A dalok mögötti titkaink

39. Rész

-Nagyon humoros vagy...-mondta halkan nevetve, de én nem álltam meg, tovább másztam négykézláb, és meg sem álltam, amíg le nem dőltem a párnákra, miután átfordultam a hátamra. Amint lefeküdtem már mászott is utánam.-Úgy nézek én ki, mint aki kész van?-kérdezte értetlenül, miközben megfogta a kezem és felhúzott ülő helyzetbe, majd már mindössze néhány mozdulattal ki is kapcsolta és le is vette rólam a melltartómat. Egyszerre legalább öt kapcsot csatolt ki.

-Én ezt nem bírom...-nyöszörögtem szenvedve, de amint elengedett már vissza is feküdtem. Ezen csak halkan felnevetett.-Mi a francért nem tudsz te is elsülni 10 perc alatt, mint a többi pasi?-kérdeztem szenvedve, de erre csak pimasz mosollyal nézett le rám, miközben megkapaszkodott a harisnyatartómba és elkezdte lehúzni. Igaz szenvedve, de segítve neki megemeltem a csípőm, ő pedig már pillanatokon belül le is vettem.

-Ezt most bóknak vettem...-morogta mély és mosolygós hangon, de én erre csak megforgattam a szemem.-Erick miatt mondod? Ő csak addig bírta?-kérdezte egy pimasz mosollyal az arcomon, miközben megkapaszkodott a bal lábamon lévő harisnyába és már el is kezdte lehúzni rólam.

-Nem mondom el!-motyogtam lehunyt szemmel, de ezen csak felnevetett, miközben már rajtam sem volt az a harisnya és már nyúlt is a jobb oldaliért.

-Ne legyél velem pukkancs! Csak egy egyszerű kérdés, amire egyetlen szám a válasz.-mondta mosolyogva.-Csak egy átlag...-tette hozzá, mire már felpillantottam rá, miközben az utolsó ruhadarabot is levette rólam.

-15.-morogtam, mire csak felnevetett.

-Barom...-morogta nevetve.

-Ne tudd meg, mit meg nem adnék most, hogy te is csak addig bírd...-motyogtam, miközben felhúztam a lábaimat és széjjelebb is tártam.

-Ha arra lenne szükséges, annyi idő alatt intéznénk el...-mondta a szemembe nézve.

-Arra van...-motyogtam, de közbe vágott.

-Nem!-mondta határozottan és halkan.-Te ezt élvezed! Élvezed, hogy lényegében úgy bánok veled, mint a férfi nem vágyának megtestesítőjeként!-mondta határozottan, mire eltátottam a szám.

-Te ezt szarkasztikusan mondod?-kérdeztem zavartan.

-Szerinted?-kérdezte nevetve, miközben lenézett a hasának feszülő férfiasságára.-Olyan vagy, mintha cukrozott vizet innék... Minél többet kortyolok, annál inkább szomjasabb vagyok!-morogta komolyan a szemembe nézve, mire akaratom ellenére is elmosolyodtam, de ekkor hirtelen elkezdett a lábam közé hajolni, miközben látványosan a nyelét is kidugta.

-Meg ne merészeld!-hadartam el pánikolva, miközben a kulcscsontjára emelve a kezem toltam el. Ő ezen csak felnevetett.-Abból mára elég volt, mert szívinfarktust fogsz okozni, inkább rendesen csókolj meg!-hadartam el, de nem volt szükség, már mosolyogva mászott is fel a lábam közt, miközben én vissza dőltem a párnákra, de ő is fokozatosan hajolt fölém. Én halkan felnevetettem, de a csókjával fojtotta belém a nevetést. Csak egy apró csók volt, semmi több, de már ismét belém csusszant.

Az ajkaim elváltak egymástól, a szemeimet összeszorítottam, miközben a torkomon akadt a hang. A kezeimmel görcsösen kapaszkodtam meg a fejem alatt lévő párnába. Zayden halkan felmorgott, de néhány másodperc múlva már meg is éreztem, ahogy a kezemre simítja a kezét, amivel elérte, hogy elengedjem a párát. Lassan kinyitottam a szemem és azokkal a megigéző zöld szempárral találtam szemben magam. Enyhén elmosolyodtam, miközben hagytam, hogy összekulcsolja az ujjainkat, majd így a kezemet a fejem fölé emelve kezdett el mozogni. Lassú volt és szenvedélyes! Az egész testem enyhén beleremegett, amit biztosan érzett is. Egyszerűen valami elképesztő volt. Az előző hevesség után, erre most legalább annyira volt szüksége a testemnek, mint az aszály sújtotta területnek egy kis eső! Egy enyhe zápor...