Honorina's pride

Felejtsd már el őt!

Később Haniellel is tudtam beszélni, aki azt mesélte, hogy a lány nem olyan, mint amilyennek gondoljuk, de attól még erős ellenfél.
~Teljesen igazuk van. Charmenie régebb óta van az angyalok között és anyám nem is véletlenül választotta őt ki. De nekem van olyanom, ami neki nincsen és nem is lesz. A tapasztalatom az emberekkel. Tizenhét évet töltöttem különböző személyiségű emberekkel. Míg ő talán pár hónapot ameddig az volt a feladata. Nem mellesleg van egy jövendölés rólam. A király azt mondta ha uralkodó leszek ezzel foglalkoznom kell. Az idegen a szorosból meg azt, hogy kerüljem el a háborút. Azt viszont rang nélkül nem tudom megcsinálni. Bár nem tudom, hogy utána mihez fogok kezdeni. Nem is számít még egy darabig. Le kell őt győzöm ennyi!~
-Hölgyem! Egy óra múlva lent várják a párbaj előtti bálra. - szól be egy kopogás után egy angyal majd elmegy
~Hát ez egyre jobb. Éljen bájologhatok mindenki előtt, hogy mennyivel faszább vagyok, mint Charmenie!~
Elmentem a mezőre elegem van most egy kicsit.
~Milyen szép az ég ma. Otthon nem látszódnak ilyen szépen a csillagok...
Otthon. Vajon mivan a nevelő szüleimmel és Dolores? Biztos betegre aggódja magát értem... Ha a csatát letudtuk haza látogatok. Tényleg mit fogok mondani?..~
-Szóval itt vagy. - Nathaniel foglalt mellettem helyet
-Nincs kedvem ehhez az egészhez Nath. - vallottam be neki mire rátette a kezét a vállamra
-Ahogy senkinek se Honorina, de minden csata előtt ez a szokás. Most erre ez nem igaz, de lehet, hogy valakinek az lesz az utolsó szép élménye a társaival, ezért csináljuk ezt. - már értem, gondolhattam volna, hogy egy normális érv is van rá
-Elhiszem, de akkor sincs az ínyemre. Több, mint valószínű, hogy ez senkit nem érdekel. Hát akkor gyerünk Nath, még el is kell készülnöm! - felálltam és Nathaniellel együtt visszamentünk a szobámba. Ő választotta ki a ruhámat, amit egy itt dolgozó lány segített felhúzni. Megkértem, hogy fonja be a hajamat.
-Ezt még oda szeretném adni. Egy kis ajándék. - mondta a lány és beletett valamit a hajamba. Meg is néztem a tükörben. Egy hajdísz pompázott a tincseimen.
-Igazán köszönöm, nagybecsben fogom tartani! - köszöntem meg majd a lány egy mosoly után el is ment
A szobám előtt várt rám Nathaniel. Nagy szemekkel nézett rám.
-Most aztán nézhet mindenki, hogy milyen gyönyörű hercegnőnk van!- kedves szavai hallatán csak mosolyogni tudtam
~Annyira hálás vagyok neki, hogy már nem tudom, hogy mutassam ki. Egyszerű köszönöm az semmi.~
-Túl becsülsz, nem gondolod? - finoman oldalba könyököltem, hogy belehallgatott a gondolataimba majd karon fogtam. Jelezve, hogy mehetünk.
Most nem mentem le a lépcsőn egyből, az emeleten sétálgattunk.
Nathnek sajnos el kellett hagynia egy kicsit, de megígérte, hogy visszajön.
Szóval csak álltam a korlát mögött és a vendégeket néztem.
~Nem sokára ezeknek az embereknek parancsokat kell kiosztanom és vigyázni az egész emberiségre. Nem mellesleg..harcolnom kell a démonokkal.. Sethtel. Alapos felkészülésre lesz majd szükségem ha elakarok érni valamit.~
-Milyen boldogok! Olyan jó nézni, nem? - hallom meg oldalról Charmenie hangját
-De igazad van. - meglepődtem, hogy ilyen véleményen van
-Tudod..utálom és imádom egyszerre ezeket az ünnepségeket. Nem mindegyiknek van értelme, de.. ilyenkor mindenki örül és senki nem gondol arra, hogy mi lesz utána. Mint most is. Egy embernek nem jut eszébe, hogy mi holnap harcolni fogunk...Amiben lehet meghalunk,... de értük. Tudom, hogy riválisok vagyunk, de mindketten ugyanazt akarjuk. Szóval győzzön az erősebb! Ha nyerek örülnék neki ha itt maradnál. Arkangyalként sok feladatod lenne és sokat tudnál segíteni... Remélem, hogy akkora ellenszenv nem marad közöttünk. - csak álltam és probáltam leplezni a döbbenetemet
-Azta.. Sokkal kedvesebb vagy, mint gondoltam. Teljesen egyetértek veled. Én aztán főleg tudnám használni a te segítségedet, hisz nem itt nőttem fel. - Charmenie hálásan mosolygott és egy bólintás után azt mondta, hogy nagyon örül a megállapodásunknak, de szeretne még pár angyalal beszélni szóval elmegy.
Ez most nagyon feldobta a kedvemet. Egy pohár pezsgőt el is vettem. Még nem ittam, de hát egyszer mindent ki kell probálni. Csak nehogy meglássa valaki.

Már kezdtem unni magamat szóval elkezdtem sétlágatni. Végül kiértem egy erkélyre.
~Teljesen úgy nézki, mint a lenti.. Ahol Sethtel táncoltam... Annyira hiányzik. Hiába akarom elfelejteni nem megy. Folyton eszembe jut.~
Pár könnycseppem ki is buggyant.
~Nem hiszem el! Ennyi idő után is sírni tudok miatta. Így kellett lennie. Számunkra nincsen boldogan élnek, mint meg nem halnak befejezés.~
-Hercegnő?-hallom meg Nath aggódó hangját az erkély ajtóból mire egy mosoly került az arcomra és probáltam észrevétlenül letörölni a könnyeket
-Nathaniel? - fordulok felé majd meghökkenek. Esküszöm, hogy egy másodpercre láttam Sethet Nath mögött.
~Mit akar jelezni..vagy csak megbolondultam és halucinálok.~
-Honorina?! - mire feleszméltem, Nathaniel már előttem volt és a vállaimat fogta
-Jaj, ne haragudj Nath..csak elkalandóztam egy kicsit. - válaszoltam még mindig Sethen gondolkodva
-Najó ebből elég volt! - csattan fel Nath mire rákapom a tekintetem - Folyton azon a szemétládán gondolkodsz! Honorina engedd el kérlek, mert tönkreteszed magadat! Most pedig bemegyünk és táncolunk egyet! Beszélgetünk a többiekkel és szórakozni fogsz.
-Értettem. - feleltem kuncogva. Nath elmosolyodott és kézen fogva elkezdett vezetni. Szinte a terem közepén kezdett el táncolni velem. Néha elrontottam egy lépést és rosszul éreztem magam, de hamar elkezdtünk együtt nevetni rajta.
Órákon keresztül tartott ez a bál, de nagyon élveztem. Táncoltam Baraqkal és Baamiellel. Meg a lányokkal együtt is.
Hajnalban fáradtan, de annál boldogan döltem be az ágyba.
~Holnap nagy nap lesz!~

Nathanielt csak egy kicsit írtam erőszakosra. Így újra olvasva feltűnt.
😅😆