Jöttél,
És tavasszal borítottál be mindent,
Mi addig esős és zord
Őszbe torkollni látszott.
Napsugarat,
Madarakat vonzottál lépteiddel.
De mikor mentél,
Eltűntek a virágok,
Ahogyan te is,
S fagyos télbe fordult át minden,
Mielőtt nyár lehetett volna.
KAMU SEDANG MEMBACA
Menekülő
PuisiEz egy érzelmi hullámvasút Lebegés a boldogság és a fájdalom között, Egy dimenzió a depresszió és a túlgondolás világában, Útmutató a felhők felett járáshoz, Ismertető ahhoz, Hogy nem vagy egyedül.
