A démoni alfa? [Sterek](Befejezett!)

14. fejezet

Stiles:

Nem hiszem el, hogy sehol nem találjuk Dereket, de még egy rohadt tetves kutat sem!!! Meg kell lenni-e vagy beleörülök!!!!

- Stiles vissza kellene mennünk.

- Nem lehet Scott, mert akkor soha nem lesz meg Derek!

- De meg lesz, mert még van időnk.

- Nem elég!!!!! Én maradok, de ti haza mehetek, ha akartok. Nem tartalak itt titeket, ha nem akartok maradni.

Nem válaszoltak és nem is mentek el szóval folyattam a reménytelen keresést. Amikor eszembe ötlött a megoldás, hogy miért nem találjuk sehol sem Dereket!

- Stiles mi a baj? Miért nem megyünk?

- Azért Lydia mert meg van a megoldás, amivel meg lesz Derek!!!!

- Micsoda?!

- Hogyan kerestük eddig?

- Ahogy kell nyomokat kerestünk, de nem találtunk semmit sem és kezdem azt hinni, hogy megőrültél.

- Nem vagyok őrült Lydia csak rájöttem egy fontos dologra.

- Elmondanád nekünk is?!

- Igen, ahogy az előbb is mondtad nyomokat kerestünk, mint az emberek, de mi részben farkasok vagyunk, szóval nem csak emberként kellene gondolkodnunk. Értitek, mire gondolok?

- Nem. Kifejtenéd.

- Arra nincs idő.

Majd el üvöltöttem maga és vártam, hogy érkezik rá válasz-e.

- Te nem vagy normális!!!!! Felfedted magunk az ellenségnek!!!

- Nem mert úgy is tudják, hogy itt vagyunk szóval nem fedtem fel semmit.

És ebben a pillanatban meg is jött a válasz vonyítás. Ami meglepő módon mögülünk szólt nem is messze. Ránéztem a többiekre és elkezdtem abba az irányba rohanni amerről Dereket hallottam!!

Derek:

Arra ijedtem fel, hogy Stiles hív engem, amin nagyon meglepődtem szóval nincsenek is olyan messze vissza is üvöltöttem és nem tellett sok időbe, amikor is megmozdult alattam a padló. Szóval ők is hallották, ami nagyon nem jó!!! Elárultam a családomat, amikor ők jönnek és meg akarnak menteni, de meg fognak halni!! Felértem és Ennis várt nem is számíthattam másra neki van a legnagyobb bosszú szomja annyira, hogy elnyom minden más szagot. Elkapta a kezeim majd megint ahhoz a fához vitt ahol az előbb voltam csak most nem költözött ki. Nem is tudtam ellenkezni, mert a sok méreg legyengítette a testem, de mellette még gyógyulni is próbáltam szóval hasznavehetetlen vagyok és leszek akkor is, amikor megjön a falkám! Ennis csak állt mellettem és nézelődött merről is jöhetnek, de nem tudta megjósolni, ami nem kicsit bosszantotta.

- Merről fognak jönni?!

- Nem tudom.

- De neked tudnod kell te vagy az alfájuk!!!

- Egy részben igen, de nem rémlik, be vagyok, zárva szóval nem tudok semmit sem!

- Te nekem ne!!

Majd teljes erejéből belerúgott az oldalamba és nem állt meg egynél. Próbáltam valamennyire támadni vagy védeni magam, de az se segített benne hogy a sebeim felszakadtak újra és nem is akarnak gyógyulni, sem mert annyira le vagyok gyengülve, de nem tudom miért, amikor nem csináltam semmit sem és meg is van mi baj. Amióta elkaptak nem ettem semmit sem!! Ennis folytatta a rugdosásom, majd amikor kezdtem elveszteni a tudatom abba hagyta.