tryna fill his shoe

4.

Jisung szemszöge.

Csendben sétáltunk hazafelé, nem szólt semmit - csodálkoztam is, nem szokott ilyen szótlan lenni, mindig feldob valami éppen aktuális témát, legyen az sütés-főzés, foci, vagy éppen filozofikus gondolatok..

Egyszer mégiscsak megtörte a csendet.

- Szóval Chenle..

- Mi van vele? - kérdeztem, hangomat próbáltam nyugodt tónusban hagyni - csak szépen nyugodtan Jisung, nehogy észrevegye a már a halántékodon folyó izzadságcseppet. (pedig ősz van)

- Tetszik neked.. Nem igaz?

A meglepettségtől köpni-nyelni nem tudtam.

- NEKEM??? CHENLE??? DEHOGY IS, MIRŐL HADOBÁLSZ TE ITT?!!!!4!!!!négy!!!! - nem szeretnék bezárt gondolkodásúnak tűnni, de köztünk Jenoval sosem voltak kimondva ezek a szexuális beállítottságok.. legalábbis az én részemről.. ami azt illeti, szerintem aszexuális vagyok. Egyszer csókolóztam egy lánnyal és nem tetszett. Ezt jelenti aszexuálisnak lenni nem? Nem??

- Szóval igen, értem.. - felelte Jeno, jóval békésebb hangon.

- MONDOM NEM !!

- Jisung, mikor megemlítettem Chenle nevét, idáig hallottam a szíved kihagyását.. Ha azt mondtad volna, ja persze, életem szerelme - ironikusan, természetesen - , akkor azt mondom oké, lehet tévedtem, de te az előbb majdnem leszedted a fejem.. Plusz, egész próbán le sem vetted róla a szemed, még mikor Jaemin beszélt, akkor sem, szinte már láttam a szívecskéket körülötted..

- Ekkora baromságra persze , hogy kiakadok és csak azért néztem mert tetszett a pulcsija. - mondtam, levegő után kapkodva, hisz nekem, pont ő? Persze, álmaiban..

- Hm, elég meleg lett hirtelen a levegő, vagy ez csak te vagy? :)) Ja, már látom is, csak a füled kezdett el füstölni... - nevetett Jeno. - Különben Jisung bármivel fordulhatsz hozzám, adhatok pár tanácsot az orá-

- Tárgytalan Jeno, fejezd már be.. - itt már nem figyeltem rá, a vérnyomásom az egekben volt.

Ideges lettem, hogy képzelheti , hogy ferde hajlamú vagyok? Mit hisz hol vagyunk? Egy olyan tipikus tini filmben ahol az egyik haver mindig meleg? Nem, ez a valóság. 

A háza elé érkeztünk.

- Jól van, ne idegeskedj, tudod, hogy csak húzom az agyad.. - szólalt meg bánó hangon. 

- Tudom.. - mondtam, legbelül még mindig kicsit mérgesen, de haragom 99%-a elszállt miután rám villantotta azokat a kiskutyaszemeket.

- Akkor jó, holnap 7:30-kor ott leszek előtettek.

Most az egyszer örültem, hogy elváltak útjaink, bár hiányozni fog hangjának nyugtató vibrálása a fülemben..

Néha szerettem egyedül menni - csak én voltam olyankor és a zene. A zene, az egyetlen dolog amire mindig számíthatok, valami amiről tudom, hogy mindig itt lesz, nem szívódik fel mikor a legnagyobb szükségem van rá. Annyi mindent írhatunk le egyetlen zenével, egy embert, egy érzelmet, akár még az időjárást is, elképesztő..

Már nem sok volt hazáig, de azon a rövid úton is mondatok százai pörögtek le a fejemben.

Nem, nem, én nem.. dehogy is , nem vagyok 'olyan', nem és nem! Bár, ha most belegondolok a filmekben is vagy a legcsendesebb vagy a leghangosabb a hunyó.. Mindegy, én nem illek ebbe a képbe, de azért tegyük fel, ha az lennék, mit kéne tennem, hogy magamra vonjam az ő figyelmét? Nem, nem, nem nem is akarok végig menni ezen a gondolatmeneten...