Egy Malfoy Tükre [BEFEJEZETT]

5. Epilógus

5 évvel később...

A tengerparti házaknak egyik előnye a sok közül, a magán partszakasz. Így történt az, hogy a nagy pálmafa árnyéka kellemes pihenő helyet nyújtott a fáradt házaspárnak. Egy kisfiú és egy kislány játszottak körülöttük. A kisfiú tejfölszőke haját a nyári szellő fújta, míg a kislány nedves haját, a nap szárította. A szülők áhítattal figyelték a gyermekeiket, ám a csendes idillt a nő szakította meg.

- Tudod... Régóta foglalkoztat egy kérdés – fogott bele, de amint látta, hogy a férje türelmesen várja a folytatást, folytatta – Aznap, mikor megkérdezted leszek-e a barátnőd, nem árultad el mit láttál Edevis tükrében.

- Egyszer biztos voltam benne, hogy ezt a kérdést felteszed, és nem úszom meg válaszadás nélkül – a boszorkány csak mosolygott férje szavain. – Aznap azt válaszoltam Majd egyszer megtudod - idézte vissza, akkori válaszát. – A tükörben Hermione Jane Malfoy, Téged láttalak. – azzal megcsókolta feleségét, de a csók nem tartott sokáig, ugyanis a kislányuk kiabálására lettek figyelmesek.

- Apa, ana! Sojp med a visbe!* – kiáltotta szüleinek a még csak három éves Andromeda.

- Draco! Scorpius a vízben! – kiáltotta a már rohanó férjének, Hermione.

- Scorpius Hyperion Malfoy! Ilyet ne csinálj meg egyszer, mert a pálcám megtalál átkozni! – dorgálta meg, a már partra hozott fiát, Draco.

- Jól vagy Scorp? – kérdezi aggódva, az édesanya.

- Igen, jól vagyok, csak engedjetek el, mert megfulladok – mászik ki szülei szoros öleléséből Scorpius.

- Máskor szólj, ha be akarsz menni a vízbe! – figyelmeztette az apja.

- Rendben, akkor bemehetek?

- Menj, de óvatosan és vigyázz magadra! – engedte a boszorkány. Azzal a pálmafa árnyékába ültek.

- Weasley megbékélt már? – kérdezte hirtelen Draco.

- Meg, vagyis az túlzás. Inkább elviseli a helyzetet Lavenderrel – ennél a szónál mindketten nevettek. Ron az utolsó Roxforti évében engedett Lavendernek és összejöttek. – Ugye miután megtudta, hogy együtt vagyunk nem szólt hozzám egészen év végéig...

- Mesélted, hogy szeretett téged, csak nem merte elmondani, nem?

- De, pontosan. Aztán még jobban haragudott rád, mert engem elvettél – itt idéző jeleket mutatott fel – tőle. Azt bánom, hogy nehéz neki megértenie.

- Hermione, az már az ő baja. Vagy talán nem vagy boldog mellettem? – Draco mindig is félt ezt a kérdést feltenni feleségének, mert a múltját tekintve nem érezte magát elég jónak Hermione mellé. Sokszor azt is hihetetlennek tartotta, hogy a volt Granger lány, hozzáment feleségül – amit sokan nem néztek jó szemmel. Ebbe beletartozott Lucius Malfoy is. Narcissa hamar megkedvelte Hermionét. Tetszett neki a nő intelligenciája, okossága és a többi jó tulajdonsága. Draco anyját nem érdekelte fia kedvesének származása. Neki csak az volt a fontos, hogy a fia boldog lehessen. Így győzte meg Narcissa férjét, Luciust, hogy Hermione legyen Draco menyasszonya, majd később felesége. Azóta Draco mindkét szülője boldogan tekint Hermionéra, és a félvér unokáikra. – De Hermione minden adandó alkalommal biztosíttatta Dracot, hogy boldog mellette.

- Már mondtam Draco Lucius Malfoy. Melletted vagyok a legboldogabb. Szerencsés lehetek, hogy van két ilyen csodás gyermekem, ilyen jó baráti körrel rendelkezek, és amiért a legszerencsésebb lehetek az az, hogy enyém a varázsvilág és a mugli világ leghelyesebb, legerősebb, legokosabb varázslója. – fejezte be Hermione, a férje bálványozását.

- A legjobb fogót kihagytad – dőlt hátra, a fa törzsének Draco.

- Meddig növeljük még, a végelláthatatlanul nagy egodat? Egyébként tévedsz, mert a legjobb fogó kétségkívül Har... - befejezni ugyan nem tudta a mondatot, mert Draco odahajolt hozzá és a mutatóujjával elnémította

- Ki ne mond! – sziszegte, de a következő pillanatban már csókolta is feleségét. A vággyal teli csókot azonban, a kicsi Andromeda szakította meg.

- Fújj – értékelte a kicsi lány, a szülei csókcsatáját. Majd a szülők közé kuporodott be, s kis idő múlva már aludt is édesapja karjaiban.

- Majd egyszer ő is megtapasztalja ezt a „fújj" élményt – suttogja Hermione.

- Majd... Húsz évesen talán. Addig az összes fiút, aki körülötte legyeskedik, a pálcám átkai fogják követni.

- Hallod kicsim? Apa a nyomodban fog járni – suttogta a pici lány füléhez hajolva, az édesanyja.

- Visszatérve a tükörre, sok mindent köszönhetünk Edevisnek. Valamelyik nap, elmehetnénk a Varázsvilág-Múzeumba és megnézhetnénk az Edevisről szóló kiállítást.

- Mrs Malfoy, nem hiszem, hogy lenne olyan része a kiállításnak, amelyet Ön nem tudna – szólt hivatalos hangnemben Draco, mire kedvese elnevette magát.

- Köszönöm a bókot Mr Malfoy – a hivatalos hangnemet pedig egy csókkal pecsételte.

Estefelé kint ültek kettesben a parton, a gyerekek már aludtak a saját szobájukban. Hermione és Draco élvezték a csendet maguk körül. Sokszor nézegették a csillagokat a házuk kertjéből, de az is előfordult, hogy annyira fáradtak voltak, ezért a szabad ég alatt aludtak el. A mai éjszakán csak kijöttek megnézni az égbolton fénylő szebbnél-szebb égitesteket.

- Látod azt? – mutat egy sárkánykígyó alakzatra az égen Draco. – Az a Draco, azaz sárkány csillagkép.

- Látom, látom. Ezért kellet a gyerekeink neveit is csillagképekről elnevezni?

- Ebbe még bele sem gondoltam... De ha már így mondod, lehet.

- Nincs szebb a csillagoknál –sóhajtozva bújt Hermione, férje karjaiba.

- Dehogy nincs! A reggeli arcképem a tükörben –neveti el magát Draco.

- Gratulálok Draco Malfoy, idén is te nyerted a romantikus pillanatok elrontója című díjat. Tükörképről jut, eszembe megvan még neked, Edevis másik tükre? – kérdezi kíváncsian Hermione.

- Az nem Edevis másik tükre. Az Egy Malfoy tükre. – helyesbít Draco, majd egymást ölelve alszanak el a szabad ég alatt.

*Apa anya! Scorp megy a vízbe.

Vége

Sziasztok!

Köszönöm az eddigi olvasókat!

Hát elérkeztünk az utolsó fejezethez is. Igyekeztem minél hamarabb felrakni. Reménykedem benne, hogy elnyerte ez a rövidke kis történet a tetszéseteket. A vote-okat és kommenteket szívesen várom! ❤