A cserediák [JIKOOK]✅

39.

Jimin

A téli szünet után - mint ahogy az szokás - elkezdtek minket félévi dogákkal bombázni a tanárok. Szerencsére nekem nem volt minden tantárgyból, viszont Jungkooknak muszáj mindenből írni egy félévit, mert a másik iskolája kéri. Be kell számolnia arról, amit ebben a félévben megtanult és már csak kettő van neki hátra: az irodalom és a töri.
Eddig nagyon jól sikerültek a dogái és biztos vagyok benne, hogy ezek is szuperül fognak menni neki, hisz az egész félévben tisztességesen tanult.

-Félsz?-kérdeztem tőle reggel, miközben az ingét gomboltam össze.

-Kicsit. Pont ezt a két szutykot kellett egy napra tenni.

-Ügyes leszel! Minden tőled telhetőt megtettét, szerintem nem kell félned.

-Ha te mondod...-mosolygott rám, majd derekamnál fogva közelebb húzott magához és ajkaimra hajolt.

-El fogunk késni szívem.-váltam el ajkaitól.

-Ajj!-fújtatott.-De ezért este kárpótolsz majd!

-Ch, minden este azt csinálom.-morogtam.

-Mit mondtál?

-Semmit!

-Figyellek ám Park Jimin!-mondta és rácsapott egyet a fenekemre, aztán gyorsan lespurizott a lépcsőn. Tudja, hogy ezt nem úszta volna meg szárazon.

Táskámat felkaptam a hátamra és utána siettem. Egész úton csöndben sétáltunk egymás kezét fogva, ahogyan szoktuk, de én mégis nagyon furcsán éreztem magamat. Olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne minket. Többször is magunk mögé néztem, de egyszer sem láttam senkit.

-Jimin, mi a baj?-állt meg hirtelen Jungkook.

-Mi lenne?-próbáltam tagadni.

-Miért nézel mindig hátra?

-Én...-hajtottam le a fejemet.-Csak olyan érzésem van, mintha valaki nézne minket.

-Jimin, nem kell félned semmitől!-ölelt magához.-Itt vagyok, nem történhet semmi baj.

-De történhet Jungkook. Bármikot történhet bármi.

-Figyelj, ezt majd megbeszéljük ha vége a sulinak és otthon leszünk, jó?-puszilta meg homlokomat.

Újra összekulcsolta kezeinket és elindult, én pedig szorosan odahúzódtam hozzá. Nem tudom hogy tudja ilyen könnyen kezelni ezt az egészet. Én itt parázok, hogy mi van, ha kiderül a kapcsolatunk és az apja csinál valamit, ő meg tök nyugodtan elvan. Lehet, hogy őt nem is érdekelné az, ha vissza kellene mennie.
Amint beértünk a suliba, Jungkook elment a terembe, ahol írni fogja a dolgozatokat mondván, hogy még át akarja nézni a dolgokat. Szerintem csak tőlem akart megszabadulni, de ez már egy másik téma. Így én az aulában maradtam Taehyunggal és Yunával, akiknek egyből feltűnt, hogy valami nincs rendben.

-Összevesztetek?-kérdezte barátnőm.

-Nem. Csak rossz napom van.-vontam meg vállaimat, majd elindultam a lépcső felé.-Menjünk a terembe.

Az első két óra nagyon lassan és unalmasan telt, amiért nem volt mellettem Jungkook. Már alig vártam, hogy végre végezzen. Második óra után egyből siettem ahoz a teremhez, ahol tartózkodott. Folyamatosan az órámat vizslattam és más kezdtem bepánikolni, amikor még ötvenötkor sem jött ki. Már éppen indultam volna fel a termünkbe, amikor nyílt az ajtó és kilépett rajta szerelmem.

-Jungkook!-ugrottam nyakába.

-Szia!-köszönt, aztán lehámozott magáról és nyomott egy csókot ajkaimra.