Ölj meg, vagy Szeress /Harry Styles - HU/

7. Gyanús

Két héttel később...

2017.07.28. - Péntek

Izgatottan pakolásztam a számomra fontos dolgokat a táskámba. Úgy terveztük, hogy ezt a hétvégét öten a Nathelie-ba töltjük együtt. Janel, Nathalie, Louis, Harry és Én. Nagyon vártam, mert bár nem megyünk messze - sőt-, mégis együtt leszünk és talán jobban meg is ismerhetem őket. 
Az egész Harry ötlete volt, aminek még jobban örülök, hiszen azt mondta szeretne velem tölteni még több időt. Ó, hát még én...

A napjaim az utóbbi időben jól teltek. Sokat voltam Janellel, a családommal és persze Harryvel is. Vagyis az utóbbival inkább rengeteget. Nem volt nap, hogy ne láttuk volna egymást, vagy ne szerveztünk volna valami programot. Nagyon kedves volt velem mindig, egyszer sem hagyott magamra én pedig ennek hatására még közelebb éreztem magamhoz. Eleinte mikor megcsókolt volt egy kis bűntudatom Chrisopher miatt, de ez mára szerencsére elmúlt és csak élvezem minden együtt töltött percünket.

Apropó, Chris... Azóta nem is hallottam róla semmit, mintha a föld nyelte volna el. A városbeliek -vagyis az idősebb korosztály- pletykált arról, hogy mi történhetett velünk és hova lett a volt párom, de nem érdekelt különösebb képpen. Most elengedtem a hülyeségeket és arra koncentráltam, hogy kikapcsolódjak. 

Az üzenetek is megszűntek, ami számomra igen gyanús, mégis sokkal nyugodtabb vagyok azóta. Megkönnyebbültem. Remélem ez így is marad, és a zaklatóm nem tér vissza, hogy ismét bosszantson. Talán elégtétel volt neki, hogy Chrissel külön váltak útjaink, vagy talán attól tart, hogy elárulom bárkinek is. 
Gondolkoztam, hogy Harrynek elmesélném a történetet, ő biztosan megértene engem és megnyugtatna, de miután megszűntek az üzengetések, fölöslegesnek találtam őt ezzel zargatni. 

- Haló, Graham! - Lökte be az ajtómat Janel. - Nagyon remélem, hogy összeszedted magad mert már csak rád várunk! Hajrá-hajrááá! - Tapsolt kettőt a fülem mellett, mire megugrottam és a kezemben lévő pólómmal finoman hasba vágtam. Barátnőm csak kiröhögött, majd elkapta a kis táskámat és a kijárat felé indult.

- Még nem pakoltam el mindent! - kiáltottam utána, de ő csak a fejét rázva folytatta útját.

- Kit izgat? Nem egy évre megyünk, gyerünk már! - parancsolt rám.

Mélyen beszívtam a levegőt és magamban gyorsan szitkozódni kezdtem barátnőmről amit szerintem meg is érezhetett ugyanis hátra fordult és ismét kettőt tapsolt. 

- Jan, nem vagyok a kutyád! - förmedtem rá, ő pedig csak hangosan felnevetett.

- Még jó, azzal kedvesebben bánnék! Szedd már össze magad, itt fog hagyni minket a kis pasikád - kacsintott, nekem pedig utolsó szava hallatán azonnal égni kezdett arcom. 

- Harry eljött értünk? - akaratomon kívül alsó ajkamba haraptam, ő pedig csak gúnyos mosolyra húzta száját. 

- Nem, majd Chris állít be hogy elvigyen az új pasidhoz szórakozni - ércelödött, én pedig csak sértődöttséget színlelve elindultam a kijárat felé.
Jól van Marshall, ezt még csúnyán visszakapod...

A bejárati ajtón kilépve megláttam Harryt, amint a kocsijának dőlve nézi mobilját majd mikor felnézett és meglátott, arcára azonnal hatalmas mosoly húzódott kezeit pedig széttárva várta ölelésem. Több se kell, gyors léptekkel megindultam felé és ölelésébe zárkóztam. Magasságom miatt fejem éppen a mellkasági ért, így neki dőlve mélyen beszippantottam kellemes illatát. Bár tegnap láttam, mégis borzasztóan hiányzott.