Ölj meg, vagy Szeress /Harry Styles - HU/

1. Üzenetek

2017.07.02.

Minden vasárnap reggel kész szenvedés. Azzal a tudattal kelek fel, hogy holnap már munka ez a nap pedig úgy eltelik mintha csak csettintenék egyet.
Fáradtan nyitottam ki szemeimet, és tekintettem körbe a szobán. A nap fénye már beszűrődött a redőny kis résein keresztül, ami kellemes érzést hozott magával a szobába. Egyik oldalamon a digitális órám pihent, ami 8:26-ot jelzett, másik felemen pedig Chris szuszogott csendesen.
Chris... villámcsapásként ért a tudat, hogy az esti üzeneteket nem álmodtam és hogy ezt egyszerűen nem hagyhatom annyiba. Tudom, nem az őszinteségéről híres, de azért is vagyok a párja, hogy kiálljak mellette.
Gyorsan kezeim közé kaptam telefonomat, és pötyögni kezdtem.

Én: Jan, sürgősen ugorj át ma délelőtt, beszélnünk kell! S.O.S.

Míg vártam barátnőm, Janel válaszát a telefonom tokján kezdtem kocogtatni körmeimet. Pár perc után fel is villant a képernyő.

Jan: Jesus. Még 10 óra sincs, bukj vissza az ágyba még egy kicsit...

Halkan felnevettem, mert tudtam hogy mániája az alvás és a kávézás. Mindig számíthattam rá, de persze igyekezett kiélvezni minden pillanatot amit pihenéssel tölthet.

Én: Szedd össze magad, fontos!

Jan: Oké, akkor szépen megiszom a kávémat és indulok. De könyörgöm, legalább a finom ízeket had élvezzem ki, mielőtt rámzúdítod a hülye pasid baromságait.

Ismerte Christ, tudta mi a helyzet vele, és egyből felismerte mikor vagyok Én bajba és mikor van Vele bajom. Nem kedvelte, de ezért soha nem is hibáztattam.

Én: Szeretlek!

Megkönnyebbülten ejtettem magam mellé a készüléket, majd kikászálódva az ágyból kocogtam a fürdő felé, hogy elvégezzem a szokásos reggeli rutinomat. Zuhany, fogmosás, fésülködés, majd a végén egy nagyon minimális smink és kész is Skyler.
Amíg a szokásos tevékenységeket vittem véghez, szerencsésen minden bugyuta dolgot kivertem a fejemből, ezzel elérve hogy végre kicsit csak magammal törődjek.

Mikor jókedvűen a konyhába szaladtam, csak egy cetlit találtam az asztalon.
Majd jövök - C.
A mosoly azonnal lehervadt arcomról, és elkapott a düh.
Remek, még ő van megsértődve.
Mérgesen csaptam egyet a pultra, mikor egy vékony hangot hallottam meg velem szemben.
- Megint rájött a szexmánia, bunkó volt, elégedetlen, vagy csak adta magát és éppen önző módon le se szart? - Sétált felém szép szőke barátnőm.
- Mondhatni ez mind egyszerre, de nem is ez a probléma, ezt már megszoktam... - kezdtem bele mondandómba, mire ő halkan felnyögött, és egy székre ülve helyet foglalt éppen velem szemben.
- Hogy lehet ezt megszokni? Nem vagy normális ha ezt hagyod neki! - Csattant fel, mire én megugrottam. - Ez így nem mehet, el kell intézzük! Ma elmegyünk bulizni és majd szépen meglátja, hogy bármikor el is veszíthet, ha nem vigyáz rád eléggé!
- A buliba benne vagyok, de most figyelj... Olyat mondok, el sem hiszed! Vagyis nem is mondom, inkább megmutatom. - Feloldottam telefonom képernyőjét, megkerestem az esti üzeneteket, és barátnőm elé toltam a készüléket.
Izgatott voltam, de nem pozitív értelemben, mindössze vártam a reakcióját, érdekelt a véleménye.

Meglepettség tükröződött arcáról ahogy olvasta a sorokat, és a végén nagyot nyelt. Furcsa volt, ahogy vissza adta a telefont, mintha kerülte volna a tekintetemet egy rövid ideig, majd egy pohár víz és pár korty után végre megszólalt.
- Írj neki. Tudjuk meg, hogy ki Ő.
Eleinte őrültségnek tartottam amit mond, de átgondolva a helyzetet belementem. Mit veszíthetek?