I'm Fine

30

A kiss öröm kirohanásomat látva Ő csak elmosolyodva biccentett egyett fejével majd zsebre vágva kezeit elindult fel én pedig izgatottan követem.

Sose mertem egy kisbabát se megfogni. Nekem Ők túl törékenyek így félek, hogy kárt teszek benünk sose szerettem nézni vagy épp hallgatni ahogy egy baba sír..Szomorú leszek tőle. Jiwoon óvatosan ki nyitotta előttem a pici leányzó szobájának ajtaját amin én be léptem és Jiwoonra néztem aki bolintott majd oda léptem a csöpséghez aki halkan felnevetve, gyönyörűen mosolyogva vizslat engem szép csokoládé barna szemeivel.

-De szép vagy istenem-mondom halkan megfogja picike kezét majd mutató ujjam kezdi szorongatni.

-Pici, gyönyörű, édes kis Seolhyun-nevét ahogy meghallotta édesen "visított" fel ami nekem olyan órömet okozott, hogy azt elmondani nem lehet.

-Megeteted?-tolta elém Jiwoon a cumis üveget amin meglepődtem.

-B-bocsanat de..-alsó ajkamba haraptam-Nem..-hajtottam le fejen s közben középső ujjamal simogattam a csepp kis kezecskélyét a kislanynak.

-Miért nem? Biztos...Óh-a hangján hallatszódott a megvilágosodás majd hirtelen megfogta karom és magával háttal állított meg.

Megelepetten nézem ahogy ki szedi a kislányt az ágyból majd megsem várva mondandómat a karjaimba adja én pedig a kis csöppséget hóna alat fogom. Mögém áll és óvatosan  segít karjaimba helyezni a kislányt.

-Ezt a kezed pedig-szedi ki a kislany alól egy kezem-Fog meg és óvatosan tedd bele a szájába-halkan beszélt mind végig hozzám. Nyugtató volt ahogy beszélt a hátam mögűl. Megtettem kérését és hatalmas nagy vigyorral az arcomon nézem a cumizó  szépséget a hátam mögött álló férfival akinek kezei derekamon pihenek.

Olyan meghitt ez a pillanat, oly kellemes, nyugtató de sajnos ez a nyugalom nem tarthat öröké. A kislány amint ki itta az egészet Jiwoon elvette tőlem majd vállára tette a kicsit és ringatta közben hátát paskolta. Háta mögé álltam és a kislány arcát simogattam vigyorogva. Egy baba..egy férfi..és egy idegen nő-vagy is én-egy szobában. Külső szemmel biztos egy családnak gondolnának minket de csak mi tudjuk, hogy már pedig nem vagyunk azok. Jiwoon biztos tökéletes pasi ha így megszolgált egy gyerekre.

Gondolataimbol egy cuki kis büfizés zökkentett ki amin kuncogtam.

-Egezségedre bogyóka-pusziltam orrára amin édesen nevett majd ásítva egy nagyott édesapja nyakhajlatába bújt majd csak a halk szuszogást lehetett hallani.

-Na? Élvezted?-fordul meg velem szembe mosolyogva szemein mátszik a csillogás. Bolintottam egy nagyott amin Ő csak mosolygott.

-Mi lenne ha ma este itt aludnál? Késő van már, hogy kocsikázz-lépünk ki a kicsi szobájából.

-Oh ugyan-legyintettem-Nem terhel meg egy 10perces kocsikázás na meg amugy is jobban szeretek éjjelente kocsikázni mint nappal-mosolyogva nézek rá amit visszonoz majd Kim úrtol elköszönve Jiwoon kíséretében indulok ki a kocsimhoz.

-Mond csak..holnap..lesz valami dolgod?-zavartan vakarja tarkóját amin belül mosolygok.

-Hm..-gondolkodom el-Délelött van egy kis dolgom de viszont a délutánom és az estém szabad-kacsintottam.

-Mi lenne haa-húzta el a szót én közben meg kocsimnak dőltem-Holnap este eljönnél velen egy vacsira? Hm?-pillant rám zavartan amin kuncogtam.

-Rendben van-bolintottan. Jiwoon arcán látszódott a meglepetség na meg az öröm.

-okés! Vagy is..rendben. Tessék-nyújt felém egy névjegy kártyan amin rajta a neve és a telefon száma-A hátulján rajta van a magán számom hívj ha van valami. A te számod apunak meg van majd le kérem tőle-kuncogott.

-Rendben van. Nos..köszönöm a vacsit és, hogy babázhattam egyet szép estét-intettem majd kocsimba ülve haza indultam.

De ami az otthonom előtt várt...azt egyáltalán nem akartam.