kisujjak 💚 seongsang✔

☆tizennegyedik☆

- Szóval... Ez történt - hajtotta le a fejét Seonghwa bűntudatosan. - S-Sajnálom, hogy nem mondtam el hamarabb.

Yeosang nem válaszolt, mert előbb rendbe kellett tennie a gondolatait. Mindenképpen már előbb beszélnie kellett volna Seonghwa-val, nem pedig olyan bunkón viselkednie vele, ahogy tette. Biztosan rosszul esett a másiknak, hogy nem értette, miért olyan távolságtartó vele. Összerszorult a szíve, ahogy arra gondolt, mennyi fájdalmat okozott ő maga Seonghwa-nak.

- Semmi baj, Hyung! - tette a kezét az idősebb kezére. - Nem kellett volna olyan makacsnak lennem, és hallgatnom.

Seonghwa először azt hitte, rosszul hall. Biztos volt benne, hogy Yeosang azt fogja mondani, az egész az ő, Seonghwa hibája, és hogy nem hisz neki.

- Szóval, megbocsátasz? - nézett Yeosang szemébe Seonghwa reménykedve.

- Persze! - mosolyodott el Yeosang. - Én pedig sajnálom, hogy olyan furcsán viselkedtem!

Mikor ez az egész helyzet kialakult, Seonghwa nem tudhatta, hogy Yeosang látta őt a lánnyal, úgyhogy így visszagondolva mindent megértett Yeosang részéről.

- Volt okod rá, úgyhogy megértem...

Yeosang elmosolyodott, majd lehajtotta a fejét, és felsóhajtott. Eljött az idő.

- Seonghwa Hyung - szólította meg az idősebbet. - Azt hiszem, ezt be kéne fejeznünk.

Seonghwa-t teljesen váratlanul érte ez a kijelentés, úgyhogy azon kívül, hogy tátogott, mint egy hal, másra nem nagyon volt képes.

- Már alapból egy buta ötlet volt ez az egész... Te meg én... - folytatta Yeosang, és lehajtotta a fejét. - Mi nem vagyunk egymáshoz valók. T-Te a lányokat szereted, ugye? S-Soha nem néztél úgy rám, mint ahogy én rád... De ez nem baj! Csak azt szeretném, hogy boldog legyél, és ha én nem tehetlek azzá, akkor szeretném, ha minél hamarabb megtalálnád azt, aki azzá tesz. Ha velem foglalkozol, akkor viszont csak az időded pazarlod...

Tényleg komolyan gondolta, amit mondott. "Ha szeretünk valakit, el kell engednünk."

- Yeosang - ejtette ki a másik nevét lágyan Seonghwa, miután az befejezte, majd kétoldalt gyengéden megfogta a fiú arcát, és maga felé fordította. - Szeretlek.

Most Yeosang-on volt a sor, hogy elakadjon a szava.

- Csak téged szeretlek - folytatta Seonghwa egyenesen Yeosang szemébe nézve. - Nem úgy, mint egy testvér, nem úgy, mint egy barát, hanem mint egy szerető. Amikor az az incidens történt, nagyon megijedtem, mert az a lány csókolt meg, és nem te. Pedig én arra vártam. Féltem, mert úgy éreztem, elárultalak, ezért úgy döntöttem, kerülni foglak egy kis ideig, de... de nem sikerült. Csak a mosolyodat akartam látni, hiszen mikor te mosolyogsz, én is kénytelen vagyok. Mikor viszont te kezdtél kerülni engem, megijedtem, hogy valami baj van. Annyira aggódtam miattad. Nem tudtam, hogy láttál azzal a lánnyal, úgyhogy azt hittem, valami rossz történt. Megpróbáltalak felvidítani, de nem sikerült... Ha arról kérdeztelek, mi a baj, kikerülted a kérdést. Féltem, hogy elveszítelek, és még mindig félek. Mert nagyon fontos vagy számomra. Pont ahogy te mondtad, csak azt szeretném, hogy boldog legyél...

Könnyek gyűltek Seonghwa szemébe. Elhúzódott Yeosang-tól, és elforult tőle. Úgy érezte, mintha egyszerre összement volna a teste. Szánalmasan kicsinek érezte magát.

- Oh, Yeosang, annyira szeretlek! - suttogta megtört hangon. - Sajnálom, hogy elrontottam a dolgokat...

Yeosang-nak kellett egy kis idő, hogy felfogja a dolgokat. Park Seonghwa, akibe már évek óta szerelmes, épp bevallotta, hogy viszonozza az érzéseit. Úgy tűnt, most már nem csak ő akar együtt lenni Seonghwa-val, hanem a fiú is együtt akar lenni vele. Hirtelen felnevetett, ami meglepte Seonghwa-t, szóval visszafordult a fiatalabbhoz.