Crossfire - Kereszttűzben

2. Can I trust what I'm given?

– Mi lenne, ha inkább mindkettőt nekem adnátok?

Másodpercek alatt feszült, nyomasztó csend telepedett a hotelszobára. A két rivális ügynök korábban egymással szemben állt, azonban abban a pillanatban, hogy a három öltönyös férfi megjelent a helyiségben, a lány kénytelen volt hátrafelé tenni egy lépést és a férfi mellett találta magát, aki ismételten feltartott kézzel állt a fürdőben. Három pisztoly szegeződött rájuk, az egyikről biztosan tudták, hogy ki volt biztosítva a többiről sajnos nem. Mindegyik férfi nyakát egy apró, de jól látható kígyómintás tetoválás csúfította el, így kérdéses sem volt kiknek az emberei voltak.

Rachel nem mert megmozdulni, ahogy Mark sem, ugyanis mindketten tisztában voltak azzal, ha egy rossz vagy apró mozdulatot tesznek, akkor a járólapon végzik holtan, egy lyukkal a fejükben. A középen álló férfi intett a fejével a sötét hajú lánynak, hogy helyezze a földre a fegyverét, amit Rachel vonakodva, de végül megtett, azután pedig ő is feltartotta mindkét kezét. Mark duzzogott mellette.

– Ezt nem kellett volna – mormogta halkan a lány fülébe.

– Fogd már be – sziszegte Rachel indulatosan, s csak reménykedni tudott, hogy élve meg fogja úszni az egész helyzetet. Nem lett volna szerencsés már az Imperium-ügy elején elvérezni.

A fiatal lány először az előttük lévőkre nézett, majd utána a fürdőszoba belsejét kezdte el kémlelni. Hiába keresett bármilyen kijutási lehetőséget vagy fegyvert, amivel megvédheti önmagát és le is győzheti vele a három férfit, egyszerűen semmit nem talált. Kellemetlen érzés keletkezett a gyomrában, oldalra sandítva látta, hogy Mark a szája szélét rágta és úgy tűnt, ő is valamin erősen gondolkodott. Újabb kattanás hallatszott, még egy fegyver lett kibiztosítva az ügynökök legnagyobb bosszúságára.

– Adjátok vissza, amit elvettetek tőlünk – szólalt meg ismételten a középső férfi, ujjai erősen szorultak a fegyvere köré. Jéghideg hangja csak rosszabbá tette a helyzetet.

– Nem – vágta rá határozottan Rachel, mire a férfi felvonta az egyik szemöldökét.

Abban a pillanatban, hogy a lány kimondta azt a szót, Mark szélsebesen kirántotta a saját pisztolyát a hátsó zsebéből, és az egyik hátul álló férfit homlokon lőtte, aki abban a pillanatban összecsuklott. Csakhogy azzal nem számolt, hogy a középen álló férfinek is gyorsak voltak a reflexei, így teljesen váratlanul érte őt a bokájánál eltalált lövés. Rachel meg sem rezzent, Mark ellenben fájdalmasan felordított és a térdre rogyott, kezéből a pisztoly kicsúszott, s a lány lába mellett landolt.

– Még egy ilyen mutatvány és a társad itt fog elvérezni a fürdő padlóján – mondta az Imperium tag, miközben sötétzöld szemeivel Markot nézte, ahogy próbálta a sebből szivárgó vérzést megállítani.

– Hajrá, úgy sem vagyunk társak, nem hatna meg a halála – felelte a lány érzelemmentes hangon és vállat vont.

A középső ember tett egy fenyegető lépést Rachel felé, aki pislogás nélkül nézett farkasszemet a férfivel. Mintha csak provokálni akarná, hogy megtegye. A lány szintén tett előrébb egy lépést, nem foglalkozva a földön szitkozódó Markkal, aki körül apróbb vértócsa keletkezett. Gyorsan kellett cselekednie, ha nem akart egy hotelben meghalni.

– Haver, mi lenne ha inkább megbeszél.. – kezdett bele a CA-ügynök, de félbeszakította őt az újabb lövés, ami a feje felett haladt el és csapódott bele az egyik kölnisüvegbe. Az üveg azon nyomban apró darabokra tört, tartalma végigfolyt a falon, majd a járólapon terjedt tovább. Mark felszisszent, ahogy az egyik üvegszilánk feltépte az arcbőrét.