Félreismertelek Jikook ff. Befejezett✔

26.

○Jimin pov.○

- Köszi Tae. - Engedtem el a nyakát a fiúnak, miután letett a kanapéra. Válaszként megsimogatta a fejemet, és leült mellém.
- Akkor most már minden rendben ? - Kérdezte Jungkook, miközben felemelt a kanapéról, hogy helyemre ülhessen, s az ölébe húzott.
- Még nem teljesen oldódott meg minden. Hoseokkal még meg kell beszélnem valamit, de remélhetőleg utánna minden rendben lesz. - Bólintott Taehyung.
- Viszont...ezt még visszakapjátok. - Húzta ravasz mosolyra ajkait Hobi.
- Mit ? Nem csináltunk mi semmit. - Ráztam meg ártatlanul fejemet, Jungkook pedig kuncogni kezdett, mire mellkason csaptam.
- Ne játszátok az ártatlant. Túszul ejtetettek, ráadásul végig kellett hallgatnunk ahogy Jimin meglovagol. Szerintem ez nem semmi.
- De már bocsánatot kértünk. - Biggyesztettem le ajkaimat.
- Ez nem változtat azon, hogy minden hang beleégett az agyamba. - Forgatta meg szemeit Hoseok.
- Elvesztettem a hitemet, miszerint Jimin ártatlan. - Motyogta Taehyung.
- Hahh, Jimin semennyire sem ártatlan. - Horkantott fel párom. Neki nem az lenne a dolga, hogy megvédjen ?
- Jungkook. - Szóltam rá.
- Tudnátok miket csinál. A pervezsége pedig az egekben van.
- JUNGKOOK. - Vágtam tarkón, mire feljajdult. - Ne teregesd ki mindenkinek a magánéletünket.
- Igenis főnök. - Tisztelgett, mire csak sóhajtottam, s felálltam az öléből hogy ki mehessek a konyhába.
- Naaa babaaa. - Szólt még utánnam, de nem foglalkoztam vele. Neki dőltem a pultnak. Nem szeretem ha, valaki tud ezekről a dolgokról. Igen, én is tudom, ezen nem kéne kiakadnom, én sem értem mi van velem. Mostanában feszült vagyok, de szerintem csak a hármuk ügye miatt.

○Taehyung pov.○

- Hagyd, majd én utánna megyek. - Állítottam meg Jungkookot, aki már állt volna fel a kanapéról hogy Jimin után siessen.
- De...
- Nem. Most én megyek. - Közöltem vele, aztán kisiettem a konyhába, hogy véletlenül se ő menjen. Ott állt, a konyhapultnak dőlva, lehajtott fejjel.
- Jimin. Minden oké ? - Simítottam a felkarjára, mire rám emelte tekintetét.
- Azt hiszem. - Sóhajtott fel. - Mostanában feszült vagyok, az ügyetek miatt. De semmi más nincsen.
- Ohh ezesetben, most már nem kell aggódnod. A helyzet az hogy Yoongi felajánlotta, hogy hármasban próbáljuk meg. Én benne lennék ebbe, és szerintem Hoseok is.
- Tényleg ? - Válaszként bólintottam egyet. - Mondjuk ilyesmi végeredményre számítottam.
- Nem távolódsz majd el tőlem ? - Kérdeztem rá félve. A beszélgetés óta megfordult a fejemben, hogy Jimin mit szólna ha két fiúval járnék...
- Miért tenném ?
- Hát...tudod...két fiúval lennék együtt, és az egyikük az unokatesód.
- Figyelj Tae. Soha az életben nem tudsz olyat tenni, ami miatt eltávolodnék tőled. Az hogy két fiúval jársz, nem változtat semmin. Nem leszel tőle rossz ember. Az meg hogy a rokonom, az nem izgat, mondjuk szebben is megoldhatta volna ezt az egészet...- Húzta el száját. - Mindegy is, szóval ne gondolj olyanra hogy elhagynálak, mert ilyen sosem lesz. - Ölelt át, s fejet nyakamba fúrta. Átöleltem a derekát, és felemeltem hogy felrakhassam a pultra.
- Szeretlek. - Dünnyögte a nyakamba.
- Én is téged. - Mostanában ritkák voltak ezek a pillanatok nálunk, mivel neki is lett a barátja - Aki elképesztően féltékeny tud lenni. - Én nekem is lett, így kevesebb időnk volt egymásra.
- Na de, menjünk vissza. A lovagod szerintem már kikészült amiatt, hogy megbántott téged. - Forgattam meg szemeimet, mire csak elkuncogta magát.
- ENGEDJETEK MÁR EL. - Hallottuk meg Jungkook kiabálását. Jiminnel csak összenéztünk, majd miután lemászott a pultról, visszamentünk a nappaliba, ahol egy nem várt összkép fogadott. Jungkook a fotelben ült, s két keze és lába össze volt kötve egy-egy övvel, míg a másik kettő csak a kanapén ülve, önelégült fejjel figyelték a fiú szenvedését.
- Hát itt mi történt ? - Értetlenkezedett a mellettem álló.
- Utánnatok akart menni, de azt gondoltuk hogy nyugodtan akartak beszélgetni, ezért inkább megoldottuk hogy ne tudjon megmozdulni.
- Most inkább eloldozom. - Sietett oda Jimin a kikötött fiúhoz.

○Jimin pov.○

- Sajnálom. - Motyogta, miközben a lábát kötöztem ki. Sóhajtva egyet, pillantottam fel rá, s bűnbánó arcával találtam szembe magam.
- Én sajnálom. Nem kéne ilyen kis dolgokon felhúznom magam. - Ültem bele oldalasan az ölébe. Átkarolta a derekamat, s hozzám bújt.
- Szeretlek.
- Én is téged. - Mosolyogtam rá, és összetapasztottam ajkainkat. Ez a csók lassú és lágy volt. Most nem siettünk, és azzal sem foglalkoztunk hogy közönségünk is van,. Most csak mi voltunk.

- Megjöttem. - Hallottam meg anya hangját, s egyben az ajtó nyitódását. Elváltunk egymástól, s anyához csoszogtam.
- Szia anya. - Öleltem át.
- Szia Jimin. - Paskolta meg a fejemet. - Sziasztok fiúk. Jimin akkor ma mentek Jungkookékhoz ?
- Igen, nem sokára indulunk is, csak összeszedem a cuccaimat.
- Rendben. Mire hazajössz lesz egy meglepetésem számodra. - Simított az arcomra.
- Rendben. Már várom.

- Tudod, a mamám nem igazán jön ki jól az emberekkel. - Húzta el a szaját Kookie.
- Anyukád nem ezt mondta. - Húztam fel a szemöldökömet.
- Ne higyj neki. - Dünnyögte. A maradék pár perc csendben telt, miközben hozzájuk sétáltunk.
- Akkor hát, menjünk be. - Sóhajtott fel Jungkook, én pedig elnevettem magam. Olyan világfájdalmas fejet vágott, hogy muszáj volt.
- Megjöttünk. - Kiáltotta el magát.
- Végre itt vagytok fiúk. Anya is egy fél órája már megérkezett. - Lépett ki a konyhából Jungkook anyukája. - Menjetek a nappaliba, én is mindjárt megyek.

Kook apukája a kanapén ült, miközben a karfán támasztotta meg kezével fejét, míg az anyósa tőle a legtávolabb ült le, és egy csésze - gondolom - teát kortyolgatott. Sunhee pedig a szőnyegen játszott.
- Sziasztok. - Mosolygott a húgára, és az apjára, aki amint meghallotta a hangját, felkapta a fejét, és alig láthatóan összerakta két tenyerét. - Mama. - Biccentett a nőnek.
- Jungkook. - Viszonozta Kook köszönését, aztán rám emelte tekintetét.
- Hát te ? - Kérdezte semleges hangnembe.
- Ő a párom. - Fogta meg a kezemet, a mellettem álló.
- Park Jimin vagyok asszonyom. - Hajoltam meg.
- Hagyd a magázódást. Hívj csak Yoonahnak. - Mosolyodott el halványan, mire Jungkook és az apja meglepődött arckifejezéssel néztek rám.
- Rendben Yoonah. - Mosolyogtam én is.

Míg a vacsora készült, tök jól elbeszélgettem Kook mamájával, és egyáltalán nem volt velem ellenszenves. Kedves volt, és érdeklődő. Most pedig az asztalnál ülünk, s vacsorázunk.
- Na és...lefeküdtetek már ? - Nézett ránk a mamája. Kérdése hallattán köhögni kezdtünk, és mindketten elvörösödtünk.
- Ö-öhm...
- Szóval igen. Ki van felül ? - Hunyorított.
- H-hát...- Ránéztem Jungkookra, hátha kisegít de ő is ugyan olyan sokkosan bámulta a mamáját. Gondolom ő sem akar beszámolni erről, főleg nem a szülei elött.
- Jungkook van felül, ugye ? Dominánsabbnak tűnik. - gondolkodott el. Pirulva hajtottam le fejemet, mire csettintett egyet.
- Ezt igennek veszem. - Ránéztem Kook szüleire, de ők csak a nevetésüket próbálták visszatartani, több-kevesebb sikerrel. - Válthatnánk témát ? - Kérdezte reménykedve Kook.
- Miért ? Nincs ebben semmi kínos. - Vont vállat Yoonah.
- Szerintem egy picit zavarban vannak. - Kuncogott Sunmi.
- Mi az hogy lefeküdtek ? Aludni ? - Értetlenkedett Sunhee. Teljesen megfeldkeztünk róla...hogy ő is itt van.
- Igen. Aludni feküdtünk le. - Bólogatott Jungkook, válasza megerősítése képpen. Miért kerülünk mi ilyen helyzetekbe ?

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
Ha jól emlékszem akkor még nem írtam bele a könyvbe a szülők neveit. Így most inkább leírom, hogy ne kavarodjatok össze.
Szóval :
Jungkook anyukája : Sunmi
Apukája : Taewoo
Mamája : Yoonah

Jimin anyukája : Dasom

További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜