A dalok mögötti titkaink

38. Rész

Én hihetetlenül hangosan nyögtem a szájába, amire elégedetten el is mosolyodott, de nem bírtam, muszáj volt előre forduljak és megkapaszkodnom az ablakban, miközben elkezdett bennem mozogni. Igaza volt, tényleg nem vetkőztetett tovább, hiszen szemből nem látszott, hogy elhúzta a bugyimat, ezzel pedig egy intimebb területet sem mutatott meg a testemből.

-Na most tedd igazán féltékennyé...-zihálta, de én nem írtam. Hatalmas nyögések törtek fel a torkomból. Csak félve mertem lepillantani, de Zaydennek igaza volt. Ott állt az ablak előtt, mint egy szobor. Mintha lefagyott volna, de én nem tudtam vele foglalkozni, hiszen a tűzforró testemet Zayden valósággal felnyársalja. Igaza volt, jó hogy magamon hagytam a magassarkúmat. Nem azt mondom, ha magasabb lettem volna még az se lett volna gond, de így is tökéletes volt. Zayden hol a mellembe markolt bele, melltartón keresztül, hogy a csípőmbe kapaszkodott, hol a derekamba markolt, hol a fenekembe, viszont az utóbbira többször is rácsapott.-Bassza meg, annyira finom szűk és nedves vagy...-morogta, miután a homlokát a fejemnek döntötte és lelassult, de annál mélyebbre tolta magát. Éreztem, hogy az egész testem lángol, miközben már nem bírtam hogy kapaszkodni az ablakban. Óvatosan lenéztem Erickre. A tekintete hihetetlenül mérges és gyilkos, amire csak halványan elmosolyodtam, de ekkor Zayden ismét megfogta az állam, és mélyen megcsókolt.

-Annyira gonosz vagy!-morogtam lihegve, de mosolyogva az ajkára, mire csak elmosolyodott.

-Nem értem miért mondod...-mondta ártatlanul.

-Erick mindjárt agyvérzést kap, én pedig már alig bírok a lábaimon megállni...-ziháltam az ajkára, mire csak elmosolyodott.

-Pedig még meg sem tettem ezt...-mondta, miközben a kezét lazán bedugta a bugyimba, majd elkezdte azon a ponton mozgatni, ahol már szinte fájdalmasan lüktet. Azonnal felnyögtem, miközben nem tudtam már ebben a kifacsart állapotban maradni, úgyhogy visszafordultam előre.-Élvezz el Bébi, de közben ne nézz rá!-morogta, miközben a testemet már alig bírtam megtartani. Csak fáradhatatlanul ostromolt és ostromolt. Azt hittem már tényleg, hogy felrobbanok, de ekkor elkezdett gyűlni a hasamban az a csodás érzés. Kontrollálhatatlanul nyögtem, lihegtem, ziháltam, egészen addig, amíg oldalra fordítva a fejem át nem léptem a gyönyör kapuján. Ahogy Zayden kérte nem néztem rá. A testem borzalmasan megremegett, de közben leállt, a bugyimból kihúzta a kezét, a férfiasságát pedig belőlem.-Meg vagy?-kérdezte, miközben végigsimított a hajamon.

-Igen...-lihegtem, mire csak mosolyogva rácsapott a fenekemre, majd meg is csókolt.

-Elképesztően izgató vagy, ugye tudod?-suttogta a fülembe, mir csak elmosolyodtam.-Nyomás az ágy, még nem végeztünk!-mondta, én pedig összeszedve minden erőm eltántorogtam az ágyig. Ő miután ellépett lenézett Erickre, de csak büszkén elmosolyodott, majd felemelte a középső ujját, én viszont fáradtan dőltem be az ágyba. Végig néztem, ahogy bármi szégyenlősség nélkül simán odalép az üveg bal oldalához, megfogja a hatalmas sötétítő függönyt, majd szép lassan elhúzza az ablak elől, ezzel a hold fényével együtt azt is kizárja, hogy még véletlenül is bármit lásson.

-Ezt nem hiszem el! Mi... Mi... Nem tehettük azt, amit tettünk... Ez csak egy álom, ugye?-kérdeztem hadarva és zavartan, miközben a homlokomra emeltem a kezem. Olyan gyorsan történt minden. Esküszöm, közben fel sem fogtam, hogy mit teszünk! Akkor még nem tűnt valósnak. Mintha a testem nem is az én testem lenne...

-De Bébi, pontosan azt. Farkasszemet néztél a hercegeddel, miközben miattam élveztél el...-mondta egy nyertes mosollyal az arcán, miközben elindult felém, de még mielőtt felmászhatott volna az ágyba, felemeltem a lábam, és próbálva úgy, hogy ne sértsem meg a bőrét a cipőm sarkával, megállítottam. Ő egy pillanatig döbbenten nézett le a lábamra, de azonnal elmosolyodott, majd egyik kezével megfogva a bokám, a másikkal pedig elkezdte kicsatolni.-Igazad van, ez már úgysem kell...-morogta mély hangon.