A könnyek mind hasonlóak (átírás alatt)

23. rész

-Na és mit csináltál ma? -kérdezte Osaki nővérétől, mikor már hazafelé tartottak.

-Találkoztam TenTennel, és elmentünk fürdőzni. -válaszolta röviden Reina.

-Ma különösen hallgatag vagy nővérem. – szólt Osaki, apró mosolyt villantva.

-Oh, tényleg! Bocsánat. Csak még mindig fáradt vagyok a legutóbbi küldetés miatt. – mondta mosolyába burkolódzva. - De holnapra már formában leszek!

Osaki bármennyire próbálkozott, egy szót se tudott kihúzni nővéréből a Raidōval ejtett beszélgetésével kapcsolatban.

-Rendben! De ígérd meg, hogy holnap, mikor már formában leszel segítesz az edzésben! – akadékoskodott Osaki.

-Ez csak természetes! – mondta összekócolva húga haját. – Sőt, szólok a fiúknak is, és akkor edzhetünk együtt.

-Okés! -kiáltott fel Osaki.

"Osaki ma különösen akadékoskodó" figyelte meg Reina. "Mintha csak azt várná, hogy kimondjam, Raidō senseijel beszéltem mielőtt találkoztunk. De nem tudhat róla. Az lehetetlen. Biztos csak túlgondolom." gondolta a lány, gyanakvó pillantást vetve húgára. "Bár elég okos. Ha továbbra is így bénázok, a végén még rájön, hogy van valami."

Reina tudta pontosan, miért nem mondhatja el húgának az igazat. Ha kitudódik ez az egész, Osakit akár el is rabolhatják. Sose tudná megbocsátani magának, ha húga miatta kerülne bajba, vagy sérülne meg. Jobbnak látta eltitkolni előle, mígnem elég erős lesz, hogy megvédje magát.

Már sötétedett, mikor Reina és Osaki hazatértek. Miután elvégezték dolgaikat kiültek a kicsi teraszukra, és onnan figyelték ahogy az emberek fel-alá járkáltak az utcán.

-Hé, Reina. – kezdte Osaki halkan. – Szerinted nekem is van Hyōton képességem?

Reinátt kissé meglepte a kérdés, bár már maga is gondolkodott rajta.

-Nem tudom. Ehhez víz és szél természetű chakra kell, úgyhogy fogalmam sincs. – válaszolta Reina, bár azok alapján, amit senseije mondott neki, reménykedett benne, hogy húga nem rendelkezik ezzel a Kekkei Genkaijal.

-És azt, hogy deríthetem ki, milyen elemi természetű a chakrám? – kérdezte a fiatalabb lány, mindvégig a távolba bámulva.

-Hmm...- Reina emlékeibe merült, arra a napra gondolva, mikor először edzettek a kettes csapattal. - Emlékszel, mikor elmeséltem az első napom a csapattal? – kérdezte Reina, ahogy felelevenült benne az a nap.

Osaki bólintott.

-Akkor Raidō sensei adott Takuminak és Yasunak egy-egy lapot. Azt mondta, hogy az valahogy reagál a chakránkra vagy mi.

-Hogy érted, hogy reagál rá? -nézett nővérére kérdőn Osaki.

-Nem tudom, hogy magyarázzam el, de Takumié például lángra kapott, Yasu lapja pedig meggyűrődött. -magyarázta Reina. -Ha akarod, megkérem Raidō senseit, hogy adjon egyet neked is.

-Megtennéd! - kiáltott fel csillogó szemekkel Osaki.

-Persze! Viszont cserébe egy hétig te mosogatsz! – szólt nevetve Reina.

-Hé, ez nem ér! -mondta Osaki, meglökve nővére vállát.

- Kell a lap, vagy sem? – szólt ismét Reina.

-Jó, legyen. - mondta lelkesen Osaki. – Majd, ha tudom milyen az elemi chakrám, elsajátítok minden jutsut, és én leszek a legerősebb kunoichi!

- Mintha csak Narutot hallanám! -mondta röhögve Reina, mire Osaki is elnevette magát.

- Most miért? Én nem akarok Hokage lenni. Valahogy nem illene rám ez a szerep. - tette hozzá a fiatalabb lány mosolyogva. -De szerintem Narutonak összejön majd.

-Igen, szerintem is. És akkor a sok mamlasz, akik most rá se hederítenek csak néznek majd! -szólt Reina.