A fiú

A buszon...

Édes jó istenem...
Ennek  a tanulmányi kirándulásnak valami eszméletlenül hálás vagyok!
És a csajnak is, akit annyira nem ismerek, de volt olyan kedves, hogy miután senkit nem ismertem személyesen a buszon, mellém ült. És még milyen jó helyet választott! És hogy bántam-e hogy nem ülhettem az ablak mellett? Pfff, konkrétan szartam mindenre, hiszen rohadtul PONT ELÉ ültem. PONT!!!
Jézusom, az a másfél óra oda, másfél óra vissza út elég volt ahoz, hogy ötszörösen is beléessek.
Gyerekek, olyan szókincset, ami neki van...
Oké, nyilván nem vonzzhat mindenkit a bő és gazdag szókincs, de mivel én szeretek írni, és amúgy is humán beállítottságú vagyok, nekem ez alap az "álompasiban". És benne megvan...
Ha kiderül, hogy szeret utazni is, esküszöm én térdelek elé, hogy legyen a férjem...
Az odaút nagyszerűen telt, míg a mellette ülő fiúval beszélgetett. A srác egyébként régi osztálytársam, és nem ismerték egymást, tehát a beszélgetést az alapoknál kezdték.
Oké, ez így elég gáz. Úgy estem vele túl az első "ismerjük meg egymást" fázison, hogy ő nem tudott meg rólam semmit, én viszont elég sokat róla.
Meg tudjátok...oké, ne ítéld meg első benyomás alapján az embereket...
De én már 4 és fél éve "ítélem a benyomásait", és amúgy is. Az embereket könnyen ki lehet ismerni. Nem feltétlen onnan amit mond, hanem a mimikája, testbeszéde...azért ha nagyon figyelsz, az látod ha valaki hazudik, még ha profi is benne.
Szóval ott járunk, hogy igen...ez a srác maga az ideálom. Már 4 és fél éve
Az előtt nem is foglalkoztam fiúkkal. Ő a kezdet, és a jelen, és a tökéletes számomra, és rohadtul remélem hogy jönni fog valaki aki felülmúlja, vagy bebizonyítja nekem, hogy sokkal másabb srácok jönnek be.
Tehát megvolt a tökéletes napom aznap. Sokat megtudtam imádatom tárgyáról, akit nap mint nap istenítek úgy, hogy alig ismerem. Mégis, a napom egy jókora adag bőgéssel, és anyum sajnálkozó tekintetével ért véget. Miért?
Nos, mikor azt mondtam nem ismertem senkit a buszon, hazudtam. Ismertem. Ott volt az egyik legjobb barátnőm, csak ő egy másik lány mellé ült, akivel mostanában nagyon jóban van, de nem volt gáz. Oviban ismerték egymást ketten, tehát ez az ilyen "közös témájuk" amit mindig emlegetnek...lényegtelen.
Szóval ők ketten pont MÖGÖTTE ültek. Mögötte. És mivel a "fiúm" mellett a srác jóban volt a barátnőmmel, a visszafelé vezető út egy részén őt is bevonta a beszélgetésbe. Ez lehet értelmetlen volt nevek nélkül, de a lényeg:
A barátnőmnek biztosan bejön Ő. Ő, akiért én már rohast régóta odavagyok. És le merem fogadni hogy neki is tetszik a barátnőm.
Igazából oké. Tudom hogy Ő nem az én tulajdonom. Legyen barátnője. Csak az az egyetlen egy kérésem, hogy ne az én barátnőim közül válogasson! Bárkit fektessen meg, hívjon el randizni, házasodjon össze felőlem öt nővel, de ne az én barátaim közül!
Azt azért már nekem is nehéz lenne elviselni, ha az, hogy összejönnek, bekövetkezik. Mindegy, ez egy másik téma, ami jelenleg a legnagyobb félelmem (ne is legyen nagyobb) és napokat is tudnék róla talán beszélgetn, és de lényegtelen.
A kirándulás alatt egyébként többször is összeakadt a tekintetük, de sajnos túl balfasz vagyok ahoz hogy két másodpercnél tovább tartsam a szemkontaktust...
Szóval, ez van most. Illetve nem. Ez a kirándulás már egy vagy több hete volt, fogalmam sincs
Mostanában túl gyorsan telnek a napjaim, úgyhogy bocsánat hogy nem jelentkeztem hamarabb ezzel a sztorival...
Mára viszont ennyi lettem volna, köszönöm ha elolvastátok<3