35. Csata

1K 44 3
                                    

Egy gyengéd szorítást éreztem magam körül. Nem nyitottam ki a szemeim mivel borzasztó fáradt és meggyötört voltam, de újra éreztem azt amit az előbb. Kezemet megmozdítva egy forró testre simult a tenyerem így a szemeim egyből kipattantak. Natasha derekára simult a kezem, majd ahogy a szemeivel találtam szembe magam el is kaptam a tagom mintha megégettem volna.
-Szia.-suttogta halkan.
-Szia.
-Nem aludtál sokat.-kémlelte az arcom némán.
-Hát nem.-dörzsöltem meg a szemeim fáradtan.
-Dőlj vissza akkor. Nem zavarlak.-húzódott volna el, de a karja után kaptam és vissza rántottam így a mellkasomra esett.
-Ne menj el!-néztem rózsaszín ajkait majd a szemeit.
-Blake én.. én nekem lehet haza kéne..
-Ne menj még. Kérlek!-kapkodtam a szemei közt az enyémeket.
-Nem hoztam sok ruhát.-sütötte le gyönyörű szemeit.
-Kimossam neked?
-Mosni is tudsz?
-Bármit megcsinálok.
-Tudod..-gondolkodott el, majd folytatta.- Én amúgy nem értem téged hogy a picsába csalhatott meg az a nő.
-Hhhh... kérlek...
-De bazdki ez bolond?-ült fel mellettem a sarkaira.
-Nem kellettem ennyi. Kalandra vágyott. Mit tudom én.
-De ezt most nem azért hozom fel hogy ideges legyél, csak.. csak nem értem. Most vagy vak volt a nő vagy szenilis...
-Miért lett volna vak?-ráncoltam a szemöldököm.
-Láttad te már magad a tükörben?
-Láttam, igen!
-Mindegy te úgy is tudod magadról hisz mindig hangoztatod, de akkor a kérdésemre meg is van a válasz. Vak volt a nő!
-Azt akarod mondani hogy szerinted is szexi vagyok?-kúszott egy halvány mosoly az ajkaimra mire ő elpirult.
-Még elbíznád magad, úgyhogy nem mondom.-fonta össze a karjait maga előtt. Én lassan felülve közelebb hajoltam hozzá és megcirógattam az állát.
-Megengedsz nekem valamit?
-Nem jössz velem fürödni!
-Nem ezt szerettem volna kérdezni, de most lelomboztál. -hajtottam le a fejem, mire megbökte a hasam.
-Mond mit szeretnél.
-Ha azt elmondom agyon ütsz.-vigyorodtam el. Nat a mellkasomnál fogva hanyatt lökött nevetve így a karjainál fogva magammal rántottam.-Birkózni szeretnél?
-Veled? Én maradok akkor alul a csatában.
-Adok előnyt.-mosolyodtam el ismét.
-De te erősebb vagy!
-Azt mondod izmos vagyok?-húzogattam a szemöldököm.
-Te kiforgatod a szavaim!-bökte meg az oldalam ismét így én elkapva a kezeit magam alá fordítottam és felé emelkedtem.
-Én biztos nem!
-Szüleid mit gondolnak majd hogy itt bunyózunk? Félre fogják érteni!
-Hangszigeteltek a szobák.-kacsintottam rá egy ravasz vigyorral.
-Ajj... rossz vagy!-nevette el magát.
-Tudom.-sütöttem le a szemeim.-De köszönöm, hogy veled aludhattam.-pillantottam fel rá.
-Ne nézz így!-lökött meg ahogy az arca kipirult.
-Hogy nézzek?
-Ne így. Ilyen.. ilyen fura szemekkel.
-Nem fura!
-De az!
-Nem!-emelkedtem felé és ráfújtam az arcára ezzel pedig kizökkentettem őt egy pillanatra.
-Na!
-Csak volt ott valami szösz.-mosolyodtam el.
-Persze! Direkt csináltad!
-Én? -kerekedtek ki a szemeim.-Biztos hogy nem! Én nem csinálnék ilyet direkt.
-Nem hiszek neked!-húzta össze a szemeit, de az ajkai mosolyogtak.
-Mit tegyek hogy higgy nekem?-hajoltam felé így az orrom az övének simult. Lábai közt térdeltem, de nem értem hozzá a testéhez. Vele cseppet se akartam illetlen lenni, se durva.
Ajkai elváltak közelségemtől. Szemei a szám és a kékségeim közt cikáztak.-Mond el mit tegyek.
-Mit szeretnél tenni Blake?-remegtek meg a pillái ahogy halkan suttogta a szavakat az ajkaimra.
-Amit megengedsz nekem.
-Nekem kell engedélyt adjak? Te vagy a főnök tudtommal.
-Az most itt nem számít.-ingattam mega fejem miközben csak az édes rózsaszín ajkait tudtam figyelni.
-Mire kérsz engedélyt?-mellkasa egyre hevesebben kezdett emelkedni így a szemeim felvillantak az övéibe. Teste megremegett alattam ahogy néztem.
-Hogy újra érezhessem az ajkaid.-Natasha pillái megremegtek ahogy tudatosult benne az amit mondtam.
-Minden alkalommal engedélyt fogsz kérni?
-Nem akarom hogy tolakodónak tarts.
-Pedig lehetnél.-harapta meg alsó ajkát mire én gondolkodás nélkül csaptam le rá.
Keze a tarkómra csúszott ahogy ízlelgettem mézédes ajkait. Én nem értem hozzá, nem akartam hogy megijesszem, de a csók egyre hevesebb lett. Éreztem hogy felforrósodik köztünk a levegő így feljebb másztam felette. Lábait a csípőmnek szorította miközben finoman megszívta az alsó ajkam.
Keze a tarkómról feljebb csúszott és a hajamba túrt. Testem egyből megfeszült. Nem tudtam titkolni előtte mennyire vágyom rá. A nadrágomban éledező férfiasságom pedig még jobban elárult ahogy ölének nyomtam magam.
-Blake!-sóhajtott fel halkan.
-Nem teszek semmit amíg te nem engeded meg.
-Istenem.-csúszott a keze a mellkasomra ahol a szívem ezerrel vert.
-Ne őt kérd.-vigyorodtam el halványan.
-Basszameg!-kapott az ajkaim után, majd a lábait a csípőm köré fonva közelebb húzott. Gyengéden meglökve a csípőm megremegett a teste ahogy érzett engem odalent.
-Nem sietek.-simítottam az arcának az orrom.
-Te kurvára képben vagy azzal mit váltasz ki a nőkből igaz?
-Csak egy nő érdekel. Hogy ő nála mit váltok ki.-mozgattam lassan a csípőm.
-Istenem Blake!-feszítette hátra a fejét.
-Gyönyörű vagy.-suttogtam halkan a nyakához hajolva.
-Ez kínzás.
-Nekem is, de tartom magam.-haraptam meg finoman a bőrét mire egy halk nyögés hagyta el az ajkait. Megbolondított! Remegtem érte hogy érezzem őt.
-Miért vagy jó fiú?
-Mert te ezt váltod ki belőlem.-keze az arcomra csúszott ahogy a szemeim figyelte. Nem mondtunk semmit se csak elvesztünk egymás tekintetében. Ujjai gyengéden simogatták a bőröm.
Akartam őt, megvesztem érte, de nem szerettem volna semmit se elkapkodni. Ő nem azt érdemli, hogy leteperjem és a matracba döngöljem.
Ő ennél sokkal többet érdemel.
-Látom mást is kiváltok belőled.-pillantott le mosolyogva rajtam mire elvigyorodtam én is.
-Nem tehetek róla. -emelkedtem meg felette így teljes rálátása volt a méretemre. Nagyot nyelt ahogy figyelte, hogy ütemesen lüktetek a nadrágomban. -Ne legyél ennyire megszeppenve. Nem teszek vele semmit se.
-Nagy vagy.-remegtek meg az ajkai ahogy kapkodta a levegőt.
-Tudok vele bánni. -simítottam meg a térdét finoman.
-Blake én... én...-kezdett el hátrálni és feljebb mászott a párnák közé. Picsába! Nem akarom hogy féljen.
-Hé! Semmi baj nincs! Nézz rám! Nézz a szemembe!
-De...
-Ne a farkam nézd most hanem a szemeim.-kaptam el az állát gyengéden. Riadtan felpillantott rám, de reszketett. Ajkát lágyan megsimítottam hüvelykujjammal így résnyire szétnyíltak.-Nat... kérlek! Nem kell félned.-cirógattam gyengéden a bőrét.
-De te nem tudod mennyire fáj a nőknek!-csuklott el a hangja.- Ahogy a volt pasim is kurva nagy ívben leszarta ezt!-csordult végig egy könnycsepp az arcán.

Blake HansenWhere stories live. Discover now