Bűnös Tölgy

✴️ Új Szobatárs ✴️

,, Knows everybody's disapproval
I should've worshiped her sooner "

Már a szobában voltak, ketten Richard-dal. Nem túl díszes, egyszerű hálóterem, melynek falai koszos csontszínűek, a kevés bútor sötét tölgy, a drapériák, ágyneműk pedig feketék.

Az Bryce-é lett a bal oldalra eső ágy, arról van egy szűk, öreg könyvespolc, roskadásig teli négy évre elég tankönyvvel. Alvóhelye lábánál egy láda áll, csekély ruháit és alsóneműit pakolta bele. Éjjeli szekrény is van, arra csupán egy képet tett ki.

Richard eközben a maga ágyán hasalt, figyelte Bryce minden apró mozdulatát. Néha felkacagott, mikor személyes holmik pakolásában elpirult, olykor még rá is játszott és megkérdezte, segíthet-e. Természetesen Bryce visszautasította, nem szerette volna az alsóneműit az ő kezeiben látni.

- Ők a családod? - kérdezte Richard, ahogy elemelte a képet a szekrényről.

Bryce bólintott, szája apró görbületbe kényszerült. A maga ágyához sétált, majd helyet foglalt, közel a szekrényhez, Richard-dal szemben.

- Igen, ők a szüleim, - mutatott a képen mögötte álló felnőttekre, majd az ujja egy fiatal fiúra siklott - ő pedig a kisöcsém.

Richard csak csendesen figyelt és nagyon lassan bólogatott, miközben a képet vizsgálta.

- Hasonlít rád az öcséd, nagyon. Kitalálom, neki is valami B-betűs a neve! - Richard felnevetett.

- Nem, meglepőmód nem. - Bryce megrázta kobakját - Ő Antonius.

Richard szemöldökei a hajáig ugrottak. Nem első ilyen eset, hogy valaki ennyire furcsálja a nevet. Valóban nem jön veled szembe az utcán sok Antonius.

A szüleik szerették volna, hogy többre vigye, mint Bryce. Mai napig nem érti ezt, hisz csupán nyolc volt, amikor megszületett, ugyan mit ronthatott el az idő alatt? Mindenesetre, édesanyja és édesapja is, olyan nevet kerestek, ami kiemelkedővé tenné őt, hogy minél többen megjegyezzék, ki is az az Antonius Hunter.

- Kérdeztem, de nem válaszolsz. Elbambultál, minden rendben, Bryce? - Richard meglengette kezét az arca előtt.

Mikor Bryce feleszmélt, Richard egy széles mosolyt villantott. Kreol bőre ragyogott az ablakon beszűrődő déli napfényben, csakúgy, mint barna szemei.

Bryce imádta a barna szemeket. Ahogy Heliosz, a nagy titán, fényét adja a csillogó íriszeknek, olyan, mintha édes méz csurgott volna az ember szemgödreibe. Egy-egy aranysárga tó, kellemes, tavaszi idill, mikor az idő lassacskán nyárba fordul. Bryce szinte érezte szájában a vegyes virág méz szédítően cukros ízét és a júniusban nyíló szegfű illata csiklandozta orrát.

Most Richard is pont ilyen íriszekkel vizslatta Bryce-t, elringatva őt az elméje okozta mámoros idillben. Mosolya még szélesebbre nőtt, ahogy a rókaszemű szinte transzba esve figyeli.

Bryce zavarba jött, amikor felfogta, hogy mi is történik pontosan. Elkapta tekintetét és a pulóvere ujjait kezdte húzgálni.

- Csak nem zavarba hoztalak, kisróka? - kérdezte Richard, már-már szinte flörtölő hangnemben.

A helyzet és a becézés sok volt Bryce-nak. Úgy érezte magát, mintha egy randi videojátékba csöppent volna. Minden karakter megvolt hozzá. Ő, az önmagát szürke kisegérnek tartó főszereplő, aki újként érkezett; Eugene a passzív-agresszív és távolságtartó szőke herceg; Aaron a rosszfiú és Richard a szédítő. Magában el is nevette magát ezen a gondolaton, hisz butaságnak tartotta. Még alig ismeri ezeket a srácokat.

- Igazi álmodozó vagy, mi, Bryce? - Richard felemelkedett az ágyról és a kiakasztott egyenruhákhoz sétált.

- Így is mondhatjuk, azt hiszem. Vagy, csak szimplán bamba vagyok.

Bryce is felállt, érdekelte, milyen is az egyenruha. Richard a kezébe is adta a vállfát.

Valami igazán különleges, elegáns öltönyre és nyakkendőre számított, ám egyáltalán nem azt kapta. Fekete, egyenes szárú nadrágot és hosszú, térdig erő, gombolós kabátot tartott a kezében. Egy kitűző mutatta, hogy a keleti szárnyba tartozik.

- Hát, ez... - kereste a szavakat.

- Borzalmas? Meglehetősen. Főleg nyáron, szóval készülj fel lelkileg, hogy megsülsz benne. - fejezte be a mondatot Bryce helyett Richard, szórakozottan. - Vegyük fel, aztán nézzünk körbe a suliban, nem hiszem, hogy tudod, mi merre van.

Richard meg sem várta Bryce reakcióját, már meg is szabadult pólójától. A rókaszemű azonnal háttal fordult, amitől nem tudott mást tenni, csak nevetni.

- Bryce. A keleti szárnyban mindenkinek van valami bűne. A tied csak nem az, hogy meleg vagy? - mosolygott, miközben felvette a kötelező magas nyakú kötött felsőt.

A rókaszemű nem felelt. Inkább szótlanul öltözni kezdett.

Nem tudta eldönteni, a helyzet miatt ilyen kényelmetlen a magára húzott felső, vagy egyébként is ilyen rossz az anyaga.

- Nincs bűnöm. - szólalt meg egy idő után, mikor már magára húzta a nadrágját. - Aaronnak is elmondtam. Az meg, hogy meleg lennék... Anya azt mondta, az nem bűn.

Richard hangosan felnevetett. Bryce ettől összerázkódótt, nem tudta hova tenni a reakciót.

- Itt az is bűn, Bryce. Oh, de még milyen!

A rókaszemű csak megrántotta vállát.

Egymással szemben állva gombolták be kabátjaikat, majd elindultak ki, a folyosóra.

Richard körbevezette Bryce-t a keleti szárnyban. Adott neki tippeket, mikor menjen zuhanyozni, illetve, hogy hol nem huzatos az étkező.

Az aulában lévő hatalmas, öreg óra kongatni kezdett. Bryce megijedt, Richard pedig nevetve karolta át.

- Ne félj, csak öt óra van. Ilyenkor szól az óra, hogy a legutolsó tanórának is vége van.

- Így van! - harsant fel mögülük egy hang. - Ilyenkor kezdődik a buli!

Richard nem engedte el Bryce-ot, úgy fordult meg vele együtt.

Aaron állt ott, egyenruhája végig kigombolva. Csípőjére támaszkodva állt a maga klikkjével körülvéve. Egy fiatal, szemüveges srác állt mellette, feltűnően közel. Ő nem mert felnézni Richardék duójára. Ellentétben Aaronnal, aki kacéran méregette a párost.

- Jöttök a pincébe, huh? - kérdezte. - Jó, Rich biztos nem fog, de te, Hunter. Érdekel, mi az a pince, nem?

A rókaszemű csak figyelgette Aaron vonásait, ahogy beszélt. Elkápráztatta, hogy mennyire attraktív és megnyerő. Kicsit el is szégyellte magát, hogy ma már sokadjára ámul el a diáktársain. Aaron egyértelműen észrevette ezt, így nem is várt választ. Tudta, hogy Bryce menni fog.

- Az aulában, az óra mögött van a bejárat. Úgy hívják, pince. Aki lejár, úgy ismeri, Erōs. A bejáratnál foglak várni, nyolckor. Ha jót akarsz, egyenruhában jössz, de kitűző nélkül. Húzz pulóvert a kabát alá. Ezeket a vörös tincseket ezer közül megismerik a tanárok, ha lejönnek. Jobb, ha nem keveredsz bajba.

A semmiből jelent meg Eugene, alig, hogy Aaron befejezte mondandóját. Meg sem kellett szólalnia, Bryce-t kirázta a hideg. Mind tudták, hogy rájuk fog szólni, így nem várták meg, hogy bármit is tehessen, inkább szétszéledtek.

Mielőtt elváltak volna, Aaron rákacsintott Bryce-ra. A rókaszemű elpirult, de inkább követte, ahova Richard húzta.