Brigi és Alfonz

Part 7

VII

A szokásos két órát beszélték meg, addigra Alfonz is kialudta a bulit és még fel is ért Pécsről. Olyan izgatott volt, mintha most készülne élete első randijára. Amikor Brigi csengetett egyből nyitotta neki az ajtót, és nem is győzte kivárni amíg felér a lépcsőn, egy lépcsőfordulót eléje ment. Amikor Brigi meglátta, hogy már ott várja egyből a karjába vetette magát, és csak ölelték egymást szorosan.

- Szia. - engedte el végül Alfonz őt, de csak annyira, hogy a szemébe tudjon nézni

- Szia- és csak nézett fel rá. Aztán nem bírta megállni, lábujjhegyre állt, és elkezdett közelíteni a fiú szája felé.

Alfonz észlelte a mozdulatát, és lélegzet visszafojtva figyelte. Brigi végül a fiú arcára adott egy puszit, pedig belül már annyira vágyott a csókjára. De megígérte, hogy kibírja, és most már tényleg csak egy nap.

- Ok, inkább menjünk fel. - fogta kézen Alfonz. - Hoztam neked isteni finom sütiket Pécs legjobb cukrászdájából, kapsz hozzá egy finom kávét, és aztán elmegyünk sétálni.

- Jó program, ha már máshogy nem tudjuk levezetni a stresszt. - jegyezte meg Brigi.

- Ne kisérts! - mosolygott a lányra.

- Nehezen bírom.

- Igen, észrevettem, ezért is jobb, ha nem maradunk itthon. - jegyezte meg Alfonz.

A sütik tényleg nagyon finomak voltak, Brigi mindet megkóstolta.

- A többit pedig elrakjuk holnapra a vizsga utánra. Jól fog jönni, amikor ünneplünk. - rakta el Alfonz a sütiket a hűtőbe.

A sétájuk végül jó hosszúra nyúlt, mert kisétáltak a Városligetbe, és már hat óra volt, mire észbe kaptak.

- Ok, akkor most még elmegyünk vacsorázni, és aztán hazaviszlek, rendben?

- Rendben.

Egy kis pizzázóba ültek be végül, de most mindketten tésztát ettek. Aztán pedig Alfonz hazavitte kocsival. A ház előtt felé fordult:

- Vegyél egy jó kis fürdőt, készíts ki mindent reggelre, aztán feküdj le aludni. Hányra kell ott lenni?

- Fél nyolcra.

- Ok, akkor 7 re itt leszek, 10 perc az út, de biztos, ami biztos.

- Rendben. Megölelsz?

- Persze, gyere ide. - azzal magához húzta a derekánál fogva, és amennyire csak tudta szorosan tartotta. Brigi szokása szerint a nyakába temette az arcát, annyira szerette a fiú illatát. Alfonz puszit nyomott a feje búbjára és útjára bocsátotta:

- Reggel akkor jövök. Jó éjszakát!

- Ok, szia.

Gépiesen csinálta végig, amiket Alfonz mondott, és meglepetésére még sikerült elaludnia is. Reggel kipihenten ébredt, bár egyből elkapta az izgalom, ahogy készülődni kezdett. Fél hétkor csörgött a telefonja, Alfonz volt:

- Jó reggelt! Fent vagy? Ok, akkor igyál kávét, egyél reggelit és fél óra múlva ott vagyok.

Brigi elkészült, a reggeli nem nagyon akart lemenni a torkán. 7 kor már kint állt a ház előtt. Amikor Alfonz megérkezett, kipattant a kocsiból, és szorosan magához ölelte a lányt.

- Szia, csillag- súgta a hajába. - Gyere menjünk, hoztam egy kis finom péksütit is, amit elmajszolhatsz, amíg odaérünk.

- Köszi, az jó lesz, mert reggelizni nem nagyon sikerült.

Alfonz ölelése kicsit megnyugtatta, annyira jól esett hozzábújni, és elfelejtkezni mindenről.

Odafele úton a fiú végig magyarázott, hogy mire figyeljen, mit, hogy csináljon. Sikerült parkolóhelyet is találniuk nem messze a sulitól, és lassan sétáltak a kapuig. Ott Alfonz még egyszer magához vonta a lányt, szorosan tartotta, a hátát simogatta.

- Itt leszek végig, beülök oda a szemben lévő kávézóba, ok?

- Rendben.

- Ügyes leszel, tudsz mindent, bízom benned. - ölelte meg még egyszer Alfonz, aztán útjára engedte.

Brigi remegő lábakkal ment be, még visszanézett, Alfonz még ott állt, és bátorítóan mosolygott.

Bent találkozott az osztálytársaival, és onnantól már beszippantotta az érettségi menete. Egymás után jöttek a tantárgyak, a tételek, a felelések. Magyar, történelem, angol és francia. Délután 1 óra volt, mire végzett, és megkönnyebbült sóhajjal hagyta el a termet. El se hitte hirtelen, hogy leérettségizett. Kész, végzett!

Átvágott a nagy aulán és boldog mosollyal nyitotta ki az ajtót. A túloldali kávézó teraszán Alfonz egy ből észrevette, és felpattant az asztaltól, de közben Brigi már át is rohant az úton és a karjaiba vetette magát, közben sorolta:

- Végeztem, leérettségiztem! Angol, francia ötös, magyar, töri négyes.

- Szuper! Nagyon ügyes vagy! Gratulálok! - szorította magához és pörgette meg.

Brigi egy pillanatra hozzábújt, aztán felnézett a fiú gyönyörű kék szemeibe:

- Köszönöm, hogy segítettél. - azzal lábujjhegyre állt és nyomott egy csókot Alfonz szájára.

- Igazán szívesen tettem. – simogatta meg az arcát a fiú, a következő pillanatban pedig kezét a lány tarkójára csúsztatta, közelebb húzta magához, és végre megcsókolta.

Először finoman csak az ajkait becézgette, de ahogy a lány szája megnyílt előtte, nyelvével is birtokba vette. Brigi felsóhajtott és még szorosabban simult hozzá. Csókjuk egyre szenvedélyesebbé vált, végül kifulladva váltak el egymástól:

- Erre aztán megérte várni. - súgta Alfonz a fülébe. - Menjünk haza gyorsan, a nap hátralevő részét a te csókolgatásoddal akarom tölteni.

- Én pedig a tieddel. - válaszolta boldogan Brigi. - Sőt még az álmaimat is el fogom mesélni.

- Már alig várom, hogy valóra váltsam őket egytől egyig.

VÉGE