Füst és csábítás

A bosszú

Noah

Az elmúlt héten olyan sokminden történt, hogy szinte semmi időm nem maradt arra, hogy Ashlyn után menjek. Márpedig feltett szándékom volt, hogy szemmel tartom a lányt legfőképpen azok után, hogy a rendőrség leleplezett egy éppen folyamatban lévő drogcsempészt. 

És mivel ez a városnak ezen felén történt ezért mindannyian tudtuk, hogy Elijahnak köze volt ehhez a droghoz és amint a férfihez eljut az információ miszerint a szállítás nem ment végbe, tombolni fog. Éppen ezért mindannyiunknak résen kell lennie. 

Mivel több kiló drogot foglalt le a rendőrség ami akár milliókat is érhet mindannyiunkat bevontak a felkészülésbe. Megduplázták az éjszaka járőrözők számát és mindenki közelről figyelte a történéseket. A legfurcsább az egészben az volt, hogy nagyon sokáig semmi sem történt. Így a feszültség egyre csak nőtt. 

Az akadémián tanítás és előadások mellet behívtak esti járőrözésre is és bár emiatt szinte semmi időm nem volt, hogy Ashlynra figyeljek de ettől függetlenül a járőrözéseim során sokszor szemmel követtem a lányt és talán túl sok időt töltöttem a háza körül is. 

Jelenleg éppen Joshra vártunk Emmával miután a nővéremnek segítségre volt szüksége a délelőtt során. Így segítettem neki elhozni a kutyát amit nemrég adoptált. Azt hiszem így, hogy mind felnőttünk és Josh viszonylag sokat dolgozik Emmának szüksége van valakire akiről gondoskodhat. Így úgy döntött szeretne egy kutyát én meg ma szabad voltam így segítettem neki elhozni az állatot. 

 Bár Josh szinte majdnem minden nap dupla műszakban dolgozik azt mondta beszélni akar valamiről szóval most épp rá várunk, hogy azután elmenjünk egy csendes helyre ebédelni ahol tudunk beszélni. 

Amikor Josh autója megállt a ház előtt Emma rögtön az autóhoz lépett, hogy bemulathassa Lolát  Joshnak is még én bezártam az ajtót. A kis kutya egyébként tele van energiával annak ellenére, hogy jelenleg nem nagyobb a két tenyeremnél. 

Az ismerkedés után Emma beszállt hátra, hogy  Lola kényelmesen elférjen és ne zavarja Josht a folytonos mozgásával vezetés közben, így én előre ültem. Amikor beszálltam az autóba a lábam beleütközött valamibe így levezettem a tekintetemet és észrevettem, hogy egy pár fekete magassarkú hever a padlón. A fél szemöldökömet felvonva lehajoltam, hogy felemeljem az imént említett tárgyat majd Josh felé fordultam. 

- Meg akarod magyarázni, hogy miért van egy pár női cipő az autódba ami nem a nővéremhez tartozik? Esetleg megváltozott az ízlésed a cipők terén? - kérdeztem grimaszolva mert valahogy képtelen voltam bármilyen ésszerű válaszra gondolni. Tudtam, hogy a cipő nem a nővéremé mert ugyan nem Emma volt a legkisebb a családban de tudtam, hogy ez a cipő valószínűleg soha nem lenne jó a lábára. Ha pedig arra gondoltam, hogy Josh szinte egyáltalán nincs otthon az egy hete történt fejlemények óta akkor egyszerűen csak nem értem, ez hogy történt. 

A fiú a szemeit levéve az útról felém kapja a fejét majd egy enyhe fintor jelenik meg az arcán ami összezavar. 

- Arra én is kíváncsi vagyok - hajol előre Emma a két ülés között miután nem kapunk választ és valószínűleg ő is ugyanarra gondol mint én - Mert az valóban nem az enyém.

Josh ismét a cipőre néz mint aki nem pontosan érti, hogyan kerül az oda majd egy pillanat elteltével úgy tűnik, hogy hirtelen megvilágosodik.

- Oké semmi rosszra nem gondoltam volna ha mondjuk egy perccel ezelőtt válaszolsz - szólal meg ismét Emma éppen egyidőben azzal, amikor Josh is szólásra nyitná a száját - Kezdesz megijeszteni. Josh?!