Ha akarod ha nem... {BEFEJEZETT}

Ez nem lehet...

{Amelia}

Ő? De... Nem lehet itt... Ő nem... Ez nem lehet... 

- Szóval?- kérdezi újra- Képes lenne kioltani egy nő életét?

- Hát ha ő a királynő...- válaszol a férfi aki szorítja a torkomhoz azt a valamit- Tönkre teszi az életünket!

- A királynő?- a hangja megremeg és rám emeli gyönyörű szemeit- És az mennyivel lesz jobb magának? Mehet a cellába és ott is maradhat. Mert megölte a királynőt!- még mindig az arcomat nézi, de nem tudok semmit sem felfedezni a szemeiben. De hát... Mi... Ő... És én... Miért nem ismer fel? Ennyire nem változtam... Ardon... Miért nem mutatsz semmi sem felém?

- Igaza van!- szólal fel egy másik férfi a tömegből- A királynő semmi rosszat nem tett ellenünk! A király teszi ilyenné a királyságot. Most is őt küldte maga helyett... És a hercegnőt... Egy kislányt. A király egy szörnyeteg!- kiált fel és a levegőbe üt. A férfi aki engem tart követi a társát és a levegőbe emeli az öklét. Én a földre zuhanok, de megérzek két kart a derekamon. Kiránt az üvöltöző ember tömegből és egy szűkös utcára ránt be. Maga felé fordít az ismeretlen és ekkor igenis ismerőssé vál. Ő az.

- Felség! Ha jól értettem az...- szólal meg elbizonytalanodva- Jól van?

- I-I-Igen.- dadogok. Itt van. Élet nagyságban. De az nem lehet. Ő meghalt.  Lehetetlen, hogy...

- Akkor jó.- mondja és bólint egyet.

- Szia.- mondom barátságosabban. Még ha álmodok is kihasználom minden percét.

- Őőőő... Ismerem magát?- kikerekednek a szemeim. Ez egy rémálom. Biztos az...

- Ardon... Én  vagyok...- nem tudtam befejezni ugyanis közbe vágott.

- Honnan tudja a nevem?. kérdezi és megpróbál egyet hátra lépni. Fél tőlem.

- Nem emlékszel...- a hangom elakad és a szemem megtelik könnyel. Ez nem a valóság... Ez egy nagyon rossz rémálom.

- Ismertem az életembe?- a hangja boldogságot tükröz és a szemi is felragyogtak. Közelebb lép hozzám- Tudna mesélni rólam?

- Te... Nem emlékszel?- kérdezem.

- Nem sokra.- válaszolja szomorúan- Elméletileg meg akartak ölni. Csak nem talált el semmilyen fontos dolgot. Egy kedves házaspár rám talált és ellátták a sebeim. Elméletileg 2 hétig aludtam és amikor felébredtem ezt sem tudtam ki vagyok. Most nyomozok az életem után.- él. Ez nem álom. Él! Istenem! ÉL! Ez.... Húha...

- És...- nem tudom mit akarok kérdezni- Honnan tudod a neved?

- Akik megmentettek ezt az egyet tudták, ugyanis a nevem rá volt hímezve az ingemre.- válaszol- De maga olyan ismerős nekem... Az álmaimban van egy szőke lány.... Aki nagyon hasonlít rád....- a szívem szerintem megállt egy pillanatra. Mégis "emlékszik" rám. Már ha ezt lehet annak nevezni...

- Mit álmodsz a lánnyal?- kérdezem. Lehet, hogy valamelyik emlékét álmodja. Csak nem tud róla.

- Egy réten vagyunk. Csak ő és én.- kezdi a mesélést- Éppen fut előttem és hangosan nevet. A hangja... Csilingelő hangja van. Hasonlít az önére.-ezek mi vagyunk. Ő és én... Amikor kinyújtottam rá a nyelvem és ő elkezdett kergetni. A szép emlékek....