Füst és csábítás

Egy törött szív

Hirtelen fogalmam sincs, hogy mit mondjak vagy tegyek. Legszívesebben csak magamhoz húznám Ashlynt és addig tartanám a karjaimban amíg minden borzalmas dologról el nem keletkezik ami a múltban történt. Hirtelen eszembe jut a heg az oldalán amiről azt gondoltam, hogy egy kés okozta és úgy tűnik igazam lett viszont azt kívánom bárcsak tévedtem volna. Tizenkettő az egy borzasztóan fiatal kor  ahhoz, hogy valaki ilyeneken menjen keresztül. Ezután hirtelen eszembe jut, hogy azt mondta éppen egy műtét után volt otthon amikor mindez történt ami azt jelenti, hogy ez valószínűleg nem az első eset volt, hogy valami hasonló történt vele. Az egyetlen kérdésem viszont, hol voltak mindez alatt Ashlyn szülei? 

Mindennél jobban szeretnék többet tudni a lányról de attól tartok, ha elkezdek kérdezősködni akkor ismét bezárkózik majd. Így a az első dolgot mondom ki ami eszembe jut. 

- Még sosem tartottam annyira semmitől sem mint amikor a legutolsó bevetésem alkalmával vállon lőttek. Nem gondoltam, hogy túl fogom élni. Nem attól féltem, hogy meg fogok halni hanem az elszalasztott lehetőségektől és az ígéretektől amiket végül sosem lenne alkalmam bepótolni - nézek oldalra a lány irányába - Ez sosem vallottam még be senkinek sem - mondom végül mert ez volt az igazság. Ritkán beszéltem arról, hogy mi ment le bennem azokban a pillanatokban amikor éretem, hogy a lövedék áthatol a bőrömön. Hónapokig tartott amíg teljesen felépültem és végül sosem gyógyultam meg annyira, hogy visszamehessek dolgozni. 

Ashlyn felém fordítja a fejét a sötétben a tekintete találkozik az enyémmel. 

- Miért mentesz meg újra és újra ha tudod, hogy nem fogok lemondani a drogokról? Ezzel teljesen ellene mész annak amiben hiszel, amiért kiállsz - kérdezi viszont a hangjában ezúttal nincs gúny csak kíváncsiság. 

- Azt hiszem valahol mindannyiunkban megvan az ösztön, hogy meg akarjuk védeni a védteleneket. Családi vonás - rántom meg a vállamat. 

Tisztában vagyok vele, hogy ez a válasz nem elégíti ki teljesen Ashlynt de a helyzet az hogy, a valódi okot még magamnak sem akarom teljesen bevallani. Az meg nem mondhatom neki, hogy azért akarom megvédeni mert fontos számomra. Mert akkor bitos vagyok benne, hogy a fejvesztve rohanna az ellenkező irányba. 

Eközben viszont a kíváncsiság szinte teljesen eluralkodik rajtam és úgy érzem túl sok kérdés motoszkál bennem ahhoz, hogy egyikre se kapjak választ. Így egy mély levegőt véve úgy döntik, hogy próbára teszem a szerencsémet. 

- Aznap este amikor a vacsora után átmentem a szobádba és nem volt rajtad felső a kezemmel éreztem a heget az oldaladon - kezdek bele lassan és a szememet nem veszem le az ő arcáról egy pillanatra sem, hogy láthassam az arckifejezését - Az a késszúrástól van? - kérdezem. 

- Úgy gondolom - válaszolja hosszas gondolkodás után mire összeráncolom a szemöldökömet.

- Hogy érted, hogy úgy gondolod? - kérdezek vissza. 

- Mégis honnan tudhatnám melyikre gondolsz? - kérdez vissza mire én lefagyok egy pillanatra és látom, hogy az arckifejezése megváltozik és rájön, hogy valószínűleg többet mondott annál mint amit szeretett volna. 

- Ezt most úgy kell értelmeznem, hogy több heg is van az oldaladon vagy úgy, hogy több késszúrástól szerzett heged is van? - fordulok felé teljes testemmel mire félelmet vélek felfedezni a szemeiben. Szinte egy pillanat alatt elönti a idegesség majd felpattan az ágyból. 

- Sehogy sem kell értened, csak felejtsd el - tartja fel a kezeit maga elé minta ezzel megvédhetné magát mindentől majd tesz hátra egy lépést. 

Az ágyról felállva pár lépéssel megkerülöm azt majd a lány előtt termek. Erre ő tesz hátra még egy lépést. 

- Ash... - kezdek bele de ő félbeszakít.