Uchiha Sasuke - az alvilág legerősebb démona - a halandók világába érkezik, hogy a világukat uraló gonosz úrnő átka alól valami megoldást találjon.
Haruno Sakura az első munkanapját követően mit sem sejtve tart hazafele, amikor az autója elé kiugri...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sakura:
Egy fekete hajú középkorosztályú férfi jelent meg a teremben, habár a korát elég nehéz megsaccolni a démoni mivolta miatt. A lelkem sajogni kezdett. Még sosem láttam ezt a férfit, idegen számomra, de valahogy mégsem. Mintha már találkoztunk volna.
- Obito? – kérdezem ösztönösen. Nemcsak magamat leptem meg, hanem a többiek döbbent arckifejezése is arról árulkodott, hogy a tippem talált süllyedt.
Ködös emlékeimben kutattam, de csak Izumitól és Itachitól tudok egy keveset az Uchiháról. Párját, az alvilág legjobb gyógyítóját nem tudta megmenteni Kaguya karmai elől.
Nagyot nyeltem. A lányok azzal ugrattak az edzésem alatt, mintha Rin reinkarnációja lennék.
Azt hiszem már nem vonom kétségbe a szavukat.
Nem lehet puszta véletlen a gyorsuló szívverésem és a mellkasomat fojtogató bánat. Tekintetem akaratlanul ellágyult a férfi markáns vonásait látva. Tétován nyújtottam a tenyerem felé.
Mintha nem lennék ura a saját testemnek.
- Beszélni szeretnék veled! Most! – lépett közelebb a sebhelyes arcú férfi, miközben nyújtotta a karját a csuklóm megragadásához.
Sasuke állt elém védelmezően.
- Ő nem Rin. Sakura a menyasszonyom – felelte fojtott dühvel, szemei szikrákat szórtak.
A teremben tapintani lehetett a feszültséget. Hamarosan elszabadul a pokol a két Uchiha között, ha nem teszek most azonnal valamit. Felálltam, Sasuke vállára helyeztem tenyerem.
- Beszélnem kell vele! – Sasuke nem mozdult, sütött róla a bizalmatlanság – Kérlek! – suttogtam.
Farkasszemet néztek egymással, már azt hittem teljesen figyelmen kívül hagyott.
- Öt perc. Nem több – morogta az előtte állónak. Mélyen a szemembe nézett, én bólintottam, hogy készen állok. Sasuke a falnak támaszkodott, egyszerre fürkészett minket karba tett kézzel.
Obito felém nyújtotta a kezét.
- Hölgyem? – egy pillanatig a tenyerét bámultam, a többiek pillantása pedig már lyukat égetett a hátamba.
Zavartan belecsúsztattam a kezem az övébe, és a jól ismert örvény megmentett minket a kíváncsi szemek kereszttüzétől. Ez elég kellemetlen szituáció volt...
A rejtekhelytől nem messze elterülő völgybe teleportált, ezt a helyet láttam tegnap egy pillanatra, mikor elrepültünk felette Sasuke hátasán. A tó közepén volt egy kis szigetecske, rajta egy terebélyes juharfa, leveli olyan vörösek voltak, mint Sasuke különleges szemképessége, a Sharingan. Oldalra fordítottam a fejem, lassan a mellettem levőre néztem.
