S a csodás külső mögött,
Mily lenyűgöző lélek lapul.
Bár érhetném a nyelvet,
Melyen beszél,
Bár hallhatnám a hangot,
Melyen gondolkodik.
A számot,
Amelyet magában dúdol,
Bár láthatnám a tekintetet
Mellyel a világot kémleli.
Annyira más,
Biztosan olyan
Mint egy álom,
Melyre minden ember vágyik.
Ujjai,
mint a gitárhúrok,
Szavai,
Mint egy kötés a fájó sebre.
Oly könnyed és finom
Mintha nem is közülünk való lenne,
Mintha
Az egész csak illúzió lenne.
YOU ARE READING
Menekülő
PoetryEz egy érzelmi hullámvasút Lebegés a boldogság és a fájdalom között, Egy dimenzió a depresszió és a túlgondolás világában, Útmutató a felhők felett járáshoz, Ismertető ahhoz, Hogy nem vagy egyedül.
