Ha én lehetnék a nap,
Bebújnék a redőny vékony nyílásain át
Minden reggel.
Sugaraimmal óvatosan cirógatnám arcodat
-Kellj fel édes,
Lesz még időd aludni.-
Ha egy felhő lehetnék,
Egész nap arra úsznék,
Amerre te mész,
Végigkísérném egész utadat,
Vezessen bárhová.
Ha én lehetnék a hold,
Meglesnélek zuhanyzás közben,
Alaposan átvizsgálnám minden porcikádat,
Mielőtt felöltözöl,
Majd ágyba kísérnélek,
Új sugaraimmal,
Most inkább szorosan magamhoz ölelnélek,
Simogatnám karjaidat,
Apró fürtjeiddel játszadoznék.
-Aludj csak kedves,
Hosszú napunk volt.-
Ha egy csillag lehetnék
Őrizném az álmod,
Ha felriadnál,
Megcsillannék,
-Itt vagyok,
Nincs mitől félned.-
De,
Nem lehetek
Se a nap,
Se felhő,
Se a hold,
Se csillag.
Helyette viszont lehetek valami
Sokkal jobb.
Az életed értelme.
YOU ARE READING
Menekülő
PoetryEz egy érzelmi hullámvasút Lebegés a boldogság és a fájdalom között, Egy dimenzió a depresszió és a túlgondolás világában, Útmutató a felhők felett járáshoz, Ismertető ahhoz, Hogy nem vagy egyedül.
