19.rész
Az egész testembe éles fájdalom nyílalt, úgy éreztem mintha a bőrömbe több ezernyi apró tűt szúrnának egyszerre, felnyögtem. Rettenetesen fáztam, vacogtam a hidegtől, összekoccantak a fogaim. Még mindig nem tudtam mozogni, és görcsbe rándultak az izmaim.
Beszéltek hozzám, de nem értettem, hogy mit. Lassan felfogtam, hogy ülök valaminek támasztva. Valaki rázta a vállam meg finoman pofozgatott, és beszélt hozzám.
A ruha nehéz volt rajtam, és halk állandó ismerős kopogást hallottam. Valami a számhoz ért, belenyomták hiába próbáltam eltolni. Forró keserű folyadék került a számba aztán köhögni, és krákogni kezdtem, mert félre nyeltem. Kis idő múlva ketten beszélgettek két külön hang, megfogták a fejem, majd újra erőltették amíg nem sikerült lenyelnem valamennyit a folyadékból. Kávé, kávét kaptam, jutott el a tudatomig.
- Ne... - nyögtem ki, elfordítva a fejem, de belém diktáltak egy újabb adagot, aztán több alkalommal, pedig elég sok vizet, majd még kávét, és újra vizet. Annyira fáradt és kába voltam, vissza akartam zuhanni az ürességbe.
Kicsit később valaki megint a vállamat rázta, és pofozgatott.
- Ena. Ena. Ena! Nyisd ki a szemed hallod? Ena! – felnyögtem – Nyisd ki a szemed!
- Fáz... fázom... Nagyon...- valami kattant.
- Itt vagyok. – ölelt át szorosan, kicsit jobb lett, a hideg is lassan enyhült – Itt vagyok.
Kinyitottam a szemem. A zuhanyzóm padlóján ültem egy bugyiban és egy pólóban, miközben a tusolóból folyt rám a víz, mellettem térdelt szintén csuromvizes ruhában, és magához húzva szorosan tartott valaki. A fejem kegyetlenül fájt, szédültem és erősen hányingerem volt.
- Mi történt? – erre eltolt magától – Toto. -mosolyogtam rá, bőrig volt ázva és nagyon vicces benyomást keltett.
- Végre. – könnyebbült egy nagy sóhajban, és megsimogatta az arcom – Soha többet ne csináld ezt. Hallod?
- Mi történt?
- Ájulásig ittad magad caro. -felemeltem a fejem, mert a hang onnan jött.
- Mass? -néztem a kevéssé vizes ruhában álló olaszra - Miről beszélsz?
- A Zombieról.
- Uh. – tettem a szám elé a kezem, és integettem, hogy segítsenek felállni.
A gyorsan a wchez támogattak, ahol aztán a korábban elfogyasztott étel és ital mennyiség közös megegyezés nélkül távozott, több etapban.
A végére már ülni sem bírtam, Toto tartott hátulról átkarolva, Mass meg a vállamat fogta.
Később már a lehajtott mosdótetőre borulva nyögtem.
- Mass többet ne hagyj inni.
- Első és utolsó alkalom volt cica. -mire feltartott hüvelyujjal jeleztem, hogy jó.
- Jól vagy? – Toto hangjából kiérződött az aggodalom.
- Nagyon szarul, de megmaradok.
- Gyere. – engedett el aztán felállt, és segített feltápászkodni, de még nem voltam józan és neki tántorodtam.
- Nah. – ölelt át.
- Szédülök...
- Karold át a vállam. – tette a vállára a kezeim - Kapaszkodj. – hajolt le és ölbe kapott.
- Elcsesztem. – bukott a fejem a vállára, miközben vitt.
- Elég rendesen.
- Igen...
- Ne aludj el! – tett az ágyra - Ena. – simogatta meg az arcom.
Mindenhonnan csöpögött belőle a víz.
- Hm? -húztam magamra a takarót, mert fáztam.
- Maradj ébren. – és az orrom alá nyomott egy bögre kávét, mire elfordítottam a fejem.
- Hányni fogok, vidd el.
- Meg kell innod.
- Nem megy. -vágtam egy grimaszt – Háborog a gyomrom még a szagától is.
- Van jégkocka a fridzsiderben? – kérdezte Mass az ajtóból.
- Van.
- Hozok.
- Jó. A hideg talán jót tesz. – egy pillanatra lehunytam a szemem.
Mass visszajött pár jégkockával, egyet bekaptam hármat a kávéba tettem.
- Ez isteni...Javul a hányinger... Kezdem érteni mi a faszért hívják Zombienak.
- Nem ihatsz többet ilyet.
- Nem fogok Mass. -emelte fel a kezem – Telefonálj haza, mielőtt kitör nálatok a világháború.
- Jó ötlet. -azzal nevetve végigmutatott magán, azzal kiment a konyha felé.
- Ő az állandó alkalmid? – nézett rám Toto idegesen.
- Félrészegen és félmásnaposan akarsz beszélgetni velem? – nyögtem fel - Menj vissza a szállodádba, és alud ki magad te is. -kezemmel a telefonomat kerestem, összeszedtem az éjjeli szekrényről és feloldottam a simkártyát. Folyamatos pittyegésbe kezdett, sorban jöttek a hívásértesítők, sms-ek, és emailek.
- Ne már. – morogtam.
- Tedd le azt a szart. – vette ki a kezemből a mobilom – Ez várhat. – lecsapta a szekrényre - Ha melóhoz nem vagy fáradt akkor beszélgetni sem, vagy az!
- Toto Wolff az arrogancia koronázatlan királya. Majd te megmondod mi a jó nekem! Remek. Lássuk! – tártam szét a kezem.
- Megint ezt játsszuk? Belém akarsz rúgni, ahol csak lehet, hogy lásd mennyire bánt és fáj?
- Igen. Ami azt illeti igen. Végül is az egyéb igényeink kielégítésére mindkettőnknek van más partnere nem? –néztem a szemébe.
- Pffff. -állt fel idegesen és a vizes hajába túrt, úgy nézett ki, mint aki az szakadó esőben sétált, a ruhájából csöpögött a víz mindenhová, mégsem festett szánalmasan, vinné el az ördög – Erre most mit kéne mondanom?
- Nem tudom, de az nagy szó, éppen nincs replikád. – a kezét idegesen végig húzta az arcán.
- Oké, elmegyek, és többet nem is jövök vissza. De előtte válaszolj egy kurva kérdésre.
- Halljuk.
- Azaz sms, amit írtál, az komoly volt?
- Milyen sms? Nincs is meg a számod!
- Amit Didinek írtál.
- Mi van vele? Elküldtem a fenébe és?
- Azt írtad neki, nagyon pocsékul vagy, halott állapotban, és vegyünk úgy, hogy meg is haltál. - nyeltem egyet - Azt mennyire gondoltad komolyan? -Basszus Didi miért mutatta meg neki??? - Az komoly volt Ena? – fakadt ki teljesen, és most először már majdnem kiabált - Válaszolj az Istenit neki! Kárt akartál tenni magadban?? Ezért ittál az ájulásig? Vagy az csak úgy alakult?? – nem tudom mit látott az arcomon, de végül hangnemet váltott, Mass ekkor jelent meg a küszöbön, de csak néma szemlélőként figyelte az eseményeket – Kérlek válaszolj őszintén.
- Amikor írtam nagyon padlón voltam, az este meg... Nem tudom. -rántottam meg a vállam – Jó ötletnek tűnt egy kicsit engedni a gyeplőt, és lazulni, hogy elfelejtsem a katasztrófa sújtotta életem. Végre egyszer nem akartam agyalni, csak jól érezni magam. Te azt hitted kárt tennék magamban?
- Amikor Didi átküldte, teljesen lesokkolt. Nem tudtam, hogy ez csak „a számodra halott vagyok" kifejezés, vagy ekkor a gáz. Többször hívtunk és írtunk Didivel, de ki voltál kapcsolva. És amikor órákkal később sem válaszoltál, pánikolni kezdtem. Iderohantam a lakásodra, több mint fél óráig dörömböltem és csengettem, de nem nyitottad ki. Aztán az egyik szomszédod mondta, hogy látott elmenni délután. Azt hittem bementél az irodába, felhítam a minisztériumot, de ott sem nem voltál, akkor tudtam meg, már nem is kell bemenned. Didit is hívtam, hogy legalább neki válaszoltál e a meló miatt, de nem tudott rólad ő sem. Az ajtódban vártam, és remélve, hogy egyben hazajössz. Aztán meg feltámogat egy ismeretlen faszi, és te szét vagy csapva! Nemhogy beszélni, járni sem tudsz, aztán közlöd, lefeküdtél vele! -tárta szét a karjait – És összeestél, mint egy rongybaba. Képtelenek voltunk felébreszteni mert öntudatlanra ittad magad. Semmire nem reagáltál! Fel kellett hívnom a csapatorvost, hogy mit csináljunk veled! Nem tudtam, be kell e vinnünk téged a detoxba, vagy nem!? Nem tudtam, hogy az italra beszedtél e valamit, vagy ez a nem tudom ki – bökött Mass-ra – esetleg beadott neked valami drogot a tudtodon kívül, és nem is az ital a gond. A csapatorvos javaslata volt a hidegíz, mert talán segít és magadhoz térsz. Meg próbáltunk felébreszteni, és diktáltuk beléd vizet meg kávét, ami, mint tudjuk nem használ, de talán eszméletednél leszel, és kihánysz mindent. Azt is mondta a doki, ha nem tudunk felkelteni és lassul a légzésed, azonnal hívjak mentőt, mert nagy a baj. Egy órát ültünk veled a kurva zuhany alatt, mire bármire is komolyan reagáltál volna. Egy kibaszott órát! Utána a szépfiúd meg elment kávét főzni, hogy megtudjunk hánytatni és végre jobban legyél! Tudod mennyire aggódtam érted??? -nézett rám kiborulva, és várta a választ. De képtelen voltam reagálni. Teljesen ledöbbentett, hogy ennyire törődik velem, és ennyire félt. Amikor hosszú másodpercek múlva sem tudtam semmit kibökni, csak ennyit mondott – Téged ez az egész egyáltalán nem is érdekel igaz???
- De érdekel... És köszönöm...- suttogtam, aztán kitört belőlem a sírás.
