- Úgy gondoltam nálam alszol. – Igen. Határozottan elbeszéltünk egymás mellett. Meglepetten pislogtam párat.
- Ó. Azt hiszem ez kivételes alkalom. De szükségem lesz pár dologra a lakásomból. – Be kanyarodott az utcába és közvetlenül a háztömb előtt parkolt le. Mindketten kiszálltunk, megkerülte az autót és összefonta az ujjainkat. Meglepő nyugodtság szállt meg. Együtt mentünk fel a lakásomra.
Odabent mindent feldúltak. A bútorok felborítva, a fiókok kihúzva, tartalmuk a földre szórva.
- Ezzel jár ha valaki kapcsolatot ápol veled? Bármilyen legyen is az? – Összeszorított szájjal bólintott.
- Értem. Akkor itt az ideje nekem is lépnem. – Csalódottság tükröződött a szemében. Én csak elővettem a telefonomat és tárcsáztam Joe számát. Két csöngés után fel is vette.
- Joe? Szia. A héten szabadságon leszek. – Megvártam, míg be írja a dátumokat, aztán bontottam a hívást. Újabb számot pötyögtem a telefonomba.
- Paris? Leah vagyok. Emlékszel a múltkorira? Szuper. Kellene egy kis szívesség. A lakásomat le kéne zárni és bekamerázni. Egyenesen a telefonomra állítsátok a felvételt. – Szimplán rá nyomtam. Dom csak kérdően nézett rám.
- Ezt mi is meg tudtuk volna csinálni ha szólsz. – Karba tett kézzel méregetett.
- Így biztos nem. Ezek mikro kamerák. Olyan picik, hogy szabad szemmel alig látni. Mint egy morzsa. – Érdeklődve hallgatott.
- Össze szedek pár dolgot és mehetünk. – Felnyaláboltam a fekete utazó táskám, és mindent bele pakoltam amire szükségem lesz. Természetesen suliba sem fogok menni addig. Tíz perc múlva készen álltam meg a férfi mellett.
- Mehetünk. – Elvette tőlem az utazót és vissza mentünk a kocsihoz. Ott bepakoltunk és újra útra keltünk.
- Néha tele vagy meglepetésekkel. – Rám pillantott a szeme sarkából.
- Tudom. Te is. – Nem fejtettem ki, hogy mennyire be vagyok tojva, mert nagyon. Valószínűleg ezt látta is, mert újra megfogta a kezem.
- Nyugi. Gyorsan lerendezzük. Addig is biztonságban leszel nálam. Így jobban megismerjük egymást.
- Elég érdekes módja ez az ismerkedésnek. – Hangosan kacagott mellettem.
- Ha meg unalmas lenne, az lenne a baj. – Mosolyogva csóválta fejét.
- Látod, ebben van valami. – A maradék utat csendben tettük meg.
- Ez a lakásom. A házba később megyünk el. Gondoltam itt kényelmesebben fogod magad érezni. – Meglepett a kedves gesztusa.
- Köszönöm, de miattam nem volt szükséges. Csak pár napról van szó. – Csodálkozva néztem körbe. Hatalmas belmagasság és fényűzés. Nekem ez túl sok.
