Condominium [L.S]

87.

-Hát az a ló kurva szerencsés! Az biztos. - Bólogat. 

-Én is szerencsés vagyok! - Mosolyogtam. 

Harry vigyorogva a korcsolyapálya irányába húzott. 

Hogy tudok-e korcsolyázni? A válaszom: nem. Remélem Harry tud, mert ha nem, akkor nem lesz jó vége. 

Megvettük a jegyeket, majd mentünk korcsolyát kérni. 

-Jó estét! - Köszön Harry az idős nőnek. 

-Jó estét! Milyen méretet adhatok? 

-Nekem lesz egy 43-as. Neked? - Néz rám. 

-Nekem pedig egy 38-as! - Kerültem Harry tekintetét. Sokszor megkaptam, hogy a korombeliekhez képest kicsi a lábam. Nem tudok vele mit kezdeni! Én magam is alacsony vagyok, hogy legyen 50-es lábam? 

Elvettük a korcsolyákat. Harry csak kacagott, miközben felvettem. 

-Ne nevess már ki.. - Lehet, hogy nem rosszból nevet rajtam, de nekem akkor is rosszul esik.

-Ne haragudj.. - Ő is felvette a sajátját, felállt és kézen fogott. Hogy őszinte legyek, félek. A jég csúszós. Egyensúlyozni kell, vagy különben össze esek és az nem lesz valami kellemes. 

-Tudsz korcsolyázni? - Néztem Harryre. 

-És ha nem? 

-Akkor már most mehetünk is vissza! - Fordultam meg. Jót nevetett rajtam, viszont én már majdnem az öltözőben voltam, hogy átvegyem a cipőm, mikor Harry karon fogott. 

-Vicceltem! Gyere már! 

-Jó, de itt hagylak, ha nem tudsz! Nem akarom össze törni magam! - Mutattam rá. 

Végül beadtam a derekam. Annyira kapaszkodtam a pálya szélébe, hogy rendesen fájt a kezem. Harry tök nyugisan állt mellettem. Rá nézni sem mertem, mert azt hittem, ha rá nézek össze esek. Életemben nem féltem még így semmitől, esküszöm! Nagyon félelmetes! Ez volt az első és utolsó, hogy korcsolyázok! 

-Fogd meg a kezem! - Nyújtotta. Tök rossz rá nézni! Van rajta, egy fekete farmer és egy szürke kapucnis felső. Én így nagy kabátban, sálban, sapkában szét fagyok! 

Remegő kézzel fogtam meg az övét. Az én kezemmel ellentétben az övé forró volt. Velem szembe állt, majd rám nézett. 

-Elindulhatunk? 

-Igen, de lassan! - Szóltam rá. 

Szépen lassan haladtunk. Nem tudom az emberek ezt, hogy tudják élvezni. Elképzelni nem tudom! 

Egy kis idő múlva már csak az egyik kezem fogta és mellettem haladt. Még mindig nem voltam biztos a dologban, ezért hol hátra, hol előre billenve, haladtam.