Boku No Hero Academia: Star Knight Deku

5. Évad. 32. Fejezet: Utóhatások 1. Felépülés.

„Jó Reggelt kívánunk minden kedves nézőnek. Ez itt a reggeli híradó a négyes csatornán. A nevem Mizune Mashihara. Két nap telt el, mióta Endeavor hősügynöksége sikerrel ütött rajta Kai Chisaki, fedőnevén Overhaul kúriáján. Eddig minden dílert, testőrt, verőembert vagy személyzeti tagot letartóztattak. Ám, a banda vezetőjéről, Overhaulról semmi hír. Endeavor a riportereknek csak annyit mondott, hogy megszökött, de azóta nem érkezett bejelentés, hogy látták valaha a Shie Hassakai vezetőjét. Ha bárki tud róla valamit, akkor hívja a ..."

Erre ébredtem fel egy kórházi ágyban. Két kezet éreztem az arcomon. Látásom lassan tisztult és megláttam anyámat és Ochakot.
- Anya... drágám...
- Fiam! Annyira örülök, hogy élsz.
- Tudtam, drága hősöm, hogy nem halsz meg egykönnyen. – mondta barátnőm és megpuszilta a számat. Még mindig kóválygott a fejem és a szomjúság kerülgetett. Anyám nyújtotta a pohár vizet, amit lassan megittam.
- Köszönöm szépen. Hogy vannak a többiek? – kérdeztem.
- A legtöbbjük jól. Tsuyu volt a legenyhébb, mert tegnap kiheverte a másnaposságot. Kiderült, hogy a tag, aki bebaszatta, Quirkjének része volt a másnaposság. Ám, Eijiro, Bakugo és Mirio is itt vannak még. A két srác már majdnem felépült, de Mirio súlyosan megjárta. Elvesztette mindkét képességét és emellé a szúrt sebe miatt a sürgősségire vitték. Ha a tüske egy centivel mélyebbre hatol, akkor a belső vérzésbe belehalt volna. – tájékoztatott Ochako.
- És Eri hogy van? – kérdeztem.
- Ő járt a legrosszabbul. Ragna adott neki vért, mert elég sokat vesztett. Nem tudom, hogy akkor mit csináltál, de amiatt nem halt meg. Jelenleg kómában van, de az orvos azt mondta, ha minden jól megy, akkor ma este felébred. – fejezte be a monológját barátnőm és megszorította a kezem. Méghogy jól? Fenéket. Majdnem megöltem egy embert, mégha a gonosz volt. Ám, ez most nem olyan volt, mint az előző eset. Itt valami irányította a cselekedetét, de nem tudta, hogy mi. Soha nem érzett addig ekkora erőt, ami ennyire hatalmas, mégis fájdalmas is egyben. Fel akartam kelni, mikor anyum lefogott és visszatuszkolt az ágyba.
- Sehová nem kell sietned, fiam. – mondta anyám nyugtatóan. – Jelenleg az orvosra várunk, hogy megvizsgáljon. Addig egyél egy kis gyümölcsöt és kapj erőre.
Szívem szerint ellenkeztem volna, de ehelyett elvettem egy almát és beleharaptam. Mitha a teljes állkapcsomat nem érezném és a falat sem esett jól, mint eddig. Már majdnem befejeztem az evés, mikor kinyílt az ajtó és egy fiatal doktornő lépett be.
- Látom, felébredt az ifjú Izuku. – mondta udvariasan és meghajolt. – A nevem Chiyumi Hebirana. Recovery Girl tanítványa.
- Örvendek. – mondtam halkan és egy nagy biccentéssel viszonoztam üdvözlését. Utólag megtudtam, hogy a Quirkjével gyógyított fel minket. A kígyó gyógyítása a tetkójában rejlik, ami óvodás kora óta rajta van úgy, hogy egyszer sem járt tetoválószalonba. Amikor használja a képességét, akkor a kígyó előjön a bőréből és megharapja a sérült delikvenst és átadja a nő életenergiáját a regeneráció elősegítéséhez. Hebirana alaposan megvizsgált, majd elmosolyodott.
- Ahogy látom, tökéletes állapotnak örvendesz. Egyél egy jót és utána aludjál. Így kutyabajod se lesz.
- Köszönöm az ápolást. Szabad megkérdeznem, hogy a többiek hogy vannak?
- Persze. Már mind felébredtek a képességem miatt kómából. Momo Yaoyorozut már vissza is engedték a kollégiumba. Ellenben Eijiro, Bakugo és Mirio megfigyelés alatt vannak. Eri is nemrég ébredt fel, de még mindig nagyon rossz állapotban van. Jelenleg Rei vigyáz rá.
- Hála égnek. – sóhajtottam fel megkönnyebbülésemben. – Vége a rémálomnak.
Mondatom végén nekidőltem az ágynak. Anyám készült átadni a hálapénzt, amit a doktornő visszautasított, mondván a gyógyítás az élete és meghajolva kisétált a teremből. Innentől fogva anyám és Ochako ápolt engem és számoltak be a részletekről. Endeavoré lett a dicsőség, de ebben az esetben nem is bántam. Önzetlenül jött segíteni.