Dead Poets Society

IX.

Poetry, beauty, romance, love.
These are what we stay alive for.

Két óra elteltével Knox betámolygott a kolesz társalgójába, ahol Neil, Meeks, Cameron, Charlie és Pitts épp a matek példák végére értek. Knox fáradtan zuggyant le a méretes bőrfotelek egyikébe, Meeks és Pitts pedig hamarosan elvonultak detektoros rádiót építeni.

- Na milyen volt a kaja? - kérdezte Charlie.

- Úgy nézel ki, mint más egy bombatámadás után... Mégis mi volt? Patkányeledel? - tette hozzá Cameron.

- Annál sokkal rosszabb! Egyszerűen rémes volt! - siránkozott Knox - Rettenetes! Megismerkedtem a legszebb lánnyal, aki valaha erre a világra született.

- Megőrültél? - ugrott oda hozzá Neil - Mi ebben olyan rettenetes?

- Az, hogy gyakorlatilag már eljegyezte Chet Danburry. - sóhajtott Knox - Ő pedig maga Mr. Superman.

- Hát ez pech. - állapította meg Charlie.

- Pech?! Ez egy ógörög tragédia! - kiáltott drámaian a fiú - Miért kell neki egy fafejhez mennie?

- A bomba csajok mindig a fafejekhez mennek. Ez közismert tény. - állapította meg Pitts szenvtelenül - Szállj le róla! Süppedj el inkább a trigonometriában, itt a tizenkettedik példa... az legalább megoldható. - tolta Konx elé a könyvet.

- De hát nem tudom elfelejteni, Pitts! És a matekkal most végképp nem bírok foglalkozni! - háborodott fel a fiú.

- Miért ne tudnál? - szólt közbe Meeks - Mostanáig is azt csináltad: két pont között kerested a legrövidebb utat. Mi más ez, mint trigonometria?!

- Ez gyenge eresztés volt, Meeks! - hurrogta le Charlie. A fiú csak zavartan mosolygott, míg Knox fel-alá kezdett járkálni a szobában.

- Úgy gondoljátok tényleg felejtsem el? - torpant meg váratlanul.

- Van más választásod? - tárta szét karjait Pitts.

- Csakis Te, Pittsie! - sóhajtott Knox térdre rogyva a fiú előtt, mint aki szerelmi vallomást készül tenni. Pitts röhögve taszított egyet barátján, aki egy karosszékben kötött ki.

- Na srácok, mára elég volt. - jelentette ki Meeks - Befejeztük a tanulókört. A holnapi nap majd meghozza az új feladatokat, ne aggódjatok!

- Te, figyelj! - fordult Cameron Neil-hez, miközben elrakodta a könyveit - Mi van Todd-dal? Miért nem jött?

- Azt mondta, történelmet kell tanulnia. - vont vállat a fiú.

- Gyere már, Knox! - paskolta meg a nyúlánk fiú vállát Charlie - Majd csak túlteszed magad azon a cicamicán. Vagy talán eszedbe jut valami, amivel felkeltheted az érdeklődését. Ne feledd: Carpe diem. - Knox elmosolyodott majd sietve követte társait.

Másnap reggel John Keating a tanári asztalnál ülve várta az osztályt. Szemlátomást csöndes, komoly hangulatban volt, így a fiúk ennek megfelelően szinte néma csendben foglalták el helyeiket.

- Fiúk! - szólalt meg amikor megszólalt az óra kezdetét jelző csengő - Vegyék elő Dr. Pritchard könyvét és nyissák ki a 12. oldalon, az előszónál. Mr. Perry. - szólította fel Neilt - Olvassa fel az első bekezdést az előszóból, melynek címe: A költészet értelmezése.

- A költészet értelmezése, írta Dr. J. Evans Pritchard professzor- kezdte Neil hangosan, amint az osztály is megtalálta a megfelelő oldalt. Szemükkel némán követték a sorokat, Neil pedig hangosan folytatta - A költészet teljes megértéséhez először is a versmértéket, a rímképleteket és a költői kifejezésmódot kell megismernünk. Majd fel kell tennünk magunknak kér kérdést, melyek közül az első: Mily művészien fogalmazódik meg a vers témája? A második így hangzik: Mennyire jelentős maga a költői szándék? Az első kérdés a vers formájára vonatkozik, a második a jelentőségét hivatott érzékeltetni. E két kérdést megválaszolván már viszonylag könnyen megállapítható a vers értéke. - ennél a pontnál Mr. Keating felemelkedett, a táblához sétált, majd kezébe vett egy krétát és várta, hogy Neil folytassa - Ha egy költemény formai tökéletességét egy grafikon vízszintes tengelyére vetítjük, jelentőségét pedig függőlegesen igyekszünk megjeleníteni, - olvasta Neil, mialatt Keating felrajzolt a táblára egy grafikont - az ily módon keletkezett terület világosan megmutatja az adott vers nagyságának mértékét. - Neil a tanárra pillantott, aki barátságos mosollyal intett neki, jelezve, hogy folytathatja - Például egy Byron-szonett kiugróan magas értéket képviselhet függőlegesen, a vízszintes tengelyen csupán átlagosnak mondható. Egy Shakespeare-szonett azonban vitathatatlanul magas értéket ér el mind vízszintesen, mind függőlegesen. - Keating gondosan felrajzolta mindkét költő által lefedett területet, pontosan követve a Neil által olvasott leírást. - E kötet verseit olvasva alkalmazzák ezt az értékelési módszert. Minél kisebb nehézséget jelent majd a művek e szerinti értékelése, annál jobban fogják élvezni és érteni a költészetet. - Neil befejezve az olvasást, levette szemüvegét és várakozó tekintettel nézett a férfire. Keating pár másodpercig hallgatott, hogy a diákoknak legyen idejük megemészteni a hallottakat.

- Ürülék. - szólalt meg nyugodtan - Ez a véleményem Mr. J. Evans Pritchard-ról. Ezt nem lehet rőfre mérni! Ez költészet! - jelentette ki határozottan, mire a teremben ülő fiúk többsége keresztülhúzta a táblán ékeskedő grafikon mását a füzetében - Uraim, ez nem az amerikai slágerlista! Jó ez a Byron a 42. helyen, de kár, hogy nem lehet rá táncolni. - a férfi cérnavékony hangon kezdett beszélni ami bevetésre késztette az osztályt - Tépjék ki ezt a lapot! - jelentette ki Keating halk, tekintélyt parancsoló hangon. A fiúk értetlen-hitetlen tekintettel nézegettek körbe - Gyerünk! Tépjék ki ez a lapot! Nem hallják? Tépjék ki! Tépjék ki! - ismételte a férfi. A leghátsó padban Charlie Dalton felemelte szöveggyűjteményét és drámai lassúsággal kiszakította az oldalt, majd diadalmasan meglóbálta feje fölött - Köszönöm, Mr. Dalton! - emelte fel hangját Mr. Keating mire az egész osztály Charlie felé kapta pillantását, aki félszeg mosollyal nézett barátaira - Tudják mit? Ne csak ezt az egy lapot tépjék ki! Az egész bevezetőt! Ki vele! Nyoma se maradjon! Az emléke se! - kiáltotta a férfi teljes átéléssel - Tépjék ki gyorsan! A pokolba J. Evans Pritchard professzorral! - folytatta Keating az egyre erősödő lapsercegés közepette - Tépjék ki! Tépjék darabokra! Hallani akarom, ahogy szakad Mr. Pritchard! Sokkal nemesebb célokra fogjuk használni! Ez nem a Biblia, nem jutnak pokolra emiatt! - jelentette ki Cameron szemrehányó tekintete láttán - Tépjék ki az egészet! Nyoma se maradjon! - kiáltotta majd eltűnt a tanári asztal mögött található ajtóban.