Egy barátság margójára

Nyolcadik fejezet

A vonatkalauz lassan már ismerni fog név szerint, annyi időt töltök mostanában vonatozással. Lehet legközelebb le se szállok, akár a vonaton is aludhatnák, hisz egy hét múlva már a mindennapjaim része lesz az egy egy órás vonatút. De most még nem a munka miatt szálltam vonatra. A szembe ülő idős hölgy, szinte már gyanúsan mérleget, úgyhogy szinte megváltás amikor a hangosbemondó kimondja a meg álló nevét. Felpattanok, és az ajtóhoz sietek.

A szórakozóhelyen most még elég nagy a pangás, de ez így sokkal jobb, nem annyira szeretnék tömeget. Miki a hely bejárati ajtaja előtt vár. Fekete nadrág, mely kíméli izmos vádliját, és piros pulcsi. Várjunk csak, hogy lehet még mindig jó rá az a piros pulcsi?
-Szia Anett-terül ki arcára széles mosoly, amint meglát engem.
-Szia Miki. Régóta vársz itt kint? - kérdezem.
-Á dehogy is, épp az előbb érkeztem. Mehetünk?
Bólintok. Az ajtónál elkérik a személyimet, hiába állítjuk mind a ketten, hogy már 18 is elmúltam rég, noha a korhatár 16.
Két whiskey-t rendelünk, és a hely egyik eldugottabb részében foglalunk helyet.
-Olyan jó újra látni, Anett. Talán három éve találkoztunk utoljára, amikor is az egyetemet Angliában folytattad. Miért jöttél vissza.
-Hát... - harapta bele alsó ajkam a-elég volt három év Angliából. Hiányzott a hazai levegő, és a barátaim.
-Én is? - kérdezte mosolyogva.
-Te is-válaszolom. Érzem hogy megremegnek a lábaim, hálát adok az égnek, hogy ülünk, mert ha álló helyzetbe lennénk, most biztos hogy összeesnék. Mondjuk lehet, hogy pont Miki karjaiba esnék...Anett fejezd be, ne fantáziálgass ilyenekről!
Rettentő jól éreztem magam Mikivel, és ő is jól érezhette magát, mivel végi csak mosolygott és egy percre sem vette le rólam a szemét. Istenem, olyan volt mint egy álom, el sem hiszem, hogy vele ülök itt, annyi év után... De én nem olyan lány vagyok, akinek ilyen egyszerűen fordul jobbra az élete. Egy smsem jött. Klau.
Átfutott az agyamon, hogy ráérek otthon is megnézni, de a kíváncsiság erősebb volt.
-Bocsi, ezt meg kell néznem.
-Persze, nyugodtan-mosolygott Miki. Istenem ne legyél már ennyire szívdöglesztő!
Az üzenet egy csatolt fájl vol és csak pár szó: hívj fel!
Megnyitottam a csatolt fájlt, és lesápadtam.

A tegnapi napon egy holttestét találtak Kecskemét határában. A nyomozások még folynak, az áldozatot még nem azonosították.

Ez nem jelent jót. Fal fehér lehettem, mert Miki aggódva kérdezte, jól vagyok e.
-Persze, csak megszédültem, jobb ha most hazamegyek. Nagyon élveztem Miki.
-Így nem engedhetlek haza, elkisérlek.
-De hát Pest iszonyatosan messze van, te pedig az ellenkező irányban laksz, nem akarom hogy miattam fáradozz.
-Nem fáradság, tényleg. Hazaviszlek, úgyis kocsival vagyok. Úgy meg sokkal gyorsabb.
Megköszöntem a felajánlását, és normál helyzetben oda, meg vissza lettem volna attól, hogy Miki kocsijában ülök, de most teljesen más volt a helyzet. Megtalálták Jelena-t. Noha nem biztos, de nem hiszem hogy tonnaszámra hevernek a hullák Kecskemét határában. De ha megtalálták, akkor az azt is jelenti, hogy el fognak kapni. Leonak hamar leesik, hogy én tettem, azért annyira nem hülye. De akkor Diát és Klaut is lecsukják...
-Ez az a tömb? - kérdezte Miki, ezzel kizökkentve gondolataimból.
Ki néztem az autó ablakán.
-Igen, köszi mégegyszer. - mondtam, majd egy puszit nyomtam az arcára. Aztán lefagytam, amikor rájöttem, hogy mit csináltam, úgyhogy mielőtt Miki bármit is mondhatott volna, ki szálltam a kocsiból, és bementem a lépcsőházba. Kész szerencsétlenség vagyok.
De legalább most nem nyitottam rá senkire sem a fürdőszobában. Sári nem volt otthon, lehet Ádámnál van. Elővettem a mobilomat, és azonnal tárcsáztam Klau mobilját.
-Szia, ne mondj semmit, már pakolunk, és megyünk hozzád!
-Mi ne! Az túl feltünő lenne! Nem akarom, hogy ti is bajba kerüljetek! Ha Ki derül, hogy az Jelena...
-Anett, nem hagyhatjuk, hogy lecsukjanak, és amúgy is, még nem tudják, hogy mi tettük. De együtt tettük. Vállaltuk a kockázatot amikor azon az éjszaka kimásztunk a motel ablakán. És nem fogunk megfutamodni. Dia és David is jön. Holnap után már Pesten leszünk. Ne aggódj kitalálunk valamit.
-Akkora egy szerencsétlenség vagyok! De köszönöm, hogy itt vagytok nekem.

A másnapi hírek még jobban pánikba ejtettek.
A Kecskemét határában talált holttestét sikerült azonosítani. Jelen Smith pár hónapja tűnt el, Londoni otthonából. Utolsó tartózkodási helye ismeretlen, a rendőrség dolgozik az ügyön, és ismeretlen elkövető(k) után kutat. Jelen legközelebbi hozzátartozója Bella Smith nyilatkozott az üggyel kapcsolatban:
Felfoghatatlan az, ami Jelena-val történt. Nem tudom, ki tehette ezt, de remélem a rendőrség mihamarabb megtalálja a tettest! Beleroppanok ebbe, a barátom, Leo tartja bennem a lelket. Nem tudom mit kezdenék nélküle....
És még folytatódott a cikk. Teljesen magam alatt voltam, és még Miki üzenetei sem tudták jobb kedvre deríteni. Miki szemmel láthatóan, nem gondolt szerencsétlenség ék a tegnapiak után sem, sőt, újabb találkozót szeretett volna. Ezúttal Pesten.

-Gyönyörű vagy-mondta, miközben a pincér az asztalunkhoz vezetett.
-Köszönöm-pirultam el-te is jól nézel ki.
Öltönye kiemelte kék szemeit, haja fésült volt, bár a kócos is nagyon jól állt neki.
Az este első felében beszélgettünk, nevétgéltünk, felidéztük a régi szép emlékeket. Aztán elindultunk hazafelé, mivel ragaszkodott hozzá, hogy hazakisérjen.
-Igazából-szólalt meg egyszer csak komoly hangon-Nagyon örülök neki, hogy hazajöttél. És annak is, hogy ilyen hamar egymásba botlottunk. Amikor Dia insta storyjából megtudtam, hogy hazaköltözöl, megakartalak keresni, de ez hamarabb történt mint reméltem.
Egyszerűen nem értettem, hova akár kilyukadni.
-Amikor elmentél Londonba, én nagyon szomorú voltam. Próbáltalak elfelejteni, futó kalandokba kergette magam, de nem ment.
A lépcsőházhoz értünk, felémfordult, és a szemembe nézett.
-Igazából Anett, én egy ideig nagyon szerelmes voltam beléd, és ez nem változott az évek során. Sok év telt el... - itt abbahagyta a mondandóját és megcsókolt. Hirtelen hatalmasat fordult velem a világ. Puha ajka az enyémhez ért, és ez az érzés teljesen más volt mint Leoval. Mintha eddig nem is éltem volna, mert ő nem volt velem. Mintha eddig ajkaim erre vágytak volna, és most megkapták. És legbelül én is mindig erre vágytam.