ki.Én a padlón,T/N pedig egyenesen az ölemben.H/H H/Sz haja arcába lóg,de mégis látom el van pirulva.
-Jól vagy?-tudakolom tőle.

~T/N~

Teljesen zavarba vagyok közelségétől,amióta elkezdett velem kedvesebben viselkedni,azt hiszem megkedveltem őt.Eddig nem mertem bevallani magamnak se,de már egyre biztosabb vagyok benne.Főleg,hogy most izmos felsőtestén fekszem.
-I-igen.-hebegem neki lehajtott fejjel.
-Biztos?Nem vagy lázas?-fogja meg homlokomat.
-Nem,dehogy.Cs-csak melegem van.-vágom rá sután ezt a szar kifogást,de reméljük nem kérdez vissza.
-Oh.-mintha mindent értene-Gyere álljunk fel.-fogta meg vállaimat és tolni kezdett.Én közbe próbáltam nem terhelni a térdemet,így mikor ülő pozícióba érkeztünk egyből felálltam.
-Mióta csinálod ezt?-kérdi miután ő is fölállt.
-Másfél hónapja..-motyogtam félénken várva a lecseszésére.
-Miért nem szóltál?-faggat tovább.-Egyedül veszélyes.Segíthettem volna.
-De...de..
-Nincs de.-szól közbe-Az orvosod vagyok.Melletted kellett volna lennem.
-Tudom...-nézek rá bűntudattól csillogó Sz/Sz szemekkel.
-Mostantól csak a jelenlétemben gyakorolhatsz.-döntötte el és talán valami féle féltés lett volna a hangjában.

2 hónappal később

A kezelések olyan jól mennek,hogy már a térdrögzítőket is le lehetett venni.S helyette először járókeretet használtunk,de már azt is hanyagolhatjuk.Az érzéseimet még mindig titokban tartom.Félek talán megutálna vagy lenézné őket.Azt nem viselném el.
-T/N....B/N!-lobálja kezét előttem Hitoshi.
-Tessék?
-Itt beszélek hozzád te meg rám se bagozol.Hol kalandozol el,mint valami szerelmes kislány?-kérdez tréfálkodva.
-És ha tényleg az vagyok,akkor mi van?-kérdezek vissza durcásan.
-Mi?!!Kibe??-tudakolja számonkérően.
-Egy lila hajú lekezelő baromba,aki legbelül mégis egy gondoskodó pasi.-hadarom el rózsás arccal.Zavaromba már azt se tudom hová nézzek.
-Nem is vagyok lekezelő,kikérem magamnak!-nevet fel.-Én is beléd.-hajol közel hozzám és homlokon csókol.
-Istenem!-ugrok nyakába könnyes szemmel.
-Azért ne túlozz!Csak félisten vagyok.-vigyorog pimaszul rám.
-Egoista.-ütöm vállba.-De így szeretlek.-csókolom meg lábujjhegyre állva.

Megj.:Végre kész!Az első nap tudtam mi legyen a story,de a kivitelezése eltartott egy darabig ^^'
A másik 3 oneshot is készülőben van és a Momo-s lesz a kövi! ;)
Szép délutánt mindenkinek!          XOXO

Oneshots(kérések NYITVA)Where stories live. Discover now