Miután ˢᵘᵍᵃ [✓]

»16. rész«

Taehyung és én egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Rengeteget beszélgettünk, ahogyan a múltunkról és a jelenünkről is. Idővel pedig elkezdte tervezgetni a titkos találkozásaimat Yoongival, amit én az elején mosolyogva hallgattam, miközben néhol zavarba jöttem, majd közbevágtam amint kezdett egyre kínosabb lenni a téma.

-Nehogy én tervezzem el az életed. Nem ígérem, hogy élve maradsz. – morogtam.

-Na kösz. – morogta. – Hol van már ez a gyerek? Már mindjárt öt óra. Ennyi idő alatt háromszor is felmegyek Szöulba és vissza. – közölte. Amint ezt kimondta a telefonja ismét megcsörrent. – Emlegetett szamár. – morogta, majd felvette. – Igen? Várj kihangosítalak.

-Na szóval. Mondhatom? – hallottam meg Yoongi hangját.

-Aha. – válaszolt Taehyung.

-Nem fogok visszaérni időben. Igazítanom kell az egyik dalon. A végeredmény fogja eldönteni a dolgokat. Ráadásul odaadtam nekik az egész füzetem, de nem. Nekik egy bizonyos szám kell, de alakítsam át így meg úgy. Elegem van. – mondta mérgesen.

-Miért nem csinálhatod ezt itthon? – kérdeztem.

-Mert így látják, hogy tényleg én csinálom. Plusz már volt egy ideiglenes dalszerzőjük és nem akarnak kérdőjeles embert. – mesélte. – Ja és persze nem, hogy duó lett volna belőlük, inkább soloba rakják őket. Én pedig írhatok dalt Jiminnek és Hoseoknak is. Kétszer annyi meló, mint gondoltam. Ami igaz megéri, mert tényleg dalszerző szeretnék lenni, csak... Csak nem így akartam.

-Jesszusom. Yoongi, nyugi. Megvár Soojin. Vagyis otthon várni fog. – nevetett fel Taehyung.

-Még nem... – közöltem halkan.

-Jó, egy pár napig pihentetjük a tervem.

-Miről beszéltek? – kérdezte kíváncsian Yoongi.

-Majd elmesélem. – mondta Taehyung mosolyogva.

-Már kész is vagy, hogy így ráérsz cseverészni? – hallottuk meg egy férfi hangját a háttérből.

-Nem. – morogta Yoongi. – Átkozni fogom őket egy darabig a mai nap miatt. – közölte. – Behajtom az elhalasztott napot Soojin. – mondta, majd bontotta a hívást.

-Szerencsétlen. Megértem, hogy ideges. – sóhajtott Taehyung. – De legalább azt csinálja amit szeret.

-Azért sajnálom, hogy nem ér vissza...

-Hát azt mindjárt gondoltam. – nevetett fel.

-Jó na... – mosolyodtam el.

-Még három óra körülbelül. Na jó egy kicsivel azért több. Most tovább van világos.

-De akkor már nem süt a nap szóval... – kezdtem el, de Taehyung egyből közbevágott.

-Sötétedésig itt fogsz maradni, mert a végén meg az lesz a baj, hogy világosban mész haza. – mondta. – Tudod mit? Kilenckor ráérsz elmenni. – gondolkozott el.

-Igenis főnök. – mosolyodtam el. – De addig sok időnk van, szóval... Mit csináljunk? – kérdeztem sóhajtva.

-Fogalmam sincs. – sóhajtott ő is.

Egy ideig szótlanul néztünk mind a ketten magunk elé, majd a csendet Taehyung telefonjának a csörgése törte meg, ami miatt mosolyogva néztem rá.

-Ne mosolyogj Soojin, ez most nem Yoongi. – nevetett fel Taehyung. – Majd visszahívom. – közölte, majd eltette a telefonját.

-Vedd csak fel.

-Tud várni. – közölte.

-Kedves...

-De tényleg. Csak Jungkook hívott. Megérdemli most ezt. Berágtam rá úgy is. – morogta.

-Mit tett ellened? – kérdeztem mosolyogva.

-Barátnőt szerzett. – mesélte.

-És az baj? – kérdeztem halkan.

-Nem. De, hogy nem szólt róla, na az baj. Képes volt egy hónapig titkolni. A legjobb barátja vagyok erre én tudom meg utoljára. – mondta idegesen.

-Biztos volt rá oka. Ne haragudj rá ezért. Hívd vissza inkább.

-Nem.

-A legjobb barátja vagy nem?

-De...

-Akkor meg ne hisztizz. Hívd vissza. – mosolyodtam el.

-Nem fogom. Idegeskedjen csak. – nevetett fel.

-Taehyung, hogy lehetsz ilyen bunkó? – kérdeztem nevetve.

-Így. Amúgy... Egyszer a titkos randitokon kívül szervezek egy barátkozós estet is. Jót tenne neked az ismerkedés. Hozom Jungkookot meg a barátnőjét is. Legalább megismersz egy lányt is. Szeretnél csajos estét is? – kérdezte mosolyogva.

-Aranyos vagy, hogy ennyire törődsz velem, de egyelőre... – kezdtem el, de nem hagyta, hogy befejezzem.

-Igen tudom. Egyelőre elég Yoongi, igaz?

-Nem ezt akartam. – morogtam. – Egyelőre ne kísérletezzünk nagyon.

-Szóval egyelőre elég Yoongi. Értem én. – nevetett fel.

-Ne forgasd ki a szavaim. – közöltem idegesen.

-Nem forgatom ki. Én a lelkedbe látok. – közölte.

-Aha. – forgattam meg a szemeim. – Gondolatolvasó nem vagy esetleg?

-De. Látom, hogy Yoongival van tele a fejed.

-Teljen már le az a négy óra... – mondtam szenvedve, majd Taehyung nevetni kezdett.

-Egy ideig még muszáj lesz boldogítanom téged. Szép és boldog négy óra lesz ez.

-Nem nézel haza inkább? – kérdeztem.

-És még én vagyok a bunkó...

-Csak poénkodok. – mosolyodtam el.

╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮

A négy óra kilencig kétszer annyinak tűnt, mint amennyi valójában volt. Nem untuk egymás társaságát, viszont rettenetesen kifogytunk a témából, ami érthető is volt, hiszen egésznap együtt voltunk.

Ahogy beesteledett elhagytuk Yoongiék házát, majd Taehyung kijelentette, hogy hazakísér, viszont nem engedtem neki. Nem akartam, hogy meglássák a szüleim. Nem akartam, hogy még valaki ellen legyenek.

-Kitartást Soojin. Még úgy is látjuk egymást. – mosolyodott el. – Jaj várj. Az oké, hogy szervezkedek neked, de jelezni nem tudok. Kellene egy telefonszám.

Gyorsan telefonszámot cseréltem a fiúval, majd elköszöntünk egymástól és már siettem is haza.

Hiába voltam már túl a nap legnagyobb részén, a java az még csak ezután jött...