Brigi és Alfonz

Part 6

VI

Brigi mérges volt, mire hazaért dúlt fúlt. Nem értette a fiú viselkedését, egyértelműen tetszettek egymásnak, biztosan látta rajta is. Vagy nem látta és ez a baj? Vagy ennyire aggódik az érettségi miatt? Hogyan tudná elvonni a figyelmét, ha összejönnének?

Egymást kergették a gondolatok a fejében, míg végül elege lett és inkább felhívta a barátnőit, hogy sürgős tanácsra van szüksége, és találkozzanak. Velük végre kibeszélte magából, kicsit megkönnyebbült, bár okosabb nem lett, a fiú viselkedését illetően.

Alfonz átkozta magát, amiért nem bírta megállni, hogy ne csókolja meg majdnem megint Brigit. Talán jobb lenne, ha nem találkoznának, akkor nem kerülnének ilyen helyzetbe. Persze tudta, hogy ezt úgyse tenné meg vele, hiszen megígérte neki, hogy segít felkészülni, nem fogja cserben hagyni a végén. Esetleg, ha kevesebbet találkoznak, az jó megoldás lehet.

Így amikor Brigi következő nap megemlítette, hogy pénteken tudják meg az írásbeli eredményeket, és utána elmennének bulizni örömmel válaszolt:

- OK, én úgyis csak vasárnap jövök, és hétfőn megyek vissza. Akkor vasárnap tanulunk?

- Jó. - Brigi csalódott volt, hogy csak egy nap láthatja a fiút. „Most akkor kerülni fogja, vagy mi van?" De nem mert rákérdezni.

Pénteken azért felhívta, hogy tudassa vele, hogy milyen jól sikerültek az írásbelijei, minden 5ös lett, kivéve a matek, az 4-es, de Brigi úgy érezte az is kész csoda. Alfonz végre olyan volt, mint szokott, őszintén örült, és lelkendezett. Újra tudtak beszélgetni. Brigi elmesélte hogyan áll a tanulással, Alfonz mesélt az anyjáról, hogy a héten már sokkal több mindenről tudtak beszélgetni, de a nagy kérdést még mindig nem merte feltenni neki, hogy miért fordított neki hátat, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá.

Addig beszéltek, amíg Briginek indulnia nem kellett:

- Érezd jól magad! - búcsúzott Alfonz. - „És nehogy bepasizz" tette hozzá gondolatba.

- Köszönöm, biztos jó lesz, megyünk sokan az osztályból.

- Fiúk is? - csúszott ki a száján.

- Igen, miért? - kérdezett vissza. „Csak nem féltékeny?"

- Csak hogy legyen, aki vigyázz rátok. - mondta gyorsan.

- Tudunk mi magunkra vigyázni. - vágta rá Brigi.

- Na persze! Akkor vasárnap várlak! Puszi. - ezt nem bírta ki, hogy ne tegye hozzá.

- Ok. Puszi.

Brigi nagyon jól érezte magát a buliban, önfeledten táncolt hajnalig. Így másnap elég későn kelt fel, és még a tételeket is át akarta nézni. Estig tanult, fáradtnak érezte magát, de amikor lefeküdt mégsem tudott elaludni. A másnapi találkozásra gondolt Alfonzzal, és arra, vajon hogyan fog most viselkedni vele. Szigorú tanár bácsi lesz, vagy kedves jó barát, vagy netán több mint jó barát, vagy elutasító lesz, mint legutóbb? Nem tudta végül is mikor sikerült elaludnia, de reggel alig bírt felkelni, nagyon kimerültnek érezte magát.

10 órát beszéltek meg, addigra ott is volt, hevesen dobogó szívvel csengetett be.

Alfonz péntek éjszaka nem aludt sokat, amikor azt képzelte maga elé, Brigi éppen kivel táncol, kire mosolyog rá, vagy még ennél is többel gyötörte magát. Így ő szombat éjszaka viszonylag jól aludt, és a vasárnap hajnali haza úton újra eldöntötte, hogy tartja a távolságot, és már csak 1 hetet kell kibírnia.