Crossfire - Kereszttűzben

4. So we could build a playground

NEGYEDIK FEJEZET: SO WE COULD BUILD A PLAYGROUND

Marknak sok minden járt a fejében, miközben a reggeli kávéját fogyasztotta mattszürke konyhájában. Épphogy csak visszaért a futásból, de már a második bögrénél tartott. Minden reggel pontban 5 óra 30 perckor felkelt, hogy szokásosan egy órát fusson a nevermore-i parkban, s annak környékén. Fontosnak tartotta, hogy már kora reggel fitt legyen, no meg bírni tudja az aznapi gyűrődést, a futás pedig mindig segített neki abban, hogy egész nap energikus és kitartó legyen.

Barna szemeivel rápillantott a pulton heverő fekete pendrive-ra, miközben újabb adag kávét töltött magának, amibe aztán két cukrot belerakott. Maga sem értette, hogy miért nem nézte meg mi található rajta, egyszerűen megfeledkezett róla, egészen addig, amíg Rachel szóvá nem tette. No igen, ő volt a másik rejtély Mark számára. Gyanúsnak tartotta a lány válaszát az Imperiumos kérdésre, miszerint volt-e múltja velük. Túl gyorsan válaszolt, ráadásul elég zavart lett a kérdés elhangzásakor, arról nem is beszélve, hogy még a témát is elterelte. A másik furcsaság Rachel viselkedése volt. Egyik pillanatban ki nem állhatta őt, aztán a másikban túlságosan közvetlen volt vele. Egyáltalán nem tudott rajta kiigazodni, hiába próbálkozott, tovább gondolkodni azon viszont nem volt ideje, ugyanis váratlanul megszólalt a telefonja. Frank Milton hívta, a főnöke. Mark kelletlenül vette fel a telefont, majd egy nagy levegő vételt követően beleszólt:

– Igen, főnök?

– Mark, de jó hallani a hangod! – jött a felelet a vonal túlsó végén. – Hogy vagy, hogy megy a munka?

– Megvagyunk, nehezen, de megy – mondta unottan a CA-ügynök, s elnyomott egy ásítást.

– Sikerült valamit megtudnod az ID-ről? – kérdezte a főnöke, mire Mark megforgatta a szemeit. Szóval ezért hívott.

Amikor Frank és Mark elhagyták Jack irodáját, az után, hogy a két rivális ügynökség vezetője megegyezett a csapatmunkán, Frank kiadta a fiatal férfinek azt a feladatot, hogy derítsen ki minél több titkot az ID-ről, amit később a közös munka után feltudnak használni ellenük. Mark kelletlenül ment bele a dologba, ugyanis ő neki semmi kedve nem volt ahhoz, hogy áskálódjon a rivális ügynökség ellen, azonban nemet nem mondhatott a főnökének.

– Ők is annyit tudnak az Imperiumról, mint mi – felelte végül a CA-ügynök, amire egy hümmögést kapott válaszul.

– És a lány? Róla mit tudsz?

Mark összeráncolta a homlokát, hirtelen nem tudta mit mondjon.

– Semmit igazából – mondta a főnökének. – Nem igazán beszél magáról.

– Akkor legyél vele barátságosabb, hátha valamit elmond.

– Kétlem, hogy elfog. Zárkózott típus.

– Minél kedvesebb vagy, annál jobban megnyílnak a nők előtted, Mark! Ezt ne feledd. Hívlak majd még – mondta Frank, aztán minden további szó nélkül megszakította a kapcsolatot.

A fiatal férfi félrehúzta a száját a főnöke szavainak hallatára. Mindig is tisztában volt vele, hogy Frank mennyire lekezelő volt az ID-vel és a nőkkel szemben, így nem érte meglepetésként az, hogy alábecsülte Rachelt, s csak tipikus naiv nőnek titulálta, holott ő több volt annál. Mark még magának sem akarta beismerni, de talán egy kicsit fel is nézett a lányra, abban viszont biztos volt, hogy szerencsés volt, mert egy olyan kemény társat kapott, mint Rachel Sawyer. Az már egy más kérdés volt Mark számára, hogy vajon mit titkolt a lány az Imperiummal és a múltjával kapcsolatban. Lehet, hogy fiatalabb korában tagja volt a bűnszervezetnek?