-4-

42 2 0
                                    

Lucas elámulva hallgatott végig. A kávé lassan, de elfogyott a csészéinkből, így a mese délután is a végéhez ért.

- Ez hihetetlen Cassandra. - felpattant a bárszékről és rám mutatott. - Kincsvadász vagy Cassandra! Ezt mikor akartad elmondani? - nézett rám hitetlenkedve.

- Lucas. - próbáltam lenyugtatni a fiút. - Ez nem olyan, amit bárki megtudhat. Ez egy olyan szakma, ami nagy lemondásokkal jár és a titkolózás mások előtt is eléggé nehéz.

- Ezért nem vagy itthon hónapokig! Míg te egyik kalandból a másikba mész, én itt nem tudok semmit! - halványan elmosolyodtam.

- Ez nem mosolyogni való! - Lucas teljesen kiakadt. Fel, alá járkált a nappali és a konyha között.

- Tudod ez egy elég veszélyes munka. - tettem hozzá. Rám nézett ragyogó zöld szemeivel.

- Arról nem beszéltél, hogy miket is fedeztetek fel. - felálltam. Odamentem a fiúhoz.

- Előbb nyugodj meg. - mosolyogtam rá kedvesen. Lucas végül lehuppant a kanapéra és csak bámult rám.

- Szóval? - szólalt meg, miközben a térdére csapott.

- El Dorado, Shambala, Francis Drake gyűrűje… - a két kezemen sem tudtam már megszámolni, hogy mi mindenre leltünk rá Nathannel. Lucas szemei egyre jobban kerekedtek ki.

- Igazi belevaló csaj vagy. - elismerően füttyentett.

A dícsérettől elpirultam.

- Nem sokszor hallottam még ezt mástól. - leültem mellé a kanapéra és együtt bámultunk a televízió sötét képernyőjére.

- Biztos a pasid sokszor mondta már. - rácsapott a combomra mosolyogva.

- Biztosan - feleltem neki.

A rossz emlékek, amit már öt éve vissza süllyesztettem az agyam legmélyebb zugába újra előtörtek.

- Mondjuk nem igazán láttam még itt. - tette hozzá. - Miért nem hívod meg? - fordult felém.

Elsápadt azon nyomban, mikor meglátta az arcomat. A könnyeim már az állkapcsomat érték, amelyek potyogni kezdtek lefelé a combomra. A szemeim pirosak voltak.

- Mi a baj Cassandra? - letörölte a könnyeimet az arcomról.

- Semmi - feleltem hüppögve.

- Ne akard bemesélni nekem. Valami rosszat mondtam, amit nem kellett volna? - átölelte a vállam és magához húzott.

Szokatlan volt ez a fiútól. Nem igazán fejezte ki irántam a kedvességét ilyen formában.

Sóhajtottam egyet.

- Egy régi álmunkat akartuk megvalósítani, de a szökés közben csak ő nem tért vissza. - a hangom elcsuklott.

- Ha ezt tudom nem hozom fel - mondta halkan.

- Fájó pont az életemben, csupán öt év telt el azóta. - Lucas sóhajtott egyet.

Ilyen intim közelségben soha nem voltunk. Miért lettünk volna? Csakis egymás lakótársai vagyunk, már két éve.

Jól érzéssel hatott rám. Régen karoltak már át és beszélgettek velem a rég múltról.

- Hogy lehet belőlem is kincsvadász? - meglepődtem Lucas kérdésén. Nem is igazán tudtam mit is feleljek erre, de a legőszintébben válaszoltam. Letöröltem az arcomról a könnyeimet, vettem egy mély lélegzetet és belekezdtem.

Uncharted - Az elveszett városWhere stories live. Discover now