Blake Hansen

19. Részeg pillanat

Szédelegve botorkáltam a kocsi felé. Tyler már ott várt, de én azt se tudtam merre vagyok arccal. Teljesen szétcsúsztam.
-Uram! Segítsek?-szállt ki a kocsiból.
-Mi a fasz van te.. te kis köcsög!-ordibáltam Tylernek ahogy lépkedtem le a lépcsőn. Ő lehajtva a fejét inkább próbálta elengedni a füle mellett a hallottakat én pedig megpróbáltam lejutni a kocsiig. -Kurva életbe van itt ennyi lépcső.-kapaszkodtam meg a korlátban mire egy kéz fogta meg a bicepszem.
-Maga hogy néz ki?-hallottam meg egy ismerős hangot.
-Hát hogy! Kurva szexin!-nevettem el magam.
-Segg részeg!
-Nem csak az.-léptem lejjebb, mire Natasha is követett.-Mit keres itt?
-Magát!
-Honnan gondolta hogy itt vagyok?-kerestem ki a zsebemből a cigimet és gyújtottam meg nagynehezen ahogy neki támaszkodtam a korlátnak.
-Itt mutatkozott be elsőnek. Gondoltam itt lesz.-nézte az arcom mire én egy halvány vigyorral az ajkamon beleszívtam a cigarettába.
-Feleslegesen jött.
-Nem! Mert haza kell cibálni magát!
-Majd az a barom hazavisz.-intettem Tylerre. Natasha csak a fejét rázta, majd a kezemből a félig leégett cigit a földre dobva a kocsi felé húzott.-Hé! Azt még elszívtam  volna!
-Nem fogja! Üljön be!-tépte fel a kocsi ajtaját.
-Tudja hogy én vagyok a főnöke?
-Tudom! De jobb lenne ha megcsinálná amit mondok. Gondolom nem szeretné ezt vissza hallani odabent.
-Elmondaná?-néztem rá döbbenten.
-Szálljon be!
-Nem! Előtte válaszol!
-Szálljon már be!-lökdösött be a kocsiba.
-Mondja el! Csak akkor ülök be a kibaszott kocsiba!-támaszkodtam az autónak.
-Nem mondanám el, na de haladjon. Kibaszott hideg van.-dörzsölgette a karjait.
-Ezt azért mondja hogy öleljem meg? Vagy mi? -mértem végig apró alakját.
-Nem! Azért mondtam mert hideg van!
-Akkor mi a picsáért áll ott! Miért nem ül be!-intettem a kocsira.
-Én nem megyek magával! Ne is várja!
-Há mer akkor itt fogunk dekkolni?-tártam szét a karom ahogy körbenéztem.
-Nem akartam hogy hülyeséget csináljon, de látom ez már esélytelen.-mért végig csalódottan.
-Hülyeség? Ittam meg leszopott egy csaj! Ennyi!
-Az akkor az orrán mi?-intett rám mire én oda kaptam a kezem. Faszom. De remek, hogy ilyen szeme van. Büdös picsába!
-Semmi!
-Nem! Nem semmi! Fejezze be ezt mert nem lesz jobban!
-De kurva jól voltam eddig!
-Nincs jól! Nézzen magára. Össze van zuhanva amiatt a picsa miatt! Ér ennyit? Egy olyan ember aki megcsalta? Nem!
-Jó van már! Ne oktasson ki! Nincs szükségem erre!-mordultam rá ahogy feltéptem a kocsi ajtaját.
-De valakinek fel kell nyitnia a szemét mert az nem élet amit most csinál.-kapta el a karom és rántotta meg. Van ereje a kicsikének így szembe fordulva vele némán végig pillantottam rajta. Reszketett, de gondolom a hidegtől.-Ezt a tetves kabátot se tudja normálisan felvenni. Most volt beteg!
-Nem az anyukám hogy megmondja mit csináljak.-néztem fel a szemeibe.
-Az anyukája tudja miket művel?-hajolt közelebb mire lehajtottam a fejem.
-Nem! És nem is akarom, hogy tudja mert letekeri a fejem.
-Tudja bárki is miket csinál?
-Apám és a keresztapám.-dugtam zsebre a kezeim.
-Ennyire elmebetegek azok is hogy csak karba tett kézzel nézik hogy tönkrebassza magát?
-Nem mondanám normálisnak egyiket se.-gondolkoztam el egy pillanatra.
-Hát maga se az.-lépett hátrébb tőlem.
-Hhh... na dobja be a formás popsiját a kocsiba, mert nem fogom felmelegíteni.-nyitottam ki az ajtót ismét.
-Nem megyek magával.
-Ne akarja hogy én tegyem be oda.-intettem az ülésre.
-Menjen haza és gondolkozzon el!
-Maga szerint ilyen állapotba tudok gondolkozni?-nevettem el magam.
-Jó lenne ha összeszedné magát Blake!
-És ha nem? Sarokba állít?
-Nem csinálok akkor többet kávét!-fonta keresztbe a kezeit mire én a mellkasomhoz kaptam.
-Most ezt vonja vissza!
-Gyerünk!-intett a kocsi felé. Tetszett neki, hogy nyeregben érezte magát, de én túl makacs vagyok és nem hagyom.
-Amíg azt nem mondja, hogy fog kávét főzni nem megyek!-fontam keresztbe én is a kezem.
-Mint a dedóban! Nyomás.-ragadta meg a karom és belökött a kocsiba, csak azzal nem számolt, hogy amint utánam csukta volna az ajtót elkapom a kezét és közelebb rántom.
-Bemászni!-intettem magam mellé.
-Nem vagyok a kurvája hogy oda én beüljek.
-Mondjam inkább azt hogy a farkamba üljön bele?
-Disznó!-próbálta kirántani a kezét, de nem engedtem.
-Mintha maga Szűz Mária lenne.-forgattam meg a szemeim.-Tudom hogy szokott bámészkodni. Vallja be hogy sose volt ilyen szexi főnöke.
-Magának elmentek otthonról.-sóhajtott fel.
-Mi az az otthon? -néztem a szemeit. Az arca megváltozott a kérdésem hallatán ahogy az én szívem ritmusa is.
-Hhhh... attól még hogy az anyjának nem mondta el miket csinál. Az apja és a kereszt apja pedig bolondok, gondolom szeretik ettől még magát. Nem?
-Szeretnek persze.
-A húga is szereti.
-Ki tud készíteni, de igen.
-Ön is szereti őket!
-Igen!
-Kell ennél több? A szerető családon kívül?
-Kell igen!-remegtek meg a pilláim ahogy az arcát figyeltem.
-Hhh... majd lesz más nő. Felejtse el azt a csajt.
-Volt maga szerelmes? Úgy igazán?
-Nem rólam van most szó...-pillantott el rólam. Próbált elhúzódni, de ismét a keze után kaptam.
-Üljön be mert oda fagy az ajtóhoz, nekem meg a golyóim szétfagynak.-húztam közelebb mire beadta a derekát és mellém ült. -Elválasztót!-szóltam előre Tylernek aki egyből teljesítette a kérésem. Natasha kapkodta köztem és az elválasztó közt a szemeit mire én halványan elvigyorodtam ahogy megráztam a fejem. Nekem ezek már teljesen természetes dolgok, mivel ebben nőttem fel. Neki ezek kevésbé azok.
-Az mi?-intett előre.
-Csak hogy ne hallja az a barom mit beszélünk.-biccentettem Tyler felé. Az elválasztó résnyire lenyílt majd egy olyan kérdés érkezett amire egy elég elhamarkodott választ adtam.
-Hova vihetem uram?
-Hozzám!-igazítottam meg a kabátom, mire Natasha felém kapta a fejét.
-Erről nem volt szó! Én nem akarok magához menni!
-Miért? Csak én mehetek mosogatni önhöz?
-Hát ez hihetetlen!-vágódott hátra a székben.
-Tudom, hogy az vagyok.-vigyorodtam el.-Mondták már rengetegszer.
-Én nem is értem a nők hogy viselik el magát egy meneten keresztül.-nézett hitetlenkedve.
-Nem panaszkodott egyik se a tudásomra se arra az élvezetre amit nyújtok.
-El van szállva magától.-forgatta meg a szemeit ahogy kibámult az ablakon.
-Ha tudná megértené miért is gondolom így.-helyezkedtem a székben.
-Na persze.-morgott tovább amin nevetnem kellett mert aranyos volt így is, hogy duzzog.