Jisung szemszöge.
Csendben sétáltunk hazafelé, nem szólt semmit - csodálkoztam is, nem szokott ilyen szótlan lenni, mindig feldob valami éppen aktuális témát, legyen az sütés-főzés, foci, vagy éppen filozofikus gondolatok..
Egyszer mégiscsak megtörte a csendet.
- Szóval Chenle..
- Mi van vele? - kérdeztem, hangomat próbáltam nyugodt tónusban hagyni - csak szépen nyugodtan Jisung, nehogy észrevegye a már a halántékodon folyó izzadságcseppet. (pedig ősz van)
- Tetszik neked.. Nem igaz?
A meglepettségtől köpni-nyelni nem tudtam.
- NEKEM??? CHENLE??? DEHOGY IS, MIRŐL HADOBÁLSZ TE ITT?!!!!4!!!!négy!!!! - nem szeretnék bezárt gondolkodásúnak tűnni, de köztünk Jenoval sosem voltak kimondva ezek a szexuális beállítottságok.. legalábbis az én részemről.. ami azt illeti, szerintem aszexuális vagyok. Egyszer csókolóztam egy lánnyal és nem tetszett. Ezt jelenti aszexuálisnak lenni nem? Nem??
- Szóval igen, értem.. - felelte Jeno, jóval békésebb hangon.
- MONDOM NEM !!
- Jisung, mikor megemlítettem Chenle nevét, idáig hallottam a szíved kihagyását.. Ha azt mondtad volna, ja persze, életem szerelme - ironikusan, természetesen - , akkor azt mondom oké, lehet tévedtem, de te az előbb majdnem leszedted a fejem.. Plusz, egész próbán le sem vetted róla a szemed, még mikor Jaemin beszélt, akkor sem, szinte már láttam a szívecskéket körülötted..
- Ekkora baromságra persze , hogy kiakadok és csak azért néztem mert tetszett a pulcsija. - mondtam, levegő után kapkodva, hisz nekem, pont ő? Persze, álmaiban..
- Hm, elég meleg lett hirtelen a levegő, vagy ez csak te vagy? :)) Ja, már látom is, csak a füled kezdett el füstölni... - nevetett Jeno. - Különben Jisung bármivel fordulhatsz hozzám, adhatok pár tanácsot az orá-
- Tárgytalan Jeno, fejezd már be.. - itt már nem figyeltem rá, a vérnyomásom az egekben volt.
Ideges lettem, hogy képzelheti , hogy ferde hajlamú vagyok? Mit hisz hol vagyunk? Egy olyan tipikus tini filmben ahol az egyik haver mindig meleg? Nem, ez a valóság.
A háza elé érkeztünk.
- Jól van, ne idegeskedj, tudod, hogy csak húzom az agyad.. - szólalt meg bánó hangon.
- Tudom.. - mondtam, legbelül még mindig kicsit mérgesen, de haragom 99%-a elszállt miután rám villantotta azokat a kiskutyaszemeket.
- Akkor jó, holnap 7:30-kor ott leszek előtettek.
Most az egyszer örültem, hogy elváltak útjaink, bár hiányozni fog hangjának nyugtató vibrálása a fülemben..
Néha szerettem egyedül menni - csak én voltam olyankor és a zene. A zene, az egyetlen dolog amire mindig számíthatok, valami amiről tudom, hogy mindig itt lesz, nem szívódik fel mikor a legnagyobb szükségem van rá. Annyi mindent írhatunk le egyetlen zenével, egy embert, egy érzelmet, akár még az időjárást is, elképesztő..
Már nem sok volt hazáig, de azon a rövid úton is mondatok százai pörögtek le a fejemben.
Nem, nem, én nem.. dehogy is , nem vagyok 'olyan', nem és nem! Bár, ha most belegondolok a filmekben is vagy a legcsendesebb vagy a leghangosabb a hunyó.. Mindegy, én nem illek ebbe a képbe, de azért tegyük fel, ha az lennék, mit kéne tennem, hogy magamra vonjam az ő figyelmét? Nem, nem, nem nem is akarok végig menni ezen a gondolatmeneten...
Egyáltalán miért is gondolkodom ezen, az a lüke Jeno ültet a fejemben képtelenségeket..
Most miatta összeomlik minden amit eddig tudtam magamról.
Viszont meg kell hagyni, sosem éreztem még ilyet valaki iránt, teljesen elvarázsol, elveszi minden figyelmem, hihetetlen... És miért? Annyira ridegen bánik velem, akkor miért vágyom arra, hogy rám nézzen?
"Vajon mindig is ilyen voltam, csak nem vettem észre? Tetszett már más is a saját nememből, vagy ő az első? Tetszik egyáltalán, vagy csak bebeszélem?"(Vagy csak Jeno beszéli be?)
"Hagyd abba Jisung", mondogattam magamnak minden másodpercben, észre sem vettem, hogy már régen elhagytam a házunkat.
Ma még idegesebben futottam fel a szobámba és fúrtam fejem mélyen a párnáim közé. A gondolatok egyre hangosabbak lettek.
És mi van ha tényleg van valami velem? Ha igaz amit Jeno mondott, nem mondom, egy igazán helyes srácról beszélünk, lehet ez volt a baj az első kapcsolatommal is, ezért tartott csak 2 napig? Logikus lenne, mikor megkérdezte, hogy miért szeretnék szakítani, nem tudtam a választ, csak simán nem az volt amit akartam. Kedves lány volt, így visszagondolva kicsit sajnálom is.
Egy ideig így is maradtam, mikor is megéreztem, hogy kezdek kifogyni a levegőből.
Oldalra fordultam, majd pár perc múlva el is nyomott az álom.. Végül abban maradtam, hogy a Chenle iránti érzéseim oka, a megfelelési vágy.
Reggel Jeno már a ház előtt állt, energikusan és mint mindig, boldogan.
Én pedig szemeimet dörzsölve léptem ki házunk ajtaján, mint akin most ment át egy úthenger.
- Na, hogy aludtál? - kérdezte, a ma is valami érthetetlen okból vidám Jeno.
- Egész jól.. - morogtam egy választ.
- Pedig nem úgy nézel ki, csak nem kéretlen emberek jelentek meg álmaidban? - kérdezte nevetve.
- Nem, nem szoktam álmodni.. - mondtam, közben a földet bámulva. Nyilván szoktam, de ha lehet nem részletezném őket, általában Jeno és én szereplünk bennük, de a koncepcióik már nem ilyen egyszerűek..
Ezután szerencsére visszatértünk a számomra kényelmesebb témákra, amikről eddig is beszélgettünk, például hétvégi programokról és Jeno főzési kísérleteiről - melyek valahogy sosem sültek el túl jól.
Miközben beszélt nekem végig a tegnapi álmom körül járt az eszem.
Álmomban azt a próbát éltem újra mikor először beszélgettünk, csak most más volt a hangulat.. Mikor megnőtt köztünk a feszültség, nem hagyott faképnél, inkább közelebb jött és a fülembe súgott valamit, miközben kezeit az egyik combomra helyezte.
"Holnap találkozunk, csibész'' - súgta.
Ekkor felébredtem, izzadtam, és ha ez még nem lenne elég, lentebb is éreztem valami mozgást.. a lábam volt az. :))
Csak a pubertás, nyugtattam magam. Elvégre természetes dolog a reggeli erekció. Egyáltalán nem gondoltam arra milyen érzés lehet Chenlehez érni. Miért is elégítettem volna ki magam erre a gondolatra.. csúnya feltételezések. By the way, reggel volt és olyankor mindig romantikusabb vagyok az indokoltnál.
Az álmaim visszajátszása közben fel sem tűnt, hogy már beértünk az iskolába.
Jeno osztályterme elé érve, a tegnapi nappal ellentétben, most én állítottam meg őt.
- Ma nem lesz próba, szóval mehetünk együtt haza.. - hála az égnek, egy nyugodt nap, bár az ezután következő próbát úgysem úszom meg, minden próbára pedig nem vihetem el Jenot, nekem kell megoldanom a helyzetet.
- Oh, oké, de amúgy hogy-hogy nem lesz? - kérdezte felráncolt homlokkal, ó, de tudom én miért is érdekli.
- Mire ez a keserves fintor? Csak netán be szerettél volna jönni? - kérdeztem egy kis kósza mosollyal az szám szélén.
- És ha igen? - válaszolt, miközben szemöldökét felhúzva rám nézett, egyszerre szerettem és utáltam mikor ezt csinálta, zavarba jöttem tőle, de mégis imádtam mikor előjött a domináns oldala.
- Mindegy, ma Renjun úgysem lett volna ott.. - ültem vissza a nyeregbe, nehogy azt higgye, hogy egy kis flörti kirendít. Különben más legjobb barátok is szoktak flörtölni? Én már hozzászoktam, hogy Jeno egy horny állat.
- Nem értem ez miben befolyásol engem.. - mondta a lehető legkomolyabb hangsúllyal, ismertem már ezzel nem tudott átverni..
- Csak gondoltam szólok, hisz így nem lett volna kit bámulnod egész próba alatt.. - visszatért az a kósza mosoly.
- Nem tudom...Tudod mit én ebbe nem megyek bele.. - ezzel elkezdte jobban szedni a lábait, mikor már utolértem volna az osztálya ajtajánál állt.
- Ezt még nem fejeztük be Lee Jeno! - kiáltottam utána.
- Én bele sem kezdtem! - kiáltott vissza miközben a padja felé sétált.
Így már egyedül folytattam az utam a termem felé.
Nem tagadom, örültem, hogy nem lesz ma próba, amúgy sem tudom, hogy tudnék Chenle szemébe nézni ezután az álom után.. A jövőre néző terveim szerint valahogy úgy.. sehogy..
