The Deskmate [Namjoon ff.]

5.

-Nem fáj a szívem. - mondta.

-Te jó ég! Hivjak mentőt? - kérdeztem,. Tudtam, hogy régebbem volt szív műtétje, ezért kezdtem el izgulni. - Nem úgy volt, hogy már nincs baja?

-Hülye, nem úgy, mindegy. - legyintett és utána ott hagyott.

-Várj! Akkor hogy? - futottam mellé.

-Mindegy. - mondta.

-Segítek. - raktam át a kezét a túlsó vállamra.

-Hagyál. - húzta el a kezét, de nem engedtem.

-Persze, majd hagylak elesni, mi? - mondtam dühösen. -Úgyis mindjárt otthon vagyunk. Csak pár lépés. - mondtam és gyorsabbra vettem a tempóm. Mikor a házához értem bekopogtam és pár perc múlva nyitotta Mrs. Kim az ajtót.

-Sziasztok, jaj a fiam már megint sokat ivott, gyertek be. - hívott be. Levettem a cipőm és Namjoont felvittem, aki össze-vissza beszélt, de nem sok hiányzott, hogy kidöljön.

Bementem a szobába és lefektettem az ágyába, ahol végleg kidőlt. Levettem a cipőjét a zokniát és elgondolkoztam, hogy levegyem e a farmerját vagy ne. Végül felé másztam és kigomboltam, majd felnézek rá, hogy nem e ébresztettem e fel, de csukva volt a szeme, majd mikor lemásztam volna az ágyról, majd hirtelen helyet cseréltünk, ezúttal ő volt felül.

-É-én azt hittem te alszol. - látszott Namjoonon, hogy be van rúgva, mivel nem kaptam választ, hanem csak vészesen közeledni kezdett, elfordítottam a fejem így az orcámmal kezdett el csókolózni, alig bírtam visszafogni nevetésem, de nem bírtam és elröhögtem magam. Ezt észre véve megállt, majd egyre lejebb ment a nyakamig, majd a kulcsontomra, amit meg is szívott. Hirtelen felsóhajtottam, amivel magamat is megleptem. Számra tapasztottam a kezem. Mázli, hogy nem voltam hangos.

Aztán észbe kaptam és megprobáltam eltaszítani, ami eleinte nem sikerült, de aztán magától megállt.

-Baj van, Babygirl? - kérdezte, mintha ez tök normális lenne.

-Igen, nagyon nagy baj.

-Mi az? Terhes vagy? - kérdezte nevetve.

-Igen, gond terhes, mert nem szállsz le rólam. Mi lenne, ha inkább aludnánk.

-Pedig mintha élveznéd.

-Nem. Inkább aludjunk. - mondtam, hátha hatok rá.

-Jó éjt, drágám. - nyomott egy puszit a számra és lefeküdt mellém, majd átölelt. Micsoda szivtipró lettem egy nap kettő csók. Jó ez csak egy puszi volt, de mindegy.

Megprobáltam kimászni, de vissza húzott maga mellé. Hagytam aludni, nehogy esetleg megint letámadjon. Jó meleg volt a karjaiba és én is hamar elaludtam.

*Namjoon szemszöge*

Valamikor hajnalba kelhettem fel, nagy fejfájással. Körbe néztem és Rant láttam meg karjaim közt a kulcscsontján pedig egy szívás foltot. Ez szívás, vagyis csak neki. De mit keres itt? Hogy tudtam ide felcsalni? Nagyon ügyes lehettem. Addig is kiélvezem, hogy nézhetem makulátlan arcát. Ő is ébredezni kezdett ezért azt tettetem, hogy alszok.

*Ran szemszöge*

Mikor felkeltem Namjoon mellett ébredtem és aztán eszembe jutott, hogy mi is történt tegnap. Olyan gyorsan pattantam fel, hogy majdnem orra estem. A szüleim azt se tudják hol voltam egész nap, szét aggodhatták magukat. Felkaptam telefonom, majd lerohantam, még nem volt ébren senki így nem kellett köszönnöm senkinek, az ajtó nyitva volt, szóval kirohantam azért ügyelve nehogy hangosan csapjam be. Átrohantam a mi házunkba, ami ugyan úgy nyitva, fogadjunk, hogy nekem hagyták nyitva. Ahogy bementem anyával és az öcsémmel találtam szembe magam, aggódva beszélgettek.