Egy Valóra Vált Álom (BTS f.f)

Nyerés?

Egy nő jött a színpad másik oldaláról a kezében egy borítékkal.
-Meg is jött. Tehát. Nagy harcot vívtatok idáig. Voltak könnyek, hányások, has fájások, balesetek, de ide értünk. A nagy pillanat végre elért. Amikor tízen álltatok előttem, egy percig nem gondoltam vona, hogy ti ketten kerültök majd a döntőbe. Be kell valljam, tévedtem. Viszont ti kettem vagytok, a borítékban pedig csak egy név szerepel. Bármi legyen, a fő, hogy jól éreztétek magatokat. Csodálatos élmény volt úgy számotokra, mint számunkra, meg a fiúk számára. - Átvette lassan a borítékot, kinyitotta, majd így szólt:
-Nehéz döntés alapján és kevés különbséggel a nyertes neve, nem más, mint...

Pablo lassan ki vette a boríték tartalmát. Az izgalom minden porcikámat átjárta. Nagyon féltem.
-Bella!- Szólt Pablo. Abban a pillanatban úgy éreztem, nem tudok lábra állni, viszont örömöm meg lett korán szakítva ugyancsak Pablo által.
-.... számára sajnos itt ér véget a verseny. Ugyanis a nyertes CECE!!!-Kiabálta Pablo felmutatva a lapot a nyertes nevével. Utáltam amikor ilyesmik történtek a TV-ben, most pedig velem történik meg. Egy pillanatra megszédültem, már nem hallottam a közönség örvendezését vagy épp kételyét. Néztem a semmi közepe fele és nem hittem a fülemnek, nem akartam hinni. Össze szedtem magam, majd megöleltem Cecet gratulálva, majd a kulisszák fele vettem az irányt. Bts épp akkor indult a színpadra a nyerteshez. Egy csoportos ölelés után, gratuláltak, majd folytatták utukat. Suga viszont külön megölelt, majd így szólt:
-Találkozunk a következő koncerten, tényleg azt hittem, te nyersz majd.
-Majd legközelebb. - Mosolyogtam rá, majd kisétáltam a kulisszába. Ádám meg Evie vártak.
-Nagyon ügyes voltál, tényleg, nem értem miért választották Cecet. - Ölelt meg Evie. Most panaszkodhattam volna neki, hogy milyen fájdalmas veszíteni, de ő jobban tudja, mint én.
-Nagyon messze jutottál el picim, egy percig se szomorkodj. - Ölelt meg Ádám.
-Vicceltek? Megismertem a példaképeimet és kaptam ingyen jegyeket, nem vesztettem én semmit. - Álcáztam a veszteség okozta fájdalmat.
-Ez a beszéd! - Dicsért meg Ádám. Kimentünk a közönségben levő helyünkre, viszont a kijáratnál egy csapat riporter állt utunkban.
-Bella, Bella, milyen érzés ekkora szintről veszíteni? -Nyomta elém egy hölgy a mikrofont.
-Bella, érzel bosszú vágyat Cece nyeresége után? - Nyomta elém egy újabb riporter a mikrofont.
-Bella, szerinted tisztességes módon nyerte meg Cece a versenyt?- Csatlakozott egy újabb riporter.
-Szerinted te jobban megérdemelted volna a nyereményt?
Nem voltam megszokva ehez a különleges figyelemhez, lehet normális az ilyen esetekben, viszont szerintem jobb lenne kijutni onnan. Egy testőr jött ki kis időre rá, aki utat csinált a riporterek között, majd elvezetett a helyre, ahol a többi kiesett versenyző tartózkodott.
-Oh, Bella, nem gondoltam volna, hogy te veszítesz. - Ölelt meg Summer.
-Én sem. - Ölelt meg Grace is.
-Én sem, rád szavaztam. - Nyugtatott Lucy.
-Köszönöm, nem gond, legalább idáig értem. - Mosolyogtam.
-Hogy lehetsz ilyen pozitív? - Csodálkozott Evelin.
-Végülis nem veszítettem semmit.
-Igaz - Erősítette meg Evelin.
Átadták Cecenek a jegyeket, valamit a két évre való szerződést a BigHittel. Nem tagadhatom, irigyeltem. Nem bántam volna én lenni a színpadon a fiúkkal, de panaszkodni sem panaszkodhatok.
A további koncert fantasztikus volt. Igazán jól éreztem magam és nagyon jól szórakoztam. Sokszor szemeztem a fiúkkal, bár abban a pillanatban leginkább a sírás keringetett. Minden dalnál egyre jobban éreztem magam. Imádtam őket és az hogy megismertem őket, valamint még egyszer ismét láthatom, boldogabbá tett, mint valaha.
A koncert vége fele, amikor szüneteltek, elmentem a mosdóba amely külön a versenyzőknek az emeleten volt, hisz túl sokan támadtak volna le, ha meglátnak. A mosdóhoz lifttel lehetett elérni. Ami után végeztem, kifele haladtam a lift fele, majd megnyomtam a földszintre vezető gombot, majd mielőtt becsukódna, egy srác szaladt be. Gondoltam valamelyik ott dolgozó lehetett, baseball sapka volt rajta meg szemüveg amiknek nem láttam értelmüket, mivel hogy ez egy privát hely. Arra készült, hogy megnyomjon egy gombot, viszont szerintem ő is a földszintre tartott, mivel hogy nem nyomott már semmit. A telefonomat figyeltem, amikor a lift hirtelen megállt. A mai nap folyamán több áramszünet is volt a vihar miatt, ezért nem csodálkoztam. A srác egy sóhajtás után a falnak dőlve lecsúszott, majd leült. Levette a sapkát, majd a kezét a térdére tette. Amikor felnézett rám egyből felismertem. Tae volt az. Most igazán örültem annak, hogy a liftbe ragadtam.
-Te vagy... uhm...Bella? - Nézett rám csodálkozva, amikor elsőre nem ugrott be a nevem.
-Még emlékszel a nevemre? - Néztem rá álca csodálkozással.
-Kevés névre emlékszem máról, de a tiédre még igen. - Kacagott.
-Nem az én nevemtől csengett a közönség. - Említettem.
-Még nem késő.
Leültem én is mellé, majd folytattam:
-Kikerültél.
-Sokan csodálkoznak, hogy nem te nyertél.
-Valóban?
-Nem, csak 4-en. - Nevetett.
-Leginkább Suga meg Namjoon, meg persze én meg J-Hope.
-Te is?
-Kicsit, végül is túlélted a diétás italunkat, általa leadhatsz három évet az életedből. - Nevetett.
-Az mindegy, ha nem kedveltek a nézők. - Válaszoltam kacagva.
-Azért 20 ezer szavazat az 20 ezer szavazat. - Biztatott.
-20 ezer szavazatom volt? - Válaszoltam egy mély csodálkozás érzettel a hangomban.
-Nem tudtad? A másik csajnak... Cecenek asszem, 5 ezer szavazattal volt több. -Igaz az is sok volt, a különbség sem volt semmi, viszont az érzés, hogy ennyi szavazatom összegyűlt egyszerűen elseperte minden szomorúságomat.
-Legalább találkozunk a következő koncerten. Vagy talán előbb. - Tette rá a kezét a térdemre.
-Előbb?
-Igen, gondoltam egy ekkora rajongó megérdemelne egy külön lehetőséget. Ne is említsem, hogy sokan szeretnék még tartani a kapcsolatot néhány versenyzővel a csoportból. - Sorolta a srác. Ezek a szavak nagyon jól estek, lehet, hogy össze tudok barátkozni a példaképeimmel és nem csak egy valamikor megismert és felejtett személy leszek. Mostmár biztos, nem veszítettem semmit.
-És mire gondoltál?
-Mondjuk megadnád a számod? - Ez komolyan megtörténik? Biztos nem, csak egy álom, nem lehet igaz. Az álmomat a lift szakította meg, ugyanis vissza tért az áram és újra működőképes volt. Felálltunk, majd végül leadtam a számomat, ő pedig az övét, azzal a feltétellel, hogy semmi féle képpen nem adom tovább. Ilyen helyzetben ki nem fogadná el?
Egy öleléssel váltunk el, majd vettem az irányt vissza a közönség közé.

Fél napom a legjobb módon telt el. A koncert végénél két testőr kísért el egy kocsiig, ami arra lett készítve, hogy ingyen haza vigyen. A mi esetünkben a hotelig. A fáradság nem maradott ki, viszont minden egyes pillanat gyönyörű volt. Bármikor újraélném ugyan azzal az izgalommal és örömmel, mint elsőnek. Felértünk a hotel szobába, majd egyenesen az ágyra ugortam, Ádám pedig a csomagokat tette le. Ezek szerint én több ajándékot kaptam utolsó kiesett ként, mint a többiek. Lassan rávettem magam arra, hogy át öltözzek, majd felmásztam az ágy végébe. Ádám is levette ruháit, kivéve az alsóneműét, mivel, hogy ő mindig úgy alszik, és mellém feküdt, majd átkarolt. Ráfeküdtem a vállára, majd együtt néztünk TV-t. Átbeszéltük a mai nap minden pillanatát halkan kacagva. Szinte egész nap távol volt tőlem, valószínűleg Cece szemmel tartotta, viszont a mostani pillanatunknál nem volt jobb bizonyíték, hogy ő az enyém. Próbáltam minnél jobban kerülni a Cece témát. Nem volt nehéz dolgom, úgy tűnt el is felejtette. Szinte én is követtem a példáját, viszont ahányszor csókolt Cece jutott eszembe.
-Van valami gond? - Kérdezte Ádám.
-Nincs, csak furcsa.
-Micsoda?
-Hogy az a lány nyerte meg a versenyt aki... tudod.
-Ezért aggódsz? Nem jelent semmit, tudod, hogy soha sem jönnének be az olyan lányok. - Majd megcsókolt. Csók amiből csak akkor állt le, amikor a vállamat kezdte puszilgatni, majd egyre lejjebb haladt. Nem feküdtünk le amióta történt a rablás, egyszerűen nem éreztem készen magam, viszont most pont arra volt szükségem.