- Szóval... Ez történt - hajtotta le a fejét Seonghwa bűntudatosan. - S-Sajnálom, hogy nem mondtam el hamarabb.
Yeosang nem válaszolt, mert előbb rendbe kellett tennie a gondolatait. Mindenképpen már előbb beszélnie kellett volna Seonghwa-val, nem pedig olyan bunkón viselkednie vele, ahogy tette. Biztosan rosszul esett a másiknak, hogy nem értette, miért olyan távolságtartó vele. Összerszorult a szíve, ahogy arra gondolt, mennyi fájdalmat okozott ő maga Seonghwa-nak.
- Semmi baj, Hyung! - tette a kezét az idősebb kezére. - Nem kellett volna olyan makacsnak lennem, és hallgatnom.
Seonghwa először azt hitte, rosszul hall. Biztos volt benne, hogy Yeosang azt fogja mondani, az egész az ő, Seonghwa hibája, és hogy nem hisz neki.
- Szóval, megbocsátasz? - nézett Yeosang szemébe Seonghwa reménykedve.
- Persze! - mosolyodott el Yeosang. - Én pedig sajnálom, hogy olyan furcsán viselkedtem!
Mikor ez az egész helyzet kialakult, Seonghwa nem tudhatta, hogy Yeosang látta őt a lánnyal, úgyhogy így visszagondolva mindent megértett Yeosang részéről.
- Volt okod rá, úgyhogy megértem...
Yeosang elmosolyodott, majd lehajtotta a fejét, és felsóhajtott. Eljött az idő.
- Seonghwa Hyung - szólította meg az idősebbet. - Azt hiszem, ezt be kéne fejeznünk.
Seonghwa-t teljesen váratlanul érte ez a kijelentés, úgyhogy azon kívül, hogy tátogott, mint egy hal, másra nem nagyon volt képes.
- Már alapból egy buta ötlet volt ez az egész... Te meg én... - folytatta Yeosang, és lehajtotta a fejét. - Mi nem vagyunk egymáshoz valók. T-Te a lányokat szereted, ugye? S-Soha nem néztél úgy rám, mint ahogy én rád... De ez nem baj! Csak azt szeretném, hogy boldog legyél, és ha én nem tehetlek azzá, akkor szeretném, ha minél hamarabb megtalálnád azt, aki azzá tesz. Ha velem foglalkozol, akkor viszont csak az időded pazarlod...
Tényleg komolyan gondolta, amit mondott. "Ha szeretünk valakit, el kell engednünk."
- Yeosang - ejtette ki a másik nevét lágyan Seonghwa, miután az befejezte, majd kétoldalt gyengéden megfogta a fiú arcát, és maga felé fordította. - Szeretlek.
Most Yeosang-on volt a sor, hogy elakadjon a szava.
- Csak téged szeretlek - folytatta Seonghwa egyenesen Yeosang szemébe nézve. - Nem úgy, mint egy testvér, nem úgy, mint egy barát, hanem mint egy szerető. Amikor az az incidens történt, nagyon megijedtem, mert az a lány csókolt meg, és nem te. Pedig én arra vártam. Féltem, mert úgy éreztem, elárultalak, ezért úgy döntöttem, kerülni foglak egy kis ideig, de... de nem sikerült. Csak a mosolyodat akartam látni, hiszen mikor te mosolyogsz, én is kénytelen vagyok. Mikor viszont te kezdtél kerülni engem, megijedtem, hogy valami baj van. Annyira aggódtam miattad. Nem tudtam, hogy láttál azzal a lánnyal, úgyhogy azt hittem, valami rossz történt. Megpróbáltalak felvidítani, de nem sikerült... Ha arról kérdeztelek, mi a baj, kikerülted a kérdést. Féltem, hogy elveszítelek, és még mindig félek. Mert nagyon fontos vagy számomra. Pont ahogy te mondtad, csak azt szeretném, hogy boldog legyél...
Könnyek gyűltek Seonghwa szemébe. Elhúzódott Yeosang-tól, és elforult tőle. Úgy érezte, mintha egyszerre összement volna a teste. Szánalmasan kicsinek érezte magát.
- Oh, Yeosang, annyira szeretlek! - suttogta megtört hangon. - Sajnálom, hogy elrontottam a dolgokat...
Yeosang-nak kellett egy kis idő, hogy felfogja a dolgokat. Park Seonghwa, akibe már évek óta szerelmes, épp bevallotta, hogy viszonozza az érzéseit. Úgy tűnt, most már nem csak ő akar együtt lenni Seonghwa-val, hanem a fiú is együtt akar lenni vele. Hirtelen felnevetett, ami meglepte Seonghwa-t, szóval visszafordult a fiatalabbhoz.
![Hódítsuk Újra Jung Wooyoung-ot [Woosan] by DagHammerskjold](https://img.wattpad.com/cover/374522045-80-k833733.jpg)
- Mindketten annyira szerencsétlenek vagyunk! Saját magunk szúrjuk el a dolgainkat! - elmosolyodott, és kinyújtotta a kisujját az idősebb felé. - Azt hiszem, egy új ígéretet kell tennünk. Ha valami zavar minket, nem tartjuk magunkban, és őszintén a másik elé állva elmondjuk a problémánkat. Oké?
Seonghwa is elmosolyodott.
- Tehát például elmondom, hogy mi történt azzal a lánnyal, rögtön miután megtörtént.
- Én pedig szólok, hogy megláttam.
Seonghwa is odanyújtotta a kisujját, összekulcsolták őket, összeérintették a hüvelykujjaikat, és megrázták a kezüket. Egy kis ideig elvesztek egymás szemeiben, és csak a másikat bámulták, majd mikor Yeosang ráébredt, mi történik, zavartan elkapta a tekintetét. Végiggondolta a lehetséges következményeket amiket a beszélgetésük vonhat maga után, és úgy döntött, magára vállalja az első lépést.
- Sz-Szóval... Most akkor mik vagyunk, Seonghwa Hyung? - kérdezte elpirulva, mire Seonghwa csak elmosolyodott.
Húzni akarta a fiatalabb agyát, úgyhogy úgy tett, mint aki gondolkodik, és csöndben maradt. Yeosang kezdett kétségbeesni, hogy Seonghwa meggondolta magát, aztán az idősebb megszólalt.
- Lennél a barátom? - tette fel Seonghwa a kérdést, amit Yeosang már olyan sokszor elképzelt.
- Igen - mosolyodott el Yeosang is, és átkarolva a nyakát, magához ölelte a magasabbat, majd az arcát a vállába fúrta.
Seonghwa behunyta a szemét, és megpróbálta megragadni a pillanatot. Az állát Yeosang fejére helyezte, és beszívta az illatát. Olyan jó érzés volt újra a karjaiban tartani! A fiatalabb hajtincsei csiklandozták az orrát, amitől kuncognia kellett. Aztán elhúzódtak egymástól, és Seonghwa végigsimított Yeosang arcán, amitől pedig az alacsonyabbra tört rá a kuncoghatnék.
- Olyan gyönyörű vagy - suttogta Seonghwa Yeosang arcvonásait tanulmányozva, majd szőke hajába túrva közelebb hajolt a fiúhoz. Yeosang kezei még mindig Seonghwa vállain pihentek, miközben az idősebb másik keze megtalálta az utat Yeosang derekához, majd közelebb húzta magához. Ajkaik lassan érintkeztek, de egy pillanat múlva el is váltak egymástól. Nem siettek, az övék volt a világ összes ideje. Újra a másikhoz hajoltak, és most hosszabban csókolták egymást. Mindketten arra gondoltak, mennyire lágy, selymes a másik ajka. Úgy érezték, most már nincs szükségük másra, csak egymás ajkaira, a másik közelségére, erre a belső békére, ami ezzel a gyönyörű érzéssel jött, miszerint végre megtalálták, amit kerestek.
- Oh, tényleg! - kapott a fejéhez Yeosang, miután elhúzódtak egymástól. - Akartam adni neked valamit!
Felállt az ágyról és lehámozta magáról a takarót. Odalépett a szekrényhez, majd kinyitotta, és előhúzta a dobozkát a ruhák mögül. Már épp oda akarta volna adni Seonghwa-nak, mikor amaz is felállt.
- Várj egy kicsit, Sangie, én is hozok valamit! - mondta, és kinyitotta az ajtót. - Egy perc, és jövök!
Seonghwa átment az ő szobájába, és felkapva az ajándékos dobozt, visszaszaladt Yeosang-hoz.
- Már azóta oda akartam adni, hogy visszajöttünk az ünnepekről - vallotta be az idősebb, mire Yeosang felnevetett, és megjegyezte, hogy ő is.
- Előbb bontsd ki te - mosolygott Seonghwa lágyan a másikra, mire az összevonta a szemöldökét.
- Neem, te bontsd ki! - makacskodott Yeosang, Seonghwa pedig engedelmeskedett.
Először kivette a levelet, és elolvasta, majd úgy tett, mintha most látta volta volna először, és ismét nagyon meghatódott. Amúgy is nagyon meghatódott a szövegtől, szóval nem volt nehéz másodjára is eljátszani. Aztán meglátta a plüssöket, és izgatottan vette ki őket. Miután megnézte őket, a plüss csillagot és a plüss Mars bolygót az ágyra dobta, majd kivette a jalapeño ízesítésű chipset is.
- Uuuu, ez a kedvencem! - örvendezett. - Majd megosztjuk a többiekkel, jó?
- Ühüm - nevetett Yeosang.
- Te jössz! - mutatott Seonghwa a fiatalabbra.
Yeosang felbontotta a csomagot. Rögtön egy grillcsirkés ízesítésű burgonyaszirom-zacskó fogadta, alatta pedig egy ruhadarab volt összehahtogatva.
- Ez mi? - kérdezte, miközben kihúzta a dobozból. Megrázta, hogy szétnyíljon a behajtásoknál. Egy világosszürke és bézs közötti színű óriási pulcsi volt.
- Amikor megláttam, rögtön arra gondoltam, mennyire aranyosan néznél ki benne - mondta Seonghwa mosolyogva. - Remélem, nem vagy nagyon csalódott...
- Dehogy is! - mosolygott vissza rá Yeosang. - Nagyon tetszik! Fel is veszem!
Belebújt, és a fejére húzta a kapucnit. A pulcsi ujjai túl hosszúak voltak, így egy részük lelógott még akkor is, ha Yeosang teljesen kinyújtotta a karját.
- Annyira jó puha! - mondta Yeosang, és a vállára hajtotta a fejét, élvezve a ruhadarab anyagának érintését.
- Jól gondoltam- jegyezte meg Seonghwa egyre jobban vörösödö arccal. - Irtózatosan cuki vagy benne.
- K-Köszönöm - dadogta a fiatalabb, majd még egyszer megölelte a másikat.
Nem olyan sokkal később kéz a kézben jöttek ki a szobából, és elmondták a hírt a többieknek, miszerint mostantól együtt vannak. Elmagyarázták azt is, hogyan történt az a félreértés, úgyhogy már Wooyoung se akarta megölni Seonghwa-t, a nap további részét pedig azzal töltötték, hogy együtt örültek Seonghwa-val és Yeosang-gal (meg persze befalták a chipseket).
☆ vége ☆
A/N: Sziasztok! Remélem, tetszett ez a kis történet, amit már megint úgy kezdtem el, hogy fogalmam se volt, hova fogok kilyukadni a végén, de hát csak lett belőle valami, mint látjátok... Köszönöm, hogy szavaztatok, kommenteltetek, de legfőképp, hogy elolvastátok, és időt szántatok rá! Mind nagyon fontosak vagytok számomra, és esküszöm sírtam, mikor ráébredtem, hogy ezután már nem fogok tudni ezzel a story-val foglalkozni... De közben elkezdtem egy jongsang-ot is, ahol megtalálhattok, és olvashatjátok agyam többi szüleményét, illetve amint lehet, hozom a következő Ateez könyvet! Ha akartok, írjatok rám priviben, vagy instán, és még kérhettek is tőlem story-kat ^^ már egy ilyen is készülget. Addig is peace and love,
Sly ❤
U.i.: Ne felejtsétek el, hogy még lesz egy extra rész is, és mivel senki nem írta, hogy baja lenne a kHM +18 részekkel, ezért valószínüleg rakok bele... ha nem szeretitek az ilyet, ne lapozzatok tovább. Nem, nem mondom, hogy ne olvassátok el, ha még nem múltatok el 18-ak, mert tudom, hogy úgyis el fogjátok 😅 (mindenki megából indul ki, IGEN, TUDOM...) ❤❤
