Te azt mondod
Túl értékellek,
Én azt mondom
Azt látom,
Mi a szemnek láthatatlan.
Mit nem engedsz látatni,
De megbújik soraid között.
Mit nem mondasz el másnak,
De apró betűként beszúrod
A monológba.
Mit nem mutatsz meg mindenkinek,
De a tekinteted elárulja.
Mit nem hozol felszínre,
De szavaid járása táncoltatja.
Minden apróbb mozzanat,
Minden egyes lépés,
Minden újabb szó
Csak egyre közelebb visz,
S te talán azt mondod
Nem érsz ennyit,
De én tudom,
Hogy annál sokkal többet.
YOU ARE READING
Menekülő
PoetryEz egy érzelmi hullámvasút Lebegés a boldogság és a fájdalom között, Egy dimenzió a depresszió és a túlgondolás világában, Útmutató a felhők felett járáshoz, Ismertető ahhoz, Hogy nem vagy egyedül.
