4. Kávét

1.2K 40 5
                                    

Az asztalnál ülve a számlákat bújom. Elég jó hónapot zárunk most is úgyhogy cseppet se idegeskedtem. Az meg hogy ma kezd a kislány még nagyobb vigyort csalt az arcomra.
Nem lesz ennek akkora szája mint a klubban. Natasha meg se mer majd nyikkanni, persze ha megjelenik az első munkanapján.
A folyosó felől magassarkú cipő kopogása csapta meg a fülem így egyből gondoltam ki lehet az. Az öregasszony fixen nem lehet mivel csoda hogy el tud jönni az ajtómig úgy hogy nem dobja el ami a kezében van.
Hátra dőlve a székemben vártam mikor nyílik az ajtó, de semmi.
Kezdtem ideges lenni, mivel megírták az emailbe amiben tudattuk vele hogy felvettük, hogy első uta az irodámban vezet. Ennek ellenére sehol semmi.
Idegesen kilökve magam alól a széket sétáltam az ajtómhoz és ahogy feltéptem az előtérben egyből síri csend lett. Lassú léptekkel sétáltam az információs pulthoz ahol megláttam Natashát ahogy az öregasszonnyal beszélget.
-Késett.-tettem zsebre a kezeim.
-Én időben érkeztem, csak..
-Csend!-fojtottam belé a szót. -Az email amit kapott abban az volt, hogy pontban nyolcra az irodámnál van. Most nyolc óra múlt öt perccel és itt áll kint. Még is hogy van ez?-váltogattam a szemeim Natasha és az öregasszony között. -Az irodába! Most!-mordultam rá, majd hátat fordítva megindultam az asztalom felé. Hallottam ahogy a magassarkú cipője kopog a márvány padlón ahogy követ. Megállva az asztalom mögött a papírjait elé dobtam egy tollal hogy alá írja, de ő csak a táskája pántját szorongatta. -Írja alá mert nem annyi lesz a dolga hogy itt ácsorogjon.
-Előtte átolvashatom? -pillantott fel rám. Barna szemeiben láttam mennyire retteg és fél, így egy nagy levegőt véve leültem a hatalmas székembe.
-Haladjon.
-Nem tudok gyorsabban olvasni.
-Nem mondta az öregasszony kint hogy nem feleselhet? -hajoltam közelebb.
-Van neve is.-sütötte le a szemeit.
-Elhiszi hogy kurva nagy ívben leszarom? -kijelentésemet hallva nagyot nyelt, majd lapozott egyet.
-Itt.. én...-mutatott az egyik sorra.
-Hhh... haladjon. Mit nem ért?
-Az is benne van a munkakörömben, hogy önnek kávét kell főznöm?-nézett fel csodálkozva.
-Pontosan! Úgyhogy siessen mert ma még nem ittam. Remélem maga nem bassza el.-mértem végig reszkető alakját.-Na írja alá baromi gyorsan.
-Hol... hol fogok ülni?
-Hát nem az ölemben.-nevettem el magam.-Majd kint elmondják. Nekem nincs arra időm hogy kísérgessem magát.
A papír alján a kijelölt helyen alá firkantotta a végrendeletét és vissza tolta elém. Egy hatalmas vigyor kúszott az ajkamra ahogy félre tettem az iratokat, de mivel még mindig előttem állt a lány egyből lehervadt a mosoly az arcomról.-Hol a kávém?-néztem őt szúrós szemekkel.
-Nem... nem tudom hol a konyha és azt se hogyan issza.
-Találja fel magát!-emelkedtem fel a székből. -Ennyire béna nem lehet!-néztem végig rajta.
-Nem vagyok béna! Kikérem magamnak!
-Na akkor csillogtassa meg a tudását.
-Szemét.-motyogta az orra alatt, de nálam ekkor pattant el az utolsó idegszál is.
-Hogy mondta?
-Sehogy.-indult az ajtóm felé, mire én utána mentem ,de ahogy kinyitotta volna a kezemmel rácsaptam a nyílászáróra.
-Mondja újra!
-Nem mondtam semmit se.
-Dehogy is nem! Halljam! Most legyen nagy a szája!-tornyosultam felé. Annyira apró volt ahogy előttem állt. Össze tudnám roppantani ha a karját elkapnám. Haját odébb húzva közelebb hajoltam mire az ajkai elváltak.-Gyerünk. Az újdonsült főnökének azt merte mondani hogy szemét?!
-Én...
-Sshhh... kurvára meg fogja tanulni itt perceken belül hogy egy kurva hangot nem akarok hallani. Tudok magáról mindent. Azt is tudom hogy kell a pénz úgyhogy ne baszakodjon velem mert kibaszott szarul jár. -hajoltam még jobban felé mire ő össze húzta magát.-Kotródjon és hozza azt a kibaszott kávét.-téptem fel az ajtót , majd ahogy kilépett bevágtam utána.
Nem akartam ennyire durva lenni, de meg kell tanulja hogy itt nincs feleselés.
Az ablaknál állva füleltem merre kopog a cipője, majd hosszas percek elteltével abba maradt az ajtóm előtt.
Halk kopogást követően meg se várta a válaszom, benyitott. Sokat kell még tanuljon mert ez kurvára nem lesz így jó.
-Itt a kávé.-remegett meg a hangja. Hátra pillantva az arcát figyeltem amin a könnyei csorogtak. A keze remegett ahogy tartotta a csészét így lassan közelebb sétáltam.
-Miért itatja az egereket?
-Én nem uram...-kapkodta a levegőt.
-Azon az ajtón csak akkor lép be ha engedélyt adok. Ezt kurvára jegyezze meg. Felőlem jegyzetelhet is, de ideje lenne összekaparja magát Natasha mert nem azért vettem fel hogy itt sírdogáljon. Nem hat meg vele senkit sem.-vettem ki a kezéből a kávét és ahogy belekortyoltam egyből köptem is vissza a csészébe.-Ez mi az isten fasza?
-Kávé.-kapta fel a szemeit rám reszketve.
-Kurva szar! Hozzon másikat!-nyomtam a kezébe, de ahogy megfogta a bögrét a fele kávé az ujjain folyt végig.
-Hogyan issza a kávét?-szipogott csendben.
-Két cukoral és tejjel. Nem tudom ezen mi a fasz a nehéz annak a vén kurvának is, de ha még egy ilyen szar hányadékot hoz ide nyakon öntöm magát vele.-túl durva vagyok. Basszameg ez itt fog összeomlani lassan előttem. Anyámék nem ilyennek neveltek. Nagyot sóhajtva megköszörültem a torkom mire ő remegő kézzel megtörölte a szemeit.
-Hozok újat uram.-menekült ki a szobából.
Csendben vártam amíg vissza nem tér. Visszább kell vennem és elnézést kell kérjek tőle amiért ekkora bunkó voltam, de ahogy kinyílt az ajtó nem ő állt ott.
-Hol van?-mordultam az öregasszonyra akinek a kezében volt az újabb kávém.
-Azt.. azt mondta a kisasszony ne mondjam meg önnek.
-Menjen odébb!-viharzottam ki mellette az ajtón ,végig a folyosón, majd a lift felé pillantva megláttam őt ahogy a táskáját a vállára véve nyomkodja a gombokat.
Most az égiek velem voltak mivel olyan gyorsasággal kaptam el a félig becsukódó ajtót, hogy még magam is meglepődtem.
Barna szemeit rám kapva a lift egyik sarkába húzódott mivel kimenekülni nem tudott ahogy az ajtót elálltam. -Hova megy? Nem hagyhatja el az épületet amíg le nem telik a munkaideje.
-Gondoltam hozok kávét ha az se nyeri el a tetszését amit bevitt a kolléganő.
-Nem nyerte el a tetszésem mivel magától vártam a kávét nem az öregasszonytól.-lehajtva a fejét rettegett ahogy a közelében voltam. A felvonó gombjai közül megnyomtam ismét azt a gombot ahol az iroda volt így Natasha még jobban elkeseredett, hogy nem tudott menekülni tőlem. -Hozza rendbe magát a mosdóba utána pedig kezdjen neki a munkának.
-Igen uram.-törölte meg a szemeit ahogy elrohant mellettem és az első mosdóba beszaladt.
Visszább kéne vennem az arcomból mert rossz látni hogy ennyire fél. Én nem ilyen vagyok csak mióta... hhhh mióta az a rohadt kurva átbaszott.
Dühösen az ajtómat bevágva egész délutánig ki se jöttem az irodából. Cseppet se volt jobb a hangulat hogy itt van Natasha. Szegény ő kapja mind azt amit az a hülye picsa érdemelt volna.

Blake HansenWhere stories live. Discover now