3. fejezet

349 20 2
                                    


Hermione elindult, s hamarosan már mindketten a tömegben kószálva figyelték a karácsonyi fényeket. A hó már egyre jobban szállingózott, amitől még ünnepibb lett a táj. Draco igyekezett úgy helyezkedni, hogy a lányt ne veszítse szem elől. Hermione érdeklődve figyelte a standokat. A férfit ezek viszont egyáltalán nem érdekelték, ellenben a mellette haladó nő sokkal inkább. Hogy vált egyszeriben ennyire érdekessé? Ő maga sem tudta. Csak követte, figyelte minden gesztusát, a füle mögé tűrt göndör hajtincset. Már éppen az csillogó hópelyheket nézte, amikor kizökkentették.

– Nézd csak! Üveggömbök – szólalt meg a boszorkány, majd megfogta Draco karját és közelebb cibálta a standhoz. Hamarosan a varázsló már több tucatnyi csillogó, színes, gömbök társaságában találta magát. – Mit gondolsz?

– Gyönyörű – válaszolta átszellemülten. De egyáltalán nem a gömböket nézte. Hermione megfordult, s találkozott a tekintetük. Draco pulzusa hirtelen magasra ugrott. Zavarban volt, és olyan régóta nem fordult elő vele.

– Melyik? – kérdezte a boszorkány.

– Mit melyik? – vonta össze a szemöldökét a varázsló.

– Melyik gömb tetszik? – sóhajtott fel Hermione. – Szerinted mit kérdeztem?

– Ja – szólalt meg, majd gyorsan körbenézett. – A piros.

– Piros?

– Igen, nem kék, nem zöld, hanem piros.

– Aha... Te nem is figyelsz.

– De figyelek – válaszolt gyorsan, majd elfordult, hogy megszemléljen egy lila darabot. – Ez is tetszik.

– Segíthetek? – szólalt meg az eladó.

– Köszönjük, csak nézegetünk – közölték egyszerre.

– Menjünk! – mondta Hermione. – Láttam ott valami érdekeset a túloldalon.

– Jó, rendben – bólogatott Draco, majd elindult utána a tömegbe. – Egyébként ilyeneket én is tudnék varázsolni.

– Üveggömböket?

– Aha – vonta meg a vállát. – Egészen egyedieket is tudtam.

– Malfoy a nagy varázsló – nevetett fel a lány. – Ez igazán jó ötlet. Saját készítésű ajándék. Egészen kedves ötlet.

– Nem lenyűgözni akarom, csak megajándékozni – folytatta Draco. – Ez igen is lényeges különbség.

– Hogy is felejthettem el? – kapott a homlokához Hermione. – Mit is képzeltem? Draco Malfoy nem varázsol csak úgy senkinek se semmit.

– Elvi kérdés ez nálam.

– Mi más lenne? – gúnyolódott tovább. Megint egymás szemébe néztek. A viharszürke szem most sokkal csillogóbbnak látszott, az arca sokkal markánsabbnak, és valamiért annyira jól nézett ki. Sosem látta ilyennek. Biztosan csak a képzelete játszott vele így, holnap az irodában visszatért minden a régi rendhez – bizonygatta Hermione.

– Pontosan az. Annyira nem kívánom megerőltetni magam.

– Megerőltető egy üveggömb?

– Igen, de a kedvedért itt és most...

– Ne merj varázsolni! – korholta, majd megérintette a férfi kezét, mielőtt még nekiállt volna varázsolni.

– Granger, Granger, te mindig elrontod a játékomat.

Pirosba csomagolvaWhere stories live. Discover now