3. Fejezet: Egy megoldott ügy vagy mégse?

24 3 0
                                    

Két nap telt el, amióta elmentem otthonról. Anya folyamatosan sírt. Apu nem tudott mit csinálni idegességében, ezért inkább behozta a leveleket és elolvasta. Egy lila színű borítéknál megállt, nem volt rajta se cím, se feladó. Gyorsan feltépte , olvasni kezdte.
-Anya, anya, gyere gyorsan!
Anya kisírt szemmel lépett apu mellé.
-Mi az?- kérdezte és odahajolt.
Apu megmutatta a levelet. Egy idő elteltével elkiáltotta magát:
-Sára!
-Mi az?- kérdezte Sára a nővérem.
-Hívd gyorsan a nyomozót!
A nyomozó nemsokára megérkezett. Sokáig tanulmányozta a levelet, majd egy nagy méretű nagyítót húzott ki a zsebéből és ujjlenyomatokat keresett. Volt is rajta egy hüvelykujj, de ezt az ujjlenyomatot ismerte a nyomozó, bele kellett vernie a fejébe. Ez egy rabló ujjlenyomata volt, de ez a bűnöző több mint egy hete börtönben ül. A kapitányságra hozták Betyár Kodnit, mert ő volt a bűnöző és kihallgatták. Anya ezalatt otthon a telefon mellet ült. Egy óra múlva megszólalt a telefon.
-Mit mondott?- kérdezte anya izgatottan.
-Semmit, de nem ő volt!
-Akkor felbérelt valakit!- jelentette ki anya.
-Nem! Találtunk egy másik ujjlenyomatot is. Egy rosszcsont kölyök csinálta, de csak játékból!
-Nem lehet, hogy a lányát nem elrabolták, hanem magától ment el?-kérdezte a nyomozó.
-Az nem lehetséges. Nekünk ezt elmondta volna személyesen, nem egy levélben!
-Pedig szerintem ez történt!
-Akkor mit csináljunk?-kérdezte anya.
-Várjanak!

A király szava szentWhere stories live. Discover now