Oneshot

A kapitány szeretője

Ezúttal egy Star Trek részt hoztam ,remélem tetszeni fog ;) Az eredeti idővonallal nem megegyező sztori

Vio Rogers vagyok, nemrég kerültem ki a Csillagflotta Akadémiáról. Első szolgálati helyem a USS Titan volt. Képességeim és tudásom révén gyorsan haladtam a ranglétrán. Ebben nem kevés szerepe volt William Riker kapitánynak is, aki végig pártfogómként volt jelen. Szolgálatom első napjaiban kiderült, hogy sokban hasonlítunk egymáshoz. Én is forrófejű vagyok, hajlamos vagyok megszegni a parancsokat ha úgy látom jónak.

Indulatosságom azért is különleges mert édesapám vulcáni, édesanyám ember. A családban nagy törést okozott amikor megtagadtam a vulcáni Kolinahrt és inkább a Csillagflotta Akadémiát választottam. Édesapámmal azóta nem is beszéltünk.

A Titánra kerülve először gépész voltam, majd egy üresedést követően kormányosi pozícióba kerültem. Társaim szerencsére sosem voltak irigyek rám.

Egy éve szolgálhattam a hajón amikor egy túsztárgyalási ügyet bízott rám Will. Több vérverejtékesen átdolgozott nap után megegyeztem a klingonokkal akik foglyul ejtették egyik társunkat.

Az ügy lezártával az admirális és Will magukhoz hívattak és felajánlották az elsőtiszti pozíciót. Elfogadtam mert remekül tudtunk együtt dolgozni.

Kiváltságos helyzetemnek az vetett véget amikor visszakerült a Titánra Will előző párja, Deanna Troi.

Még egy ilyen kétszínű szukát nem láttam mióta élek. Amíg szem előtt van Willnek vagy a többieknek addig olyan simulékony, mosolygós mint egy ártatlan gyermek, de amint kettesben vagyunk kibújik belőle a hárpia.

Az egyik ilyen támadása odáig vezetett, hogy összeverekedtünk. Én kitéptem a hajából egy marékkal ő pedig karmaival végig szántotta az arcomat aminek a hegeit azóta is magamon viselem mint valami bélyeget.

Az összetűzést nem lehetett eltussolni, ebben az esetben pedig az admirálist hívták „bírának". Nem várt módon Troi javára döntött. Én persze örüljek, hogy megúsztam ennyivel. Nekem pedig nagy lelkesen felajánlotta, hogy ha önként elhagyom a hajót akkor ennek a kis momentumnak nem lesz nyoma az anyagomban.

Nagy könnyek között a békés távozás mellett döntöttem. Láttam Willen, hogy nem tetszik neki az ötlet, de nem akar ebből még nagyobb galibát. A búcsúzáskor ugyanis kiderült, hogy Troi anyja közbenjárt a kis kurva érdekében.

Az admirális 2 órát adott a búcsúzásra és a személyes holmik összepakolására. Fél óra alatt végeztem és utána áthívtam a kabinomba Willt. A fennmaradó időben beszélgettünk és nosztalgiáztunk.

Sosem volt köztünk semmi olyan amit az erotikához vagy a szerelemnek lehetett volna betudni. Csak élveztük egymás társaságát, kiegészítettük a másikat. Egyszer alkalmam nyílt beszélgetni Will előző kapitányával, Picarddal. Ő mesélt felettesem előéletéről, közben biztosítottam, hogy már nem az a klingon módra gondolkodó barbár.

Távozáskor Will kísért a kabinomhoz ami a következő hajóra visz. Ő búcsúzott el tőlem utoljára. Szándékosan történt így, nem akartunk a történteken pörögni vagy sírni emiatt.

Az a kis ringyó persze nem jelent meg, helyes. Kikapartam volna a szemét és nem úsztam volna meg ennyivel.

Épp szálltam be a kabinba amikor kárörvendő mosollyal mégis csak megjelent. Egy hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan visszafordultam egykori kapitányom felé, a nyakába tettem a kezeim és megcsókoltam. Még ideje sem volt feleszmélni mert mire eljutott a tudatáig a csók addigra bepattantam a kabinba és árkon bokron túl voltam. Épp elégtétel volt nekem, hogy Troi látta ezt a csókot.