Talán veled sikerül (javításra vár)

Harminc

Különkiadás

Namjoon

-Mint egy félőrült, úgy rohanok az iroda felé reggel, ugyanis sikerült kicsit elaludnom reggel. Tegnap sokáig beszéltem Jin-nel telefonon és ma átjön este, hogy főzzön nekem, mert egyszer megígérte és most van időnk mindkettőnknek. Ettől olyan izgatott voltam, hogy alig aludtam, aminek most szívom meg a levét.

Ma van egy értekezletem is, mert új ügyfelek jönnek hozzánk. A cég ahol dolgozom, építkezésekkel foglalkozik és én vagyok az egyik fő építész. Szeretem csinálni, már kiskoromban is állandóan legóztam.  Jungkook-tól is azt kaptam úgy két éve szülinapomra, mert még kiskoromban megígérte nekem, hogy egyszer vesz nekem egy hatalmas készletű legót, amit meg is tartott. Nagyon meghatott, hogy emlékezett erre pedig talán 8 évesek lehettünk mindössze mikor ezt mondta.

Az értekezlet után az irodámba vonultam, hogy összeszedjem magamban, milyen szempontokat is kell észben tartanom a tervezésnél. Szerencsére semmi különleges kikötésük nincs, így egy másik építész fogja megcsinálni a terveket, én csak felügyelem a folyamatot.

Ahogy közeledik az este, úgy leszek egyre izgatottabb a Jin-nel való találkozás miatt. Nem tudom ő mit gondol rólam, de én vonzódom hozzá, viszont rohadtul félek is az egésztől. Mégiscsak férfiak vagyunk mind a ketten és ez az első alkalom, hogy feléjük kacsintgatok.

Délután 4 órakor fáradtan hagyom el az irodát és hálát adok az égnek, hogy nem kell bevásárolnom, ugyanis a Jin megteszi, mégiscsak ő tudja mik kellenek a vacsorához.

Hazaérve lazítok a nyakkendőmön és leülök a tv elé, hogy lazítsak mielőtt lezuhanyoznék. Az utóbbi hetek elég megterhelőek voltak számomra. Épphogy hátra döntöm a fejem, megszólal a csengő, így nehezen feltápászkodva, elmormolva pár szitokszavat orrom alatt, csoszogok az ajtóhoz, de mikor kinyitom a falapot, minden rossz elszáll belőlem és csak az előttem álló lilás hajú fiúra tudok koncentrálni.

-Szia Namjoon!-mosolyog.-Remélem nem baj, hogy hamarabb jöttem, csak nem volt semmi dolgom.- csillogó szemeitől a lélegzetem is eláll, ahogy válaszokra vár. Kissé megrázom a fejem, hogy magamhoz térjek és válaszolni tudjak.

-Dehogyis! Gyere csak be!- nyitom kijjebb az ajtót és a kezében levő kettő hatalmas szatyrot is kikapom kezeiből, mire hálásan pislog és belép a lakásomba. Ide-oda forgatja a fejét, amin csak mosolyogni tudok.

-Nagyon szép lakásod van!-fordul végül velem szemben. Megköszönöm és a konyhába indulok, ahová követ és kipakoljuk a szatyrokat, majd megmutatok neki mindent, hogy hol talál.

-Fáradtnak tűnsz.-motyogja némi aggodalommal arcán.- Gyere.-megfogja a kezem és a nappaliba húz, majd lenyom a kanapéra, amit én csak értetlen fejjel engedek. A bárszekrényemhez lép, majd tölt egy pohárkával wiskeyt, majd a kezembe nyomja és a kanapé mögé sétál. Még mindig nem eszmélek fel, amikor két kezet érzek meg vállaimon és tarkómon végigszántani.

Megtudnám szokni ezt az érzést, hogy egy nehéz munkanap után itallal és masszázzsal fogadjanak itthon. Teljesen ellazulok a kezei alatt és apróbb sóhajokat engedek ki ajkaim közül, miközben az alkoholt kortyolom. Nagyon jól csinálja és érzem, hogy a hetek alatt felgyülemlett feszültség egy része már távozott is a testemből.

Egy kuncogásra figyelek csak fel, ami zene füleimnek, így kinyitom az elernyedt pilláimat és újra a gyönyörű fiú látványa tölti ki elmém.
-Menj, zuhanyozz le, addig én neki látok a vacsinak!-húzza el kacsóit tőlem, pedig órákig tudtam volna még élvezni azokat magamon.

Teszem amit mondd és az emeletre menve lépek be a fürdőbe. A zuhany alatt állva újra eszembe jut, amit tett és az, amikor megláttam őt az ajtóban, azzal az angyali mosollyal az arcán.
-Bassza meg! - suttogom a párás levegőbe, ugyanis olyannyira elkalandoztam, hogy péniszem reagálva rá, most vigyázban áll mint egy katona. Nem megütközve azon, hogy egy férfira állt fel, nyúlok le ágyékomhoz. Kézbe veszem merevedésem és húzogatni kezdem rajta a bőrt. Egyre gyorsítok markommal és a sóhajaimat is halk nyögések váltják fel.
-Seokjin!- hagyja el ajkaim a név, a csempére spriccelő élvezetemmel együtt.

Kisebb sokkot kapok és csak remélni tudom, hogy az odalent levő férfi nem hallotta meg, amit műveltem. Lemosva magam és a csempét, zárom el a vizet és lépek ki a kabinból. Megtörölközöm és magam köré csavarva az anyagot lépkedek át a hálószobámba, közben pedig nagyot szippantok a levegőből mert már a folyosón érezni lehet a csodálatos illatokat, melyek a konyhából áradnak fel. Összefut a nyál a számban, így mint a villám, úgy rongyolok a szobámba és gyorsan magamra kapok pár göncöt. Pontosabban boxert, világos farmert és egy fehér inget. Pillanatokkal később már a földszinten is vagyok, de megtorpanok a konyha küszöbén mikor egy tökéletes fenékkel találom magam szembe, ugyanis Seokjin éppen hajol előttem. Ha nem most vertem volna ki magamnak a zuhany alatt, bizony nagy gondban lennék...

-Jajj, Namjoon! Megijesztettél.-ugrik meg picit, mikor kiegyenesedik és észrevesz.
-Bocsánat!- hagyja el az ajkaim, pedig egyáltalán nem sajnálom, mert ez a látvány mindent megér.
-Félre gomboltad az inged!-kuncog és közelebb jön hozzám.- Szabad?-pislog rám ártatlanul. Nem egészen értem mit akar, de bólintok egyet.

Kezeit felvezeti mellkasom két oldalán, mire végig szalad rajtam a borzongás és elkezdi kigombolni ingemet. Végig az arcát figyelem, amin halvány pír jelenik meg, de el nem venné szemeit csupasz bőrömről, amit muszáj egy félmosollyal díjaznom. Mikor szépen vissza gombol, mintha tűzbe nyúlt volna úgy ereszt el és a gáztűzhelyhez ballag.

Kicsit feszült hangulatban telik a vacsora ezért szinte kötelezőnek érzem, hogy oldjam azt.
-Nagyon finom Jinnie!- nyammogok mosolyogva a számba vett falaton. - Bárcsak mindennap ilyen finomakat ehetnék! - Mondatomra újra vörösödni kezd, mitől egyszerűen annyira aranyos lesz, hogy legszívesebben most felugranék és magamhoz szorítanám.

-Köszönöm Joonie!- becézget, ami nagyon tetszik nekem és ezzel beszélgetésbe is kezdünk. Elmeséli, milyen volt a napja és én is megteszem ugyanezt. Evés után egy-egy pohár bor keretében a kanapéra költözünk.

Nagyon jól érzem magam Seokjin társaságában. Éppen valami viccet mesél, mire szerencsétlen személyemhez illően, magamra öntöm a vörös színű alkoholt.
-Basszus!-ugrok fel a kanapéról.
-Vedd le! Gyorsan be kell áztatni!-pattan fel Jin is. Nem mozdulok csak figyelem, ahogy újra ingem gombjaihoz ér és átfut elmémen egy gondolat.

Innentől kezdve örökké magam mellett akarom tudni!

Arcára teszem jobb tenyerem, mire felkapja a fejét és értetlen tekintettel pislog rám. Ezt a pillanatot választom, hogy megszüntessem a köztünk levő távolságot és összeérintem ajkainkat. Egy jóleső borzongás fut végig gerincemben, ahogy az előttem levő édes párnácskáit kóstolgatom, de ő ezt egyáltalán nem viszonozza. Megijedek, hogy talán ő nem is akar tőlem semmit és félreértettem, ezért hirtelen válok el tőle és nyitom fel szemhéjaim.

-Ne haragudj! Nem tudom mi ütött belém! - mentegetőzök, pedig pontosan tudom miért tettem. Ekkor Jin azonban egy kisebb félmosolyt ejtve lép közelebb hozzám és most ő az, aki számra tapad. Kezeit felfuttatja karjaimon és nyakam köré kulcsolja azokat, majd hajamba túr, ezzel újabb kellemes borzongást kiváltva. Én dereka köré vonom sajátjaim, közelebb húzom magamhoz és elmélyítem a csókot.

Nem tudom meddig csináljuk ezt, mert többször elszakadunk egymástól, levegő miatt, végül pedig ismét táncba hívjuk egymás ajkait.

-Jinnie, szeretnék randizni veled! - szólalok meg az egyik szünetünk alkalmával.
-Namjoonie, én is nagyon szeretnék veled! Olyan boldog vagyok!-szorít magához. - Viszont van egy kis probléma.- tol el magától, mire kicsit rémülten figyelek rá. Ha most nekem azt mondja nem lehet én nem tudom mi lesz!

-Szerintem az ingednek lőttek!- kuncog fel, én pedig iszonyatosan megkönnyebbülök. 

Sziasztoook!

Remélem nem haragszotok ezért a kis kitérőért, de beette magát a fejembe és muszáj volt megírnom! 😅☺️ Mi a véleményetek? 😘