Crossfire - Kereszttűzben

3. Who's caught on the cross

Másnap reggel gyönyörű napsütéses idő köszöntött Nevermore városának lakóira. Az égen csak pár bárányfelhő volt, a madarak pedig boldogan csicseregtek már 5 óra 40 perckor a fák ágain. Néhányan kihasználtak a jó időt azzal, hogy a kora reggeli órákban a park körüli tónál futottak, de akadtak olyanok is, akik munkába siettek. Minden adott volt egy csodálatos reggelhez, ám egyvalaki úgy érezte, élete legrosszabb napjára ébredt fel.

Rachel ötödszörre nyomta ki az ébresztőjét és fordult át az ágy bal oldalára. Néhány hajtincse belelógott az arcába, a takaró pedig a fejéig felvolt húzva. Semmi életkedve nem volt ahhoz, hogy dolgozni menjen, holott imádta a munkáját az ID-nél, de az előző napi események nem hagyták őt nyugodni. Hiába próbált meg aludni, nem ment neki, s az egész éjszakát azzal töltötte, hogy ide-oda forgolódott az ágyban, mikor pedig végre lehunyta a szemeit Mark Logan önelégült arca és vigyora jelent meg előtte, így még inkább elment a kedve az alvástól, no meg a munkától is. A fiatal lány egyszerűen utált másoktól függeni, ráadásul nyomós indoka is volt, hogy miért nem akart csapatban dolgozni, amit a főnöke, Jack pontosan és részletesen tudott, mégis arra kényszerítette őt, hogy belemenjen a csapatmunkába. Rachel elárulva érezte magát és dühös volt, hogy nem adtak neki választási lehetőséget. Morgolódva gördült át ismételten a jobb oldalára, pont mikor a jegyese, Matt Winters belépett a hálószobájukba két bögre kávé társaságában. A lány érezte ahogy a férfi helyet foglalt az ágyon, majd azt követően a takaró eltűnt a fejéről. Sötét haja össze-vissza állt, amit Rachel kevés sikerrel, de próbált elrendezni, miközben felült az ágyban. Matt átnyújtotta neki az egyik bögrét, amit a másik készségesen elfogadott. Ahogy beleivott a kávéba, elöntötte őt az elégedettség, így megengedett magának egy óvatos, apró nyújtózkodást a karjával, amit aztán felszisszenve rakott le maga mellé, ugyanis a lövés helye még mindig fájt.

– Nem akarok dolgozni menni – szólalt meg a lány, miután egy újabbat kortyolt a kávéjából. Matt felvonta a szemöldökét.

– Miért? Hiszen te imádsz dolgozni, Rach – jött a válasz a jegyesétől, mire Rachel megforgatta a szemeit.

– Mostantól már nem – dörzsölte meg a szemeit a lány. – Csapatba kerültem egy idiótával.

Matt megdöbbent a párja utolsó mondatán. Rachel és a csapatmunka?

– Együtt fogsz valakivel dolgozni? Azt hittem te utálsz másokkal dolgozni egy ügyön.

– Utálok is – horkantott fel Rachel gúnyosan. – De ez nem érdekli Jacket.

– De a főnököd tudja azt a bizonyos esetet, nem? – értetlenkedett tovább Matt, mire a lány ajkait egy sóhaj hagyta el.

– Igen, tudja, de amint láthatod nem vette figyelembe.

Rachel megborzongva gondolt vissza arra, hogy mi is történt az FBI-nál pár évvel azelőtt, hogy az ID-hez került. Sötét foltként tartotta számon a múltjában és nem szívesen beszélt róla senkinek sem, Jack és Matt azon kevés emberek közé tartoztak, akik tisztában voltak a történésekkel, de sosem mertek róla beszélni, leginkább a fiatal lány miatt. Rachel, miután egy fejrázást követően kiszakadt a gondolatai világából, úgy döntött vesz egy forró zuhanyt, ám mielőtt benyithatott volna a fürdőszobába, Matt szavai megállásra késztették őt.

– Ugye nem felejtetted el a ma esti vacsorát? – kérdezte a férfi, miközben felkapta a lány üres bögréjét az éjjeli szekrényről.

Picsába, káromkodta magában a lány, majd miután megfordult egy apró, erőltetett mosolyt varázsolt az ajkaira.

– Persze, hogy nem! – mosolygott tovább Rachel. – Alig várom már, hogy együtt vacsorázzunk apáddal.

Matt őszinte mosolyától Rachel úgy érezte összefacsarodik a szíve, így inkább egy biccentést