Synnin Viemää - Gone With The Sin - HIM

4. FEJEZET - TENISZÜTŐ, LACOSTE PÓLÓ, LÁNCOK ÉS A KISS

A BUBI HAJÚ SZEMÜVEGES KISSRÁCBÓL EGY KLASSZIKUS FIATALKORÚ BŰNÖZŐ

(fordítás: Bring HIM to Hungary – A HIM magyar rajongói oldala)

A HIM gitárosa Mikko Viljami Lindström 1976. augusztus 12-én született. Oroszlán a csillagjegye, és van egy kisöccse. Általában Lindenek hívják, de Daniel Lioneyeként, a veszélyes szupersztárként is ismert.

„Amikor megszületem Klaukkalaban laktunk egy kis kunyhóban az erdő közepén", mondja Linde. „Én voltam az első gyerek, a kisöcsém 4 évvel később született. Az apukám mérnök volt, az anyukám akkoriban a Finnairnél dolgozott. Minden tekintetben eléggé boldog gyermekkorom volt, és jó gyerek is voltam egy bizonyos pontig. Az általános iskolában kicsit lázadoztam, de egészen addig egy bubi hajú szemüveges kissrác voltam, aki mindig rendesen és elegánsan öltözött."

„Apám nagy Elvis rajongó volt. Mindig őt kellett hallgatni a kocsiban, otthon, mindenhol. Apa szerette a Rolling Stones-t is, de a Beatles nem jelentett számára semmit. A finn művészek közül, úgy gondolta, Badding Somerjoki oké, de igazán csak Elvis-re emlékszem. Azok a dalok tényleg jól megragadtak a fejemben."

„A szüleim zeneileg a világ legkevésbé tehetséges emberei közé tartoztak, de még mindig meg van az a Landola akusztikus gitár, amit karácsonyra kaptam 10 éves koromban. Azelőtt mindig az unokatesóm teniszütőjével játszottam a KISS-t. Olykor házivideókat is készítettünk, amelyeken piros Lacoste pólót és rengeteg láncot viselek. Hál' istennek azok a videók valószínűleg többé már nem léteznek. Az első dal, amit a Landola gitáron játszottam a Heaven's on Fire volt a KISS-től. Egy húron játszottam a hüvelykujjamat használva. A KISS volt az első banda, aminek a rajongója voltam."

„A szüleim először nehezen akarták elhinni, hogy tényleg érdekel a gitározás. Sokáig könyörögtem azért a gitárért. Aztán amikor azonnal elkezdtem órákat venni, megértették, hogy támogatniuk kell a hobbimat. Soha nem volt ellenükre, hogy játszom, egyáltalán nem."

„Amikor másodikos voltam, megismerkedtem a mostani barátaimmal. Ekkor kezdtem el rosszul viselkedni, a fiatalkorú bűnözés klasszikus története, egyszerűen csak rossz társaságba keveredsz. 12-13 éves lehettem, amikor először lerészegedtem. Megittam 3 sört, és részegen bicikliztem haza. Senki nem vett észre semmit, mert már késő volt."

„Természetes elfoglaltsággá vált a hétvégi-berúgás dolog. 7 évesen kezdtem el dohányozni, de az első évben nem tüdőztem le, amíg Nastonen meg nem tanította 8 éves koromban, hogyan kell rendesen megtölteni a tüdőmet füsttel. Mostanában nem dohányzom már vagy másfél éve. A leszokás meglepően könnyű volt. Azt hiszem, sosem voltam igazán a nikotin rabja, a dohányzás csak egy szokás volt. Néha egy egész hétig kibírtam cigi nélkül, aztán egy éjszaka alatt akár 3 dobozzal is elszívtam."

„Apránként az ivás egyre keményebbé vált. Van egy öreg veteránok számára fenntartott rehabilitációs központ Oulunkylä-ben. Egyszer betörtünk pár ablakot néhány üveg whiskey elfogyasztása után, és bementünk a medencéjükben úszkálni. Amikor a rendőrautók a közelbe érkeztek, meztelenül rohantunk ki és a bokrokban bújtunk el. Vártunk egy kicsit, hogy a rendőrautók elmenjenek, aztán belopóztunk egy közeli sorház hátsó udvarába, hogy kukákat törjünk össze. A rendőrség egyenesen az udvarhoz hajtott, és letartóztattak minket."

„Reggel felébredtem, és a világon semmire sem emlékeztem. Kopogtattam az ajtón, és mondtam, hogy már teljesen józan vagyok, engedjetek ki. Résre kinyitották az ajtót, és mondták, hogy ugyan nem megyek sehová, mert lopással és betöréssel meg ilyen szörnyűséges dolgokkal vádolnak. Megtudtam, hogy még a házunkat is átkutatták és próbáltak kapcsolatba hozni valamiféle számítógépek ellopásával is, amiről nem is tudtunk semmit."

„Meg egyszer ittas vezetés miatt is volt egy ügyem. 15 voltam, és megint csak a barátaimmal ittunk az Oulunkylä-i bokrokban. Az egyik haver megjelent egy motoros bicón, én meg szerettem volna egy picit menni vele. Nem is gondoltam, hogy részeg vagyok, és hogy ez illegális vezetésnek számít. Egy elég nagy úton vezettem, és alig 10 másodperc múlva egy szirénázó rendőr bukkant fel mögöttem. Az hittem lerázhatom a rendőröket, és teljes gázzal egy ösvényre hajtottam. A rendőrök utánam jöttek. Egyszer csak megálltam, és úgy tettem, mintha nem is tudnám, miről van szó. Mondták, hogy nem volt rajtam bukósisak, majd megfújatták velem a szondát. A súlyos ittas vezetés határértéke felett voltam, így betuszkoltak a rendőrautó hátuljába, és bevittek az örsre vérvizsgálatra. Az eredményem szerencsére éppen a határérték alatt volt, de ennek ellenére bíróság elé kellett állnom és büntetést fizetnem."

„Ez a visszaemlékezés kezd úgy hangzani, mintha valami krimi magazinból lenne. A gyerekkorom kibaszott szép emlékei, igen. Tényleg nem tudtam, hogy részegen nem lehet segédmotoros kerékpárt vezetni. Azt hittem, ez rendben van."

„A szüleim ki voltak akadva emiatt, de azt hiszem, most már így visszanézve csak nevetnek rajta. Nos, ezután következett a középiskola. A Sibelius Középiskolába [ott pedig természetesen zenei képzésre] jelentkeztem, de nem kerültem be, így a felnőttek számára fenntartott Käplyä Középsuliba jártam, hogy nap közben vegyek órákat. Ebben a suliban nem volt kötelező megjelenés, így persze sosem jártam be az óráimra. Csak a vizsgákat csináltam meg, és így 2 és fél év alatt [a rendes idő 3 év] végeztem a középiskolával. Ville ugyanebbe a suliba járt, de sosem érettségizett le."

„És ezután hozta össze Ville a HIM nevű bandát, aholén is elkezdtem játszani." /Linde/