Azon a hajnalon a falu felett egyre több furcsa fényjáték borította be az égboltot. Csak azok látták és nézték hitetlenkedve, akik e korai hajnalon munkába mentek. De tovább nem is foglalkoztak vele, csupán percekig, míg megnézték, és sietve tovább rohantak a buszmegálló felé.
De a lány más volt, mint a többiek, odakinn az utcán. Kilépett az udvarra, hogy a garázsból kiálljon az autójával. Elsőre fel sem tűnt számára, micsoda égi játék játszódik a feje felett, az égboltra is véletlenül nézett fel. Amit látni vélt, nem hitte el. Be-becsukta a szemét, de mikor újból felnézett, a képződmények, még mindig ott voltak, és játékot játszottak a hajnali égbolton. Színes repülő gömbök repdestek odafenn az égbolton. Aztán tovább, már nem is foglalkozott a különleges égi játékkal. Bepattant az autójába és a szomszéd város felé vette az irányt. De a különleges égi jelenség egész úton elkísérte. A szeme mindvégig az eget bámulta, de így tett mindenki. Majdnem végzetes balesetet okozva. Látta, hogy az előtte haladó autós, kinyúl az autója ablakából, és így igyekszik megörökíteni a furcsa játékot. Megfordult a fejében, hogy emléket örökít meg az utókor számára. Lehet, neki is így kellene tennie? E furcsa jelenség a vég kezdetét jelenti? Elhessegette maga elől a baljós gondolatokat, igyekezett vidám dolgokra gondolni. Beért a munkahelyére, ott az össze munkatársa az udvaron, és a parkolóban állt, és mindenki az eget bámulta. Ő maga is csatlakozott a kissé megszeppent munkatársaihoz, és felnézett az égre. Az egyik idősebb férfi munkatársa megszólította, amit kissé furcsállt, mert e munkatársa nem igazán beszélt senkivel. Nem nézett rá, úgy beszélt hozzá.
- Látod az égboltot? Vajon ezek mik lehetnek?
- Igen, látom. Tényleg, nagyon furcsa. Ilyet még én sem láttam. Fogalmam sincs, hogy ezek vajon mik lehetnek.
Sokáig nem tudtak töprengeni rajta, mert megkezdődött a munka. Míg a többiek rég kiverték a fejükből a látottakat, addig a lány fejéből nem tudta kiverni , s egész idő alatt ,csak ezen járt az agya. Hazaérve is izgatott volt, s alig várta, hogy újból beköszöntsön a hajnal, mert biztosra vette, hogy másnap újból kezdődik a furcsa égi játék. De csalódnia kellett. Furcsa jelenség csak egy hét múlva jelent meg újra, ugyanabban az időpontban, s egész délelőtt látni lehetett. De az emberek a repülő gömbök ismételt látványától teljesen megzavarodtak, de egyben félelemmel és csodálattal teli arckifejezéssel bámulták az eget, főleg azok, akik először látták az égi jelenést. Valahonnan a kora hajnali nyári szellő kiáltásokat hozott feléjük, a lány mellett álló vagy épp érkező emberek leborulva imádkozni kezdtek. Úgy hitték, hogy e különös égi játék Isten figyelmeztetése, egy hírnök, hogy változzanak meg, mert közel a végítélet napja.
A várt végítélet napja nem következett be, az emberek élték tovább a megszokott életüket, el is feledkeztek róla, s a média sem igazán firtatta a nyári égbolton lejátszódó jelenséget. De egy valaki nem tudta elfeledni: a lány. Vajon mit láttak? Egy példátlan atmoszferikus jelenséget vagy esetleg nyitva felejtett téridő-kapun át lejátszódó égi háborút? Kérdéseire a válasz egy évig ott lebegett a levegőben.
Percre pontosan rá egy évre, minden úgy játszódott le, mind azon a bizonyos forró nyári hajnalon. E hajnal is épp olyan forró volt, vagy talán még melegebb is. A lány kilépett az udvarra, nem gondolt semmi rosszra, csupán a kegyetlen meleget szidta, meg a napot, ami előtte állt. Estig nem is volt semmi szokatlan, de hazafele tartva már egyre jobban. Nem értette miért, de egész nap izgatott volt, és érzete, hogy e napon valaminek történnie kell. Kilépett a munkahelyéről, és leszegett fejel közelítette meg az autóját, míg oda nem ért, nem tűnt fel számára, hogy a parkolóban állók valamit nagyon néznek. Csak a csendre lett figyelmes, mert itt mindig nyüzsgés szokott lenni ilyen tájban. Felkapta a fejét és körbenézett. Nem látott mást, mind az embereket, kik nyújtott nyakkal az eget bámulták. Ő maga is követve a példájukat, felnézett az égre. S döbbenetére az égbolton hasonló jelenség volt látható, éppúgy, mint egy évvel ezelőtt. Csupán egyben különbözött a másik jelenségtől. Míg az színes volt, addig ezek fénykörök voltak, egymásba fonódva. Valaki megszólalt a tömegben. Hangja a csendben késként hatolt mindenki szívébe.
