>> - Te beszélsz kihasználásról mikor terhes lettél attól a féregtől miközben velem gyűrted a lepedőt.. és még én vagyok az undorító.. nevetséges.
- Örülök, hogy ezt is kinézed belőlem. Menj el innen és hagyj békén.
- Rendben. -csapta be az ajtót magaután.<<
-MÁSNAP-
Reggelt felhívtam Marcust, hogy találkozzunk délután valahol. Persze neki nem volt kedve sehova se menni, ezért abban maradtunk hogy majd én felmegyek hozzá. Tegnap este gondolkodtam és későn jutott eszembe hogy nekem megvan az a papír amit akkor kaptam mikor abortuszon voltam. Így már talán elhiszi hogy nem estem le a lépcsőről.
Mikor kiléptem az ajtón Marcus láttam meg a ház előtt leparkolva a kocsival.
- Nem úgy volt hogy én megyek át? -álltam meg a kapuban.
- Csak eljöttem érted. -biccentett a kocsi felé.
- Na beszállsz vagy tovább ácsorogsz még ott? -kérdezte. Nem szóltam semmit csak beültem az autóba. Egész úton csendben ültem, egyikőnk sem szólt egymáshoz. Útközben megálltunk vásárolni, mert főzni szeretne valamit estére.
- Maradsz nálam vagy mész haza később? -kérdezte mielőtt bementünk volna a boltba.
- Maradok.. azt hiszem. -bólogattam. Ekkor megállt és egy gyors puszit nyomott arcomra, mitől elmosolyodtam.
- Akkor jó. Amúgy sem engedtelek volna haza. -mondta.
- Akkor miért kérdezted? -nevettem.
- Csak mert tudni akartam mennyire haragszol rám. -mosolygott rám.
- Majd nálad mutatni szeretnék valamit.
- Mit?
- Majd meglátod. Na de menjünk már be.. sose érünk haza. -mentem előre. [...]
Marcus szemsz.
Mikor hazaértünk lepakoltam amiket vettem, majd gyors letusoltam. Siettem vissza Carlahoz, mert említette hogy mutatni akar nekem valamit.
- Na mi az a valami amit mutatni szeretnél? -huppantam le mellé.
- Adom. -állt fel majd kikeresett a táskájából egy kórházi papirt. Végig olvastam, és lényegében az állt benne hogy 6 hetes terhes korában abortusz műtéten esett át.
- Na ne! Hát ezt nem hiszem el! -hahotáztam.
- De.. ez.. -dadogtam.
- Nem hittél nekem, látod? A kapcsolatunkban nem létezik olyan hogy "bizalom". -hajtotta le fejét. Szomorúnak tűnt.
- Ne haragudj. -bújt közelebb.
- Mindig ezt mondod mikor belátod hogy nincs igazad. Csak tudod egy idő után már unalmas.
- Tudom.. tudom.. -sóhajtottam.
- De ugye azt tudod hogy mennyire szeretlek? -húztam magamhoz mire megrázta fejét.
- Tudom hogy tudod. -vigyorogtam.
- Nem. -érzetem ahogy mosolyog. Felkaptam az ölembe, ő pedig derekam köré fonta lábait.
- Megkapja a magáét az a rohadék. Esküszöm hogy megölöm! -bosszankodtam.
- De vigyázz magadra. -adott számra puszit.
- Szerinted nem tudok magamra vigyázni? -kérdeztem vissza.
- De tudom hogy tudsz.. csak nem akarom hogy bajod essen.
- Nem fog. -tapasztottam össze ajkaink. Lágyan kezdték el falni egymást, ami idővel kissé elvadult, mégpedig odáig hogy az ágyon kötöttünk ki póló nélkül.
- Marcus.. -tolt el magától hirtelen mire kérdőn néztem rá.
- Nem szeretném. Ne haragudj.
- Uhm oké semmi baj. Megértem. -mosolyogtam halványan. Visszavettük a ruhánk majd lefeküdtünk egymás mellé szorosan. Mellkasára hajtotva fejem élveztem közelsegét.
- Holnap elköltözünk akkor? Látom te se pakolták ki. -kezdett el játszani a hajammal.
- Legyen inkább holnap után.. van egy kis elintézni valóm. -feleltem. [...]
- Jössz fürdeni? -kérdeztem miután megvacsoráztunk.
- Dehát már fürödtél mikor hazaértünk..
- De te még nem. És én veled akarok. -ragadta meg kezem és elkezdet húzni a fürdőszoba felé.
- Jó oké megyek de nem kell húzni!! -nyújtottam el a szó végét, de akkora már ott voltunk. Tele engedtük a kádat forró vizzel, lekaptukna ruháink majd beleültünk a kádba. Marcusra dőltem és elkezdtem mosakodni.
- Megmoshatom a hajad? -kérdezte.
- Tegnap mostam meg.
- Nem baj.. én megakarom. -mondta és már bele is kezdett.
- Marcus!! A szemem! -kiabáltam, mert belement a sampon és csípet.
- Bocsi szerelmem. -nevetett. Most csak azért becézget mert tudja hogy mérges vagyok rá.
- Csíp! -szorítottam össze a szemeim.
- Most ki vizzel.
- De habos a víz. Hagyd már abba! -lökte el kezem.
- Adj valami törölközőt!
- Nem érem el.. -forgattam meg szemeim.
- Akkor szállj ki csak mozogj már!
- Ne nyávogj. -adtam kezébe egy törölközőt majd visszaültem a kádba.[...]
- Holnap tervezel valamit? -kérdeztem mikor bebújtunk az ágyba.
- Pihenni. -felelte.
- De jó neked. -fontam át derekát.
- Miért?
- Szerinted úgy hagynám itt amerikát hogy nem kapja meg Jack ami jár neki?
- Borsózik a hátam mikor visszagondolok mit csinált velem. -enyhült el hangja.
- Sajnálom hogy nem lehettem ott. -simítottam végig karján.
- Most már mindegy.
- Most már igen.. egyébként kérdeznék valamit de nem tudom hogy jó ötlet lenne vagy sem.
- Kérdezz.
- Inkább nem, úgy is tudom hogy nem a válaszod.
- Mond már!
- Te nem szeretnél babát? -kérdeztem félve válaszától.
- De igen, csak nem mostanában. -mondta lazán.
- Tudtam hogy ezt fogod mondani.. -forgattam meg szemeim.
- Miért? Te mikorra gondoltad?
- A közeljövőben. -vágtam rá.
- őhmm.. mennyire közel?
- Hát.. pár hónapon belül?
- Jézusom.. tudod te mennyi gond van egy gyerekkel?
Carla szemsz.
- Tudom.. vagyis gondolom. De azért lennénk mi, hogy gondját viseljük. -mondta csillogó szemekkel.
- Nekem ez túl korai lenne. Pár hónapja ismerjük csak egymást. -ekkor megfordult a másik irányba, háttal nekem. Megint megsértődött.. ilyen hülyeségen. Hiába szeretem akármennyire is, én nem szeretnék 18 évesen szülni.. túl korai.
-MÁSNAP-
Reggel korábban keltem a megszokottnál. Hat múlt és sehogy sem tudtam vissza aludni. Mondani se kell hogy Marcus még az igazak álmát aludta. Kikeltem az ágyból és főztem magamnak egy kávét. Lassan megittam és a fürdőbe vonultam felöltözni meg a többi szokott dolog. Marcus nem igazán szeret rendet tenni magaután, szóval összepakoltam a lakás többi részében is. Ekkora már 9óra volt, és Marcus is lassan ébredezni kezdett.
- Jó reggelt. -húztam fel a redőnyt majd nyitottam egy ablakot.
- Jobbat. -mondta, majd megfordult a másik felére hogy me süssön rá a nap.
- Nem kelsz fel? -kérdeztem.
- Nem. -dörmögte a párnába.
- Ugye nem fogod ma egész nap ezt csinálni?
- Hagyj már pihenni. -mondta alig érthetően, mert még mindig nem volt hajlandó felnézni abból a rohadt párnából.
- Hát jó. Haza megyek.. -vontam vállat.
- Miért??
- Mert mit csináljak itt egymagam?
- Összepakolhatnál kicsit. -ásította.
- Régen kész..
- Menj és főzz nekem egy kávét... légyszíves. -marasztalt.
- Te is tudsz kávét főzni, nem?
- Drága istenem! -csattant fel az ágyból hirtelen és kiment a konyhába. Utána mentem és az ajtóból figyeltem ahogy csapkod mindent amihez hozzáér. Háta mögé lopóztam és átöleltem. Egy pillanatra abbahagyta amit az imént ügyködött.
- Hogy csinálod ezt? -fordult meg.
- Mit?
- Elég ha megölelsz vagy hozzám bújsz és már nem is tudok rád haragudni. -hajolt le számhoz egy pusziért.
// Szerintetek kislány vagy kisfiú fog születni?😍 és ha ikrek? Vaaaagy ikrek de 2+?😍😍😍😍😍 Alig várom hogy eljussak addig a részig🥺//
